Az utóbbi időben az Alkotmánybíróság tekintélyét több esemény is erősen megtépázta. Ezek között első helyen álltak az Alkotmánybíróság határozat-tervezeteinek kiszivárgásával kapcsolatos ügyek. Ide sorolhatjuk a 98 százalékos különadóról szóló döntést, az egyházügyi törvény megsemmisítésével, valamint a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntések tervezeteinek nyilvánosságra kerülését.
Ezek az események a párhuzamos indokolások és a különvélemények - korábban is nyilvánosságra hozott jelzései - mellett, új oldalról világították meg az AB működését, amely nem minden esetben volt kedvező. Így az Alkotmánybíróság elnöke év végi interjújában is külön kitért erre, s jelezte, hogy ennek a „kiszivárogtatásnak" akár büntetőjogi következményei is lehetnek.
Amennyiben a hatályos szabályozásra tekintünk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a határozatok tervezeteinek illetékteleneknek való átadása kapcsán csak bizonyos körülmények fennállásakor merülhet fel a bűncselekmény elkövetésének gyanúja. A határozatok tervezetei ugyanis az Alkotmánybíróság elnökének döntéséig nem titkosak, hanem csak nem nyilvános adatnak minősülnek, amelyek jogosulatlanok részére történő átadása csak akkor minősülhet bűncselekménynek, ha azzal jogosulatlanul kívánnak kárt okozni vagy előnyt szerezni.
Mennyire titkosak az AB döntéseinek tervezetei?
Az Alkotmánybíróság döntései, az azokhoz kapcsolt párhuzamos indokolások és különvélemények 1990 óta nyilvánosak. Ezekből a dokumentumokból főbb vonalakban kirajzolódott a döntés meghozatalának folyamata, a lezajlott vita. Ugyanis a párhuzamos indokolásokban az érintett bírák a többségtől eltérő úton jutottak el ugyanarra az eredményre, míg a különvélemény a többséggel egyet nem értők álláspontját mutatja be. Lényeges, hogy ezek csupán a határozattal egyidejűleg jelennek meg, így a viták csak utólag válnak láthatóvá.
Az adatvédelmi törvény és az Alkotmánybíróság ügyrendje egyértelműen rögzíti, hogy a határozatok tervezetei, az azokkal kapcsolatos belső „vitairatok" nem nyilvánosak. Ennek az az oka, hogy a viták és a döntéstervezetek nyilvánosságra kerülése közvetlenül vagy közvetve rombolhatja az Alkotmánybíróság tekintélyét, hiszen lehetővé teheti az érintetteknek, hogy felkészülhessenek a nyilvánosságra kerülő döntésekkel kapcsolatos válaszokra, s az azokkal okozott politikai, anyagi és egyéb problémák rendezésére. Ilyen lépések nem túlzottan erősítik a taláros testület tekintélyét.
A minősített adatokról szóló törvény alapján, kivételesen titkossá is minősíthető a döntés tervezete. Ennek azonban szigorú feltételei vannak, amelyeket a minősítésre jogosultnak kell mérlegelnie. Az Alkotmánybíróság esetében a minősítő az AB elnöke, s bár a gyakorlat eddig nem volt nyilvános, valószínűleg túlzottan gyakran erre nem kerülhetett sor.
Mi a következménye a kiszivárogtatásnak?
A válasz egyértelmű abban az esetben, ha az AB elnöke a határozat tervezetét titkossá minősítette. Ekkor az, aki jogosulatlan személynek átadja, vagy hozzáférhetővé teszi a döntés tervezetét, megvalósította a visszaélés minősített adattal bűntettét, s akár szabadságvesztésre is számíthat. Ha a bűncselekmény elkövetését jogerősen megállapítják, az az AB-ról szóló törvény szerint egyben az alkotmánybíró kizárásával (azaz állása elvesztésével) is jár.
Bonyolultabb a helyzet akkor, ha nem minősítette az AB elnöke titkosnak az ügyet, és ezzel a határozat előkészítő iratait. Ebben az esetben, közvetlenül legfeljebb csak a minősített adat biztonságának megsértése elnevezésű szabálysértés valósulhat meg, amelynek büntetési tétele a hatályos szabálysértési rendelkezések szerint egy nem nagyon magas összegű pénzbírság.
Bűncselekmény csak abban az esetben valósulhat meg, ha fennállnak a hivatali visszaélés megállapításának feltételei. Azaz, ha az alkotmánybíró e kötelességszegéssel jogtalan hátrányt akar okozni vagy jogtalan előnyt kíván szerezni. Ennek bizonyítása azonban rendkívül nehézkes: bizonyítani kell azt is, hogy az előny szerzésére vagy a hátrány okozására kifejezetten kiterjedt a kiszivárogtató akarata (célzata). Ez pedig nem olyan egyszerű feladat.
Amennyiben a kiszivárogtató nem alkotmánybíró, hanem valamely, az Alkotmánybíróság hivatalában foglalkoztatott közszolgálati tisztségviselő, az előbbiekben felvázolt büntetőjogi felelősség mellett, egyértelműen fegyelmi vétséget követ el. Méghozzá ez – a jelenlegi bírói joggyakorlat alapján – olyan súlyú, hogy állása elvesztését vonhatja maga után. Alkotmánybíró esetében az elmozdítás jóval nehézkesebb: a régi és az új alkotmánybírósági törvény értelmében, amennyiben a bíró méltatlanná vált tisztsége ellátására, az Alkotmánybíróság teljes ülése dönthet a bíró kizárásáról. Ez azonban nem túlzottan valószínű forgatókönyv – figyelemmel az AB erős megosztottságára.
Mi ennek az eredménye?
A jogi szankcionálás lehetőségei –ennek megfelelően – az AB esetében eléggé korlátozottak. Lehet, hogy meglepő, de korábban is ugyanez a szabályozás érvényesült, viszont e keretek között nem történtek ilyen események. Ezért két út áll az AB és a jogalkotó előtt.
Az egyik szerint - a jelenlegi magyarországi általános trendddel összhangban - kriminalizálja ezeket az ügyeket. A másik lehetőséget az jelenti, hogy visszatérnek az eddig megszokott alkotmányos jogállami ügymenethez, amikor is az érintettekben fel sem merült az ilyen jogsértések durva és gyakran visszatérő megvalósítása, valamint a kormányzatban annak a lehetősége, hogy visszaéljen a megszerzett információkkal.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
