A Ténytár már több ízben foglalkozott az Alkotmánybíróságra vonatkozó új szabályozás kérdéseivel, valamint az elmúlt időszak döntési gyakorlatával. Kiemeltük, hogy az új szabályozás jelentős mértékben szűkíti az Alkotmánybíróság mozgásterét. Az új szabályok ráadásul „kétévi vakációt" biztosítanak a taláros testületnek, hiszen megnehezítik azt is, hogy az állampolgárok ide fordulhassanak. Azt is elemeztük, hogy az elmúlt egy évben az Alkotmánybíróság döntései kevésbé voltak „bátrak", mint az előző időszakokban.
Amennyiben az új szabályozás miatti „sorsfordító" decemberi döntésekre tekintünk, eléggé vegyes képpel találkozhatunk: az Alkotmánybíróság több fontos, a hazai és a nemzetközi alkotmányjogi, emberi jogi szakma, valamint a média és a közvélemény által is visszásnak tartott több fontos törvényt megsemmisített.
Ám - részben a kormányzati „trükköknek" is köszönhetően - sok fontos ügyben, így többek között a magán-nyugdíjpénztári tagok helyzetével összefüggésben, a telekom-adóval, a bankadóval és a végtörlesztéssel kapcsolatos indítványokban nem született döntés. Sőt, az új szabályok alapján nem is fog, hiszen az eljárások a törvény erejénél fogva megszűnnek. Ráadásul a „bátor" döntésekben is megoszlott a taláros testület, amelyen belül súlyos törésvonalak húzódnak.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság többsége bátran szembeszegül a kormányzat, a kétharmados többség, valamint önkormányzatok akaratával az emberi jogi és alapjogi kérdésekben, ám hallgat a komoly költségvetési és pénzügyi vonatkozásokkal rendelkező ügyekben.
A kép forrása: Napi Budapest blog
„Nem oda Buda"
A budai vár oldalában elhelyezkedő Alkotmánybíróság 2011. decemberében számos fontos - széles körű hazai és nemzetközi társadalmi és szakmai kritikát kiváltó - törvényt semmisített meg. Így több ponton alkotmányellenesnek vélte a médiatörvényt. Ezt elsősorban a nyomtatott sajtótermékek regisztrációja, a hatáskör nélküli médiaombudsman, az újságírói források védelmének gyengítését hozó szabályok és a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányellenes korlátozása miatt, megsemmisítette.
Ugyanezen a napon tette közzé az Alkotmánybíróság a büntetőeljárási gyorsító csomag számos pontját hatályon kívül helyező döntését. Az egyik fő indítványozó ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság utolsó elnöke, Baka András volt, akinek a pletykák szerint éppen emiatt az indítvány miatt kellett távoznia posztjáról. Az AB ennek keretében többek között megsemmisítette azokat - a korábban a Ténytár által is aggályosnak vélt - rendelkezéseket, amelyek a kiemelt büntetőügyekben akár 120 órás őrizetet is lehetővé tettek, amelyek kizárták, hogy az ilyen ügyekben a terhelt 48 órán át a védőjével konzultálhasson, s amelyek a legfőbb ügyésznek lehetővé tették, hogy kijelölhesse az eljáró bíróságokat.
A Házszabály garanciális szabályainak be nem tartására hivatkozva, közjogi érvénytelenség címén, az AB megsemmisítette a számos kritikát kapott egyházügyi törvényt is.
Az idei utolsó ülésnapján, december 28-án, az AB egy másik, széles körben vitatott ügyben hozott bátor döntést: megsemmisítette a kaposvári önkormányzat guberálást tiltó rendeletét. Ez azért jelzésértékű, mivel számos, jobboldali vezetésű nagyváros és budapesti kerület éppen ezen rendeletet tekintette mintának a legszegényebb rétegekkel szembeni, rendpárti fellépése során.
„Amit nem mondhattam el"
Érdekes azonban az a lista is, amely azon ügyeket tartalmazza, amelyekben a benyújtott indítványok ellenére nem döntött az AB, így ezek az ügyek 2012. január 1-jével a törvény erejénél fogva megszűnnek, s csak legfeljebb alkotmányjogi panaszként nyújthatóak be ismét - ha az indítványozó eleget tud tenni ezen eljárás megindításához szükséges feltételeknek.
