Az új Alaptörvény szerint sarkalatos többséggel elfogadott törvény rendelkezik a családok védelméről. A fenti, rövid törvény szépen csengő és veretes célkitűzései mögött azonban egy, a jelenlegitől eltérő világ képe rajzolódik ki.
A „negyvenéves" terv részeként az új törvény a kétharmad stabilitásába önt egy olyan családfogalmat, amely nem foglalja magába a gyermek nélküli élettársi kapcsolatokat, s így számos, szoros érzelmi kapcsolatban álló személyt zár ki ebből a körből. A törvény a szülő-gyermek kapcsolat tekintélyi jellegét erősíti, s a szabályozás olykor nehezen értelmezhető, már-már abszurd rendelkezéseket is tartalmaz. Például a törvény kötelezővé tenné a jó tanulást.
Összességében: a javaslat indokolása által jelzett, értékalapú törvény felfogása több ponton eltér a ma általánosan elfogadottaktól, és nem veszi figyelembe az elmúlt néhány évtizedben végbement társadalmi változásokat.
A család fogalmának meghatározása
A javaslat szerint „e törvény alkalmazásában a család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító, olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága, vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családba fogadó gyámság". Első ránézésre a fogalommal semmi probléma nincs, azonban kevésbé szép a kép, ha azt vizsgáljuk, hogy ki az, aki kimaradt.
A törvény alapján a családot vagy a hivatalos házasság, vagy a közös gyermek alapozza meg. Amennyiben ezek hiányoznak, semmilyen, bármennyire szoros kapcsolat nem tekinthető családi jellegűnek. Ez a fogalom-meghatározás több szempontból problematikus: Magyarországon ugyanis folyamatosan csökken a házasságkötések száma, s egyre inkább mindennapossá válik az élettársi együttélés. A folyamattal persze lehet egyetérteni, vagy nem, de attól ez az adott helyzet.
Kérdéses, hogy mennyiben tud ezen egy - alapvetően támogatási kereteket meghatározó - törvény változtatni. Ez a szabályozás ebben a formában nem ösztönzi feltétlenül a gyermekvállalást sem, ugyanis kizárhatja a támogatásokból a gyermeket vállalni kívánó, de a házasságot ellenző élettársakat is.
Nem túl meleg fogadtatás
A törvényben ráadásul mögöttes szándékként jelen van a homoszexuális párok együttélésére vonatkozó aktuális szabályok „leszalámizása". Míg a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény a homoszexuális párok ezen kapcsolatát a házassággal majdnem egyenrangúként ismerte el, addig ez az új jogszabály - a 2009-es szabályozás látszólagos érintetlenül hagyása mellett - számos támogatásra való jogot von el azzal, hogy ezeket a kapcsolatokat nem kezeli családi jellegűként.
Mondhatnánk, hogy ezek csak kisebb jelentőségű változtatások, hiszen „csupán" a családtámogatási rendszer kereteit érintik. Itt azonban vigyázó szemeinket a módosító indítványokra kell vetnünk: közöttük szerepel olyan, ami ezt a család fogalmat nemcsak a támogatási rendszerre, hanem a jogrendszer egészére kiterjesztené, míg egy másik módosító indítvány kifejezetten kizárná (mind a hetero- mind a homoszexuális) élettársak törvényes öröklését. Így ez a fogalom már nemcsak a támogatási rendszerre, hanem a mindennapi élet egészére kiterjedne.
Természetesen a törvény – az Alaptörvénnyel összhangban – a gyermekek szüleit illető eltartási kötelezettségét is rögzíti, amelynek a társadalombiztosítással való kapcsolatával már korábban foglalkoztunk.
Visszatér a Ratkó-korszak?
A családvédelmi törvény - a Fidesz frakcióvezetőjének korábbi nyilatkozatával összhangban - nem tartalmaz az abortusz tilalmára vonatkozó szabályozást.
Azonban az abortusszal kapcsolatos - elsősorban a kisebbik kormánypárti frakció részéről megnyilvánuló - erős ellenszenv nem is ebben a törvényben, hanem a költségvetési törvény javaslatával kapcsolatban jelent meg: két KDNP-s képviselő javaslata alapján, megszűnne a nem egészségügyi okból végrehajtott terhesség-megszakítások állami támogatása.
Így a jelenleg 29 ezer 710 forintos térítési díjat ki kellene fizetni akkor is, ha a gyermek bűncselekmény útján fogant (például erőszakos közösülés vagy megrontás), vagy ha az anya nem lenne képes gondoskodni gyermekéről. A módosító javaslat indokolása szerint, ennek az a célja, hogy az anyák ne vetessék el gyermekeiket, inkább adják örökbe.
Az örökbe adás ma korántsem egyszerű folyamat, s annak lehetősége és szabályrendszere csak korlátozottan ismert a lakosság körében. Másrészt - ahogy a HVG tudósítása is kiemeli - ez a szabály elsősorban a szegényebb családokat érinti hátrányosan. A gazdagabb famíliák ugyanis jobban ügyelnek - s pénzt is tudnak fordítani - a fogamzásgátlásra, valamint, ha mégis megkezdődne egy nem kívánt terhesség, akkor számukra nem megterhelő a művi megszakítás térítési díjának megfizetése. Egy szegényebb család viszont ezek egyikét sem tudja feltétlenül megfizetni, így vagy a gyermekszegénység termelődik újra, vagy az anyák kevésbé biztonságos megoldásokat választanak, amelyek egyike sem tartozik a kormányzat célkitűzései közé.
Abszurd rendelkezések a törvényben
Jó pár nehezen komolyan vehető rendelkezés van a törvényben. Ezek közül a Ténytár szerkesztőségének kedvence az, amely szerint a tanköteles korú gyermeknek képességeinek megfelelően kell eleget tennie tanulmányi kötelezettségének. Ennek alapján, törvényszegő lenne az a tanuló, akinek becsúszik egy egyes? Vagy az a zseni, aki csak kiváló, de nem zseniális eredményeket produkál? Szerencsére az egyesnek nincsenek jogi következményei, de akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért van szükség erre az abszurd szabályra. (Sőt, akár azt is, hogy miért nem vonatkozik a kormányra is?)
Ha azt hinnénk, hogy ez a végső pont a jogalkotásban, akkor elég, ha a módosító indítványokra tekintünk. Ezek között szerepel olyan is, amely szerint kiskorú - azaz 18 életév alatti - gyermek csak szülői (vagy tanári) felügyelettel tartózkodhat este 8 óra után az utcán. Azonban sok potenciális börtöntöltelék tinédzser esetleg mégis megúszhatja: egy új módosító szerint „csak" a 14 éven aluli gyermekek felügyeletéről 22 és hajnali 6 óra között, 16 éven aluli gyermekek szórakozóhelyen történő tartózkodása esetén a felügyeletéről 23 és hajnali 6 óra között kellene gondoskodnia szülőnek.
Persze ennek sincs ebben a törvényben szankciója, de a kormánypártok kreativitása lehet, hogy ezt a problémát is megoldja. Bár kérdéses: miként lehet végrehajtani?
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!