A 2012-es költségvetést megalapozó törvények módosításáról szóló "salátatörvény" javaslata egy eldugott ponton tartalmazza az alábbi rendelkezést: "A központi költségvetési szerv által kiszabott bírságból és az ehhez kapcsolódó késedelmi pótlékból származó bevétele — önálló szabályozó szerv és autonóm államigazgatási szerv törvényben meghatározott bevételei kivételével — a központi költségvetés központosított bevétele."
Ez a rendelkezés alapjaiban alakíthatja át a magyar közigazgatási jogalkalmazás rendszerét azzal, hogy a bírságot kiszabó szervektől "elveszi" az ebből származó bevételeket, s azt centralizálja.
Bár ez a javaslat felszámolhatja, hogy a hatóság a "túléléséért" bírságoljon, de egyben csökkenti is az ellenőrző szervek érdekeltségét a hatékony szankcionálásban, s ez a korrupció melegágyát jelentheti.
A bírságbevételek megosztásának mai gyakorlata
A hatályos ágazati jogszabályok alapján, a jogsértő tevékenységek miatt a közigazgatás által kiszabott bírságból származó bevételeket több szereplő között osztják meg. A források egy részét az adott jogsértéssel érintett hátrányok csökkentésére, a területen működő civil szervezetek (például a fogyasztók védelmét szolgáló szervezetek) támogatására fordították, illetve bizonyos esetekben a vonatkozó tudományos kutatásokat és szakmai fejlesztéseket finanszírozták belőlük.
Nem is tudják a gazdasági verseny tisztaságát be nem tartó vállalkozások, hogy bírságaikkal milyen jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a közgazdasági és jogi egyetemek hozzájuthassanak a számukra egyébként elérhetetlen árú, modern, külföldi szakirodalomhoz, s így ezek a jogsértők végső soron milyen jelentősen támogatták a modern magyar társadalomtudományt.
Mindezen társadalmi felhasználás mellett, a befolyt bírságok egy részét már eddig is központosította a költségvetés: ezek osztották a közbevételek általános sorsát. Azonban a hatályos rendelkezések szerint, a bírságbevétel jelentékeny hányada az azt kiszabó szervnél maradt, s hozzájárult annak működési költségeihez.
Ez a rendszer szűnik meg az új szabályozással.
Mire lehet jó ez az új rendszer?
A korábbi modellt sokan bírálták, éppen amiatt, hogy azzal, hogy a bírság meghatározott hányadát az eljáró közigazgatási hatóságnál hagyta, éppen arra ösztönözte ezeket a szerveket, hogy minél többször és minél nagyobb összegben szabjanak ki bírságot, hiszen így biztosíthatják a működésükhöz szükséges feltételeket. Ahogyan ezt Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár képletesen megfogalmazta: "az utolsó fűszálat is százmillióra bírságoljuk". És lőn: a környezetvédelmi hatóság így ki is szabta minden idők legnagyobb magyar közigazgatási bírságát (135 milliárd forintot).
Ezt a problémát már az előző kormányzat is észlelte, s úgy próbálta kezelni, hogy a közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénybe - jogelméletileg nem a leghelyesebb megoldással - beszúrt egy olyan szabályt, amely szerint a hatóság elsőként a jogkövető és jogszabályszerű állapot helyreállítására, és ne bírság kiszabására törekedjen. Azaz a cél nem a bírságbevételek fokozása, hanem a jogszerűség biztosítása.
A fenti szabályra is figyelemmel, elindult egy olyan folyamat, amely kezdte visszaszorítani a bírságolást, ám ezt megakasztotta, hogy 2010-ben és 2011-ben óriási forrásokat vontak el ezektől a szervektől, s azt várták el, hogy a hiányzó pénzeket szankciókból teremtsék elő. Meg is lett az eredménye.
Mihez vezet az új rendszer?
2012-ben még ennél is továbbmegy a szabályozás. Míg 2011-ben a megnövekedett bírságokból ezek a szervek az elvonások miatt keletkezett lyukakat tömködhették, addig az új törvényi rendelkezés még ezt is megszüntetné. Azzal ugyanis, hogy a központosítják a bírságbevételeket - s ennek érdekében közel 30 törvényt módosítanak - a beszedett büntetésekből semmit sem látnak az érintett szervek.
Az is gondot jelent, hogy nemcsak ők nem látnak belőle forrásokat, de az sem biztos, hogy az eddig támogatott civil szervezetek, kutatóhelyek is kapnak majd támogatást az általuk végzett közérdekű feladatok ellátására. Így egyrészt jelentősen elnehezülhet a szervek, valamint sok esetben a civilek és egyes tudományos műhelyek működése is.
Not my business?
Azt mondhatná erre az átlagos polgár, hogy őt ez kevéssé érinti, oldja meg az állam. Ám azzal, hogy a hatóságtól elvonják a bírságokat, a közigazgatási szervek hatékony jogvédelmének egyik legfőbb ösztönzője is eltűnhet. Így ugyanis "nem lát majd semmit" a munkája eredményéből. Ez súlyos következményekkel is járhat, hiszen növelheti a korrupciós kockázatot. Ugyanis így könnyebben mondhat le a hatóság a bírságról, főleg, ha "súlyos dokumentumokkal" támasztják alá az engedékenység indokoltságát.
Mindezek miatt könnyen lehet, hogy az újabb állami bevételszerzési "túra" eredményeképpen nem a központi költségvetés bevételei nőhetnek jelentősebben, hanem a hazai korrupciós veszélynek való kitettség.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
