A Fidesz - szakítva korábbi álláspontjával, amikor a járási szintet a „lopakodó falurombolás" eszközének tekintette - kormányra kerülését követően, gyorsan megkezdte annak újjászervezését. Bár a település és a megye közötti közvetítő közigazgatási szintre hazánkban is szükség volt, van és lesz, az új szabályozás számos veszélyt rejt magában. Többek között, hogy a közigazgatás - és így az állammal intézendő ügyek - az eddigieknél is messzebb kerül az állampolgároktól.
Ha a kormány a költségvetési kiadások csökkentése érdekében túlzottan központosítja a hatósági ügyintézést, az végső soron társadalmilag és gazdaságilag is nagyobb károkat okozhat, mint a rendszerszerű, elvszerű és csökkentett kiadásokkal járó reform.
Magyarország járásai 1983-ban. Forrás: Wikipedia
A járások múltja és jelene
A járási szint a középkor végén alakult ki a megye „nyúlványaként" Magyarországon: szerepe alapvetően az volt, hogy közvetítsen a (nemesi) vármegye és a (jobbágy)falvak között. Ezt a feladatát - a korabeli súlyos, az embereket figyelmen kívül hagyó igazgatás miatti kritikák ellenére is - megőrizte a polgári átalakulást követően, valamint a szocializmus időszakában is. Mint a megye egységeinek - egy rövid közjátéktól eltekintve - nem volt választott önkormányzatuk, s ami a legnagyobb probléma volt: annak nem voltak részei a városok.
A kapcsolódó közigazgatási átalakításokat követően, 1983. december 31-én megszűntek a járások, helyüket részben a járásszékhely városok és nagyközségek tanácsai, valamint a megyei tanácsok vették át.
Az így kialakuló városkörnyékek azonban rövid életűek voltak, azokat megszüntette a rendszerváltás új önkormányzati törvénye. Az 1990-es évek elején valamennyi település azonos hatósági feladatokat látott el, ami súlyos gondokat okozott. Éppen ezért, az 1990-es évek végétől egyes, jelentősebb szakértelmet igénylő feladatokat (építésügy, okmányirodák, gyámügyek) a városi hivatalokhoz telepítettek a környező községekre kiterjedő illetékességgel (körzetközpont).
Bár kisebb-nagyobb átalakítások folyamatosan zajlottak, zajlanak, máig ez a rendszer működik.
Kell egyáltalán változtatás?
A válasz egyértelműen igen. Jelenleg a legtöbb állami feladatot a települési önkormányzatok jegyzői, polgármesteri hivatalai és polgármesterei látják el. Ez azt jelenti, hogy a kormány által irányított államigazgatás „favágó" munkáját olyan szervek végzik, amelyeket szervezeti szempontból a kormány nem irányít, hiszen tőle függetlenek (ezért ÖNkormányzatok). Ez a helyzet az önkormányzatoknak is súlyos gondokat okoz. Az államigazgatási feladatok ellátása ugyanis súlyosan megterheli a költségvetésüket, mert azoknak csak töredékét fedezi az állam.
Mindezek alapján, teljesen jogos az a kormányzati - határozatba foglalt - szándék, hogy elválasztják egymástól az államigazgatási és az önkormányzati feladatokat.
A változtatás problémái
Az elvek szintjén ez korrekt a terv. Sajnos az elveket általában lerombolja az élet. Nem véletlenül láttak el a jegyzők mindig is államigazgatási feladatokat: egy kormány által épített rendszer semmiképpen sem tud eljutni a legkisebb településekre. A kormányzat - eredeti tervei szerint - megszüntette volna a jegyzők és a polgármesteri hivatalok ügyintézőinek államigazgatási feladatellátását. Ez azt jelentette volna, hogy potenciálisan hozzávetőleg 11 millió ügy intézése kerülhetett volna magasabb szintre - amennyiben ezeket nem adják oda a polgármesternek, márpedig nem ez a szándék olvasható ki a megjelent dokumentumokból.
A problémát észlelték a kormánypártok önkormányzati munkában részt vevő képviselői is, s egy elfogadott módosító indítvánnyal lehetővé tették, hogy a jegyzők továbbra is elláthassák az államigazgatás törvényben, valamint végrehajtási kormányrendeletben meghatározott feladatait.
A módosított szöveg azonban csak az elvi lehetőségét teremtette meg a települési szintű feladatellátás széles körű megőrzésének. Az önkormányzati és az államigazgatási szervek feladatellátásának elválasztását célul kitűző - korábban hivatkozott - kormányhatározat továbbra is hatályos. Hasonlóképpen a lehető legteljesebb szervezeti elválasztás szándéka tükröződik a járások kialakítására vonatkozó - társadalmi egyeztetésre megküldött - kormányzati előterjesztésből.
S hogy miért jelenthet gondot a települési szintű ügyintézés jelentős szűkítése? Az új rendszerben a legtöbb hatósági ügyet – a jelenlegi tervek szerinti – 168 járásszékhelyi városban kell elintézni. Ezzel összhangban álló szabályt tartalmaz az új szabálysértési törvény is, amely megszünteti a jegyzői szabálysértési hatásköröket. Ez két szempontból problematikus: egyrészt a (járásszékhely) városból kevésbé tűnik fel, ha például nem megfelelő helyen teszik le a szemetet, parkol a tilosban az autó, vagy vágják ki engedély nélkül a közterületen álló fát. Így bár olcsóbbá válhatott az igazgatás, de ha a problémákat nem észleli, romlik a hatékonysága.
Utazni kell!
Másrészt, ha egy ilyen cselekményt követnek el, akkor az eljárás alá vont személynek, a tanúknak a városba kell utazni. A tömegközlekedési problémák mellett, a költségek előlegezése is gondot okozhat. Jó példát jelentenek erre a ma is „járási" (leánykori nevén kistérségi) szinten szervezett munkaügyi központok. Bár a munkaügyi központ utólag megtéríti a városba utazás költségeit, s kifizeti a visszautat, az álláskeresők sokszor mégis biciklivel járnak be a városba.
No nem azért, mert tudatos környezetvédők, vagy az LMP elkötelezett szavazói. Arra sincs pénzük, hogy meghitelezzék az államnak a 2-500 forintos busz/vonatjegyet. Amennyiben - a tervek megvalósulása esetén - minden fontosabb ügyet a városokban kell intézni, ez a gond csak fokozódik. Ráadásul egy ilyen ügyintézésre - ha nem a városban dolgozik az érintett személy - szabadságot kell kivenni, amely ronthatja a gazdaság hatékonyságát. A szélesebb körű elektronikus ügyintézés sem jelenthet megoldást a kistelepülésen élőknek, tekintettel arra, hogy a magyar társadalom elektronikus írástudása is hagy maga után kívánnivalót.
Bár a kormány nem feltétlenül tervezi a meglévő városi okmányirodák, gyámhivatalok teljes bezárását, ha a költségvetési kiadások csökkentése érdekében túlzottan központosítja a hatósági ügyintézést, az végső soron társadalmilag és gazdaságilag is nagyobb károkat okozhat, mint a rendszerszerű, elvszerű és csökkentett kiadásokkal járó reform.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
