A kormánypártok és vezetőik támogatottságát elemző írásunk előző részében azt mutattuk be, hogy bár jóval magasabb szintről indult, a kormányzati ciklus felére a Fidesz, valamint Orbán Viktor népszerűsége is ugyanarra a szintre süllyedt, mint négy éve a szocialistáké és azok vezetőjéé. Nem ez azonban az egyetlen hasonlóság az akkori és a jelenlegi helyzet között.
A kezdeti fokozott várakozások és nagyon jó közhangulat ellenére, a Fidesz kormányzása 2011 végére egy rossz hangulatú, a Gyurcsány-kormány időszakához hasonlóan pesszimista társadalmat hozott. A Fidesz, ellenzéki pártként, enyhe növekedés után, 2008 tavaszán egy sikeres politikai akcióval, a szociális népszavazással lépett nagyot a pártok népszerűségi listáján. A jelenlegi ellenzéki pártok egyike sem szerzett újabb támogatókat ez alatt a közel két év alatt, így az ellenzék támogatóinak aránya megrekedt a választások utáni szinten.
A bizonytalanok aránya a kezdeti magasabb szintről soha nem látott mértékben növekedett, és az enyhe korrekció ellenére, a társadalom abszolút többségét a pártot választani képtelenek, vagy arról beszámolni nem akarók alkotják. Egyre inkább az látszik körvonalazódni, hogy ők fogják eldönteni a következő választás végeredményét.
Közhangulat
„Általában véve, milyen irányba mennek a dolgok Magyarországon?” Az erre a kérdésre adott válaszok jól jellemzik a közhangulat változásait. Így ennek vizsgálata a pártpreferenciákon és a népszerűségi indexeken túl, megmutathatja, milyen a társadalom véleménye a közéletről, a gazdasági helyzetről, milyen az egyének személyes környezetére vonatkozó percepciója.
A második Gyurcsány-kormány regnálásának elején bejelentett megszorítások a közhangulatot is erősen befolyásolták. Pár hónap alatt 42-ről 19 százalékra esett azoknak az aránya, akik úgy gondolták, jó irányba mennek a dolgok. Kisebb korrekciókkal, ez az érték megmaradt egészen a szociális népszavazásig, ami a közhangulatban is újabb romlást idézett elő.
A második Orbán-kormány időszaka alatt a közhangulat kezdetben pozitív irányba mozdult, azaz a választók bizakodva figyelték az új kormány kezdeti lépéseit. Egészen a 2011-es év elejéig – egy 2010 októberi csúcspont után bekövetkezett csökkenés eredményeként – tartotta azt a szintet azoknak az aránya, akik úgy gondolták, jó irányba mennek a dolgok, mint a kormányváltás utáni első mérés alkalmával.
Innen azonban – apróbb megtorpanásoktól eltekintve – gyors zuhanásba kezdett a társadalom közhangulata. Olyannyira, hogy 2011 végén már csak 15 százaléknyian – két százalékponttal kevesebben, mint a Gyurcsány-kormány azonos időszakában – tartották úgy, hogy jó irányba mennek a dolgok. Ez az érték februárra pozitív irányba mozdult, de maradt a 20 százalékos szint alatt, ahogy tette azt négy éve is.
(Az ábrák kattintásra megnőnek.)
Ellenzék
A jelenlegi ellenzék esetében nem érdemes külön-külön foglalkozni a pártokkal, mert jelentős változás a támogatottságukban a választások utáni szinthez képest nem történt – az MSZP elmúlt egy hónapos hibahatáron belüli javulásától eltekintve. A jelen elemzés szempontjából érdekesebb az ellenzék támogatottságát összevontan kezelni.
A mostani kormánypárt legnagyobb ellenzéki pártként a 2006-os választások utáni, 28 százalékos támogatottsága már annak az évnek a nyarára a 30-35 százalékos tartományba emelkedett, és később – kisebb ingadozásokkal, de folyamatosan ebben a sávban mozgott. Az igazi áttörést 2008 tavasza, az eredményes szociális népszavazás hozta meg a Fidesznek. Támogatottsága ekkor megközelítette a 40 százalékot, majd kisebb csökkenésekkel-növekedésekkel, de ettől a ponttól a választásokig már nem esett 30 százalék alá.
A jelenlegi ellenzék mögött álló szavazók aránya nem változott 2012 elejére a 2010-es választások utáni állapothoz képest. Igaz, hogy 2010 végére jelentősen csökkent a támogatottságuk, azonban ez 2011 elejére visszaállt a választások utáni szintre, és érdemi változás azóta sem történt. Egyértelműen elmondható, hogy a jelenlegi ellenzék nem tudta megszerezni a kormánypárt elvesztett szavazóit.
De mint látni fogjuk, ezek a szavazók nem tűntek el.
Bizonytalanok
Az előző kormányzati ciklusban a bizonytalanok aránya az első év folyamán a 30-35 százalékos sávban mozgott, ezután ugrott a 40 százalékos szint fölé. Egészen a kormányválság, az EP-választás időszakáig, ebben az öt százalékpontos tartományban tartózkodott, és ezen érdemben a szociális népszavazás sem változtatott.
A 2010-es parlamenti választások után a bizonytalanok aránya magasabb volt, mint a négy évvel azelőtti érték. A választási év nyarának végére, a 40-45 százalékos sáv felső határán mozgott az arányuk. Újabb ugrás 2011 tavaszán volt megfigyelhető. Ekkor már a megkérdezettek fele sorolta magát ebbe a kategóriába. Az elmúlt év végére a bizonytalanok stabilan abszolút többségbe kerültek a magyar társadalomban – hogy januárban újabb történelmi csúcsot érjenek el. A februári adatok szerint valamelyest mérséklődött arányuk, de az abszolút többséget még mindig nem veszélyezteti semmi.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