Így az Alkotmánybíróság a benyújtott indítványok ellenére sem döntött a végtörlesztés, az egyes különadók és más hasonló terhek alkotmányosságáról. Szintén nem született határozat a magán-nyugdíjpénztári tagok ügyében. Bár több határozattervezet kiszivárgott, azonban részben a kormányzati lavírozások, s kétértelmű módosítók miatt, részben más, a külső szemlélő számára nem megismerhető okok miatt, ebben a kérdésben sem született semmilyen döntés. Így ezek az eljárások pár napon belül érdemi döntés nélkül zárulnak le.
Azaz: a jelentős költségvetési hatással járó ügyekben az AB már kevésbé volt bátor, mint az emberi jogi kérdésekben, hiszen itt egyetlen komolyabb, a kormányzati gazdaságpolitikát érintő döntés sem született.
Törésvonalak
Többen úgy vélték, hogy a 15 tagúra duzzasztott AB új tagjai politikai jellegű delegáltak lesznek. Mások azt mondták, ki kell várni ezen bírák tevékenységét, s csak utána lehet arról nyilatkozni.
A decemberi időszak döntései - a nagy számú párhuzamos indokolással és különvéleménnyel - egy erősen megosztott AB képét mutatják. Hasonlóan a XVI-XVII. századi Magyarországhoz, az AB is három részre szakadt (és akárcsak a török hódoltság időszakában, a határvonalak itt sem élesek és konkrétak).
A kép forrása: Sulinet Digitális Tudásbázis
Az első csoportot az AB többsége jelenti, akik a súlyos emberi jogi és jogállami jogsértésekkel szemben határozottan lépnek fel, ám döntéseik „mérsékeltek", azaz bizonyos, kisebb jelentőségű, s vitatható megítélésű ügyekben nem semmisítik meg az érintett rendelkezéseket.
A második - s egyben a legkisebb csoportot - a radikális jogvédők képezik, akik valamennyi, az alkotmánysértés gyanúját felvető szabályozási kérdésben ki kívánják mondani azok megsemmisítését.
A harmadik csoportba azon bírák tartoznak, akik az alapjogokat szűkebb értelemben fogják fel, s akik szerint a kormányzati lépések általában az alkotmányos kereteken belül maradtak. Ide elsősorban az új alkotmánybírák tartoznak, akik különvéleményükben általában éles szembenállásukat fejezik ki a többségi döntésekkel szemben. Például a korábban a Legfelsőbb Bíróságon büntetés-végrehajtási bíróként tevékenykedő Szívós Mária szerint a nyomozás első 48 órája kiemelkedően fontos, és az eljárás sikerét döntően meghatározza. Ezen „célhoz képest az, az egyébként kétségtelen tény, hogy az őrizetes 48 óráig nem beszélgethet az ügyvéddel, nem döntő, sőt elhanyagolható”.
Nos, ilyen vélemények már többször megfogalmazódtak a XX. század büntetőeljárási világában, ám azok történelmileg némileg más korszakokban jelentek meg.
Pokol Béla pedig a médiatörvény adatszolgáltatási kötelezettségeit megsemmisítő döntéssel szembeni különvéleményében kifejezetten a „szennyezett" és „mérgező" sajtó megregulázása miatt tartotta alkotmányosnak a többség által megsemmisített szabályozást.
Van ennek foganatja?
Már korábban írtuk, hogy a kormányzat még ezen döntések jelentőségét is el kívánja bagatellizálni. Így az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek körében lehetővé tették – az állam marasztalása esetén – különadók kivetését. A kormánypártok azonban még ezen is túlmentek, amikor az AB korábbi döntéseit ignorálva, az év végi törvénygyárban gyakorlatilag visszaírták az eredeti, megsemmisített szövegeket. Ezzel sem javították a taláros testület tekintélyét, sőt, a demokratikus jogállamiság egyre ingatagabb mivoltát sem.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
