Egyedül alakíthat kormányt Szlovákiában a szombati választások után az abszolút többséget szerző Smer párt. Robert Fico azután térhet vissza a miniszterelnöki székbe, hogy 2011. őszén a négypárti jobboldali koalíció megbukott, ezzel indokolttá téve az előrehozott választásokat. A Smer végül a voksok csaknem 45 százalékát szerezte meg, ami a szlovákiai arányos választási rendszerben 83 mandátumot hozott a baloldali pártnak.
A kiváló másodlagos preferenciákkal rendelkező Híd élet-halál harcba bonyolódott a magyar szavazóira pályázó MKP-val, és bár ebben a csatában végül győzni tudott – még pontosabban nem vesztett –, a szlovák szavazók megszólítására kevés energia maradt, és a párt végül közvetlenül 7 százalék alatt teljesített. A magyar kormány, valamint az Orbán Viktor által is támogatott Magyar Koalíció Pártja ezúttal sem került be a törvényhozásba. A párt 4.3 százalékot ért el, sorsa pedig kérdéses – igaz, változatlanul számíthat erős helyi szervezeteire és az aránytalan budapesti támogatásra.
Magyar szempontból fontos az is, hogy Ján Slota ezúttal nem került be a parlamentbe.
Akiknek sikerült
A szlovák parlament hatpárti lesz, miután a négy korábbi koalíciós párt (a kereszténydemokrata SDKÚ, KDH, a libertárius SaS és a magyarokat megcélzó Híd) mellett az Egyszerű Emberek nevű új formáció is képviselői helyekhez jutott. A jobboldalt – a kormány bukása mellett – a kampány is szétzilálta. A jobboldali választók így az Igor Matovič vállalkozó által életre hívott Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽ) listájában találtak támaszra. A párt 8 százalék fölött teljesített. Matovič és társai mellett, végül a parlamentbe karikázta magát az ismert és hírhedt aktivista, Alojz Hlina, illetve a roma származású Peter Pollák is.
És akiknek nem
Kimaradt viszont a parlamentből Ján Slota és az SNS, amely néhány tizeddel az öt százalékos küszöb alatti eredményt ért el. A pártnak nagyon fájt a kisebb nacionalista erők által elvitt néhány százalék, amellyel vígan a parlamentbe kerülhettek volna. A kérdés most az, hogy bekövetkezik-e a szélsőbb – Magyarországon is látott – őrségváltása, esetleg Slota képes lesz-e kitartani a következő négy évben is.
Nem sikerült a visszatérés a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) sem, amely erős budapesti hátszéllel, mindent bevetve kampányolt a magyar szavazatokért. Bár a magyar kampány hangneme ezúttal civilizáltabb volt a 2010-ben tapasztaltaknál. Ennek ellenére is bevetettek olyan eszközöket, mint a push poll (véleményformálásra tervezett közvélemény-kutatás), rágalmazó kör-SMS-ek, vagy névtelen szórólapok. Az MKP, amely – programja ismertetése mellett – kezdetben elsősorban Bugár Bélát támadta a Gorilla-üggyel, az utolsó hetekben arra az érzelemre apellált, hogy a mérések alapján, a Híd „úgyis” bent van a parlamentben, ezért a magyarok juttassák be az MKP-t is. Azonban a végső elszámolásnál ez is kevésnek bizonyult: a párt 4.3 százalékon, és közvetlenül a legutóbbi eredménye alatt végzett, sorsa pedig kérdéses – igaz, változatlanul számíthat erős helyi szervezeteire és az aránytalan budapesti támogatásra is.
A hatpárti parlamentben a Smer végül maga kormányozhat, miután a választást követő órákban az összes jobboldali párt bejelentette, hogy nem kíván koalícióra lépni Ficóékkal. Ennek oka sokkal kevésbé ideologikus, mint pragmatikus: 83 mandátum mellett (a 150-ből) a Smer gyakorlatilag zsarolhatatlan és kontrollálhatatlan. A Smer jelenleg nagyon mérsékelten kommunikál. Fico az államférfi imázsával próbálja bevonni magát: meglátjuk, ez meddig tart ki. Fico egyébként a későbbiekben keresheti egy-egy párt parlamenti támogatását akkor, ha alkotmányos törvényt szeretne módosítani, amelyhez hét ellenzéki képviselő szavazatára lenne szükség. Ennyivel mindegyik párt rendelkezik. Igor Matovič egyébként már most jelezte, hogy listája lelkiismereti szavazás alapján, azaz pártfegyelem nélkül fog működni. De kompromisszumképesnek tűnik a KDH és a Híd is: előbbi vallási, utóbbi kisebbségi ügyekben kérhet engedményeket alkotmányos törvényekért cserében.
Mérsékeltebb irányvonal, stabilabb kormányzás?
Ma még nem látszik pontosan, merre viheti a Smer az országot. Robert Fico ugyanis végtelenül pragmatikus politikus, kormányzásában nagy szerepet tölt be a közvélemény megismerése és követése. Magyar szempontból fontos tény, hogy Ján Slota nincs ott a parlamentben, hiszen így a Smernek legalább tőle nem kell féltenie szavazóit. Igaz, a populista Matovič biztosan konkurenciát jelent majd. Ennek ellenére, a két évvel ezelőttinél mérsékeltebb irányvonal várható. Gazdaságpolitikai téren a Smer a progresszív adózás és a privatizáció befagyasztásának pártja: tény azonban az is, hogy az első kormányzati ciklusukban Ficóék strukturális reformokkal nem kísérleteztek, és a retorikai harc ellenére, inkább csak módosítgatták az – akkor érezhetően jó irányba haladó – gazdaságpolitikát. Kérdés, hogy ugyanezt meg tudják-e tenni most is, a gazdasági válság közepén. Az nyilvánvaló, hogy szavazóik munkahelyteremtést várnak tőlük.
A Smer mindenesetre stabilabb kormányzó erő lehet, mint a szavazói bizalmat eljátszó, fragmentálódott jobboldal, amelynek vezető politikusai tegnap biztosan nem aludtak jól. Az, hogy a szavazók 45 százaléka – egy millió fő egy öt és fél milliós országban – Robert Ficónak adott bizalmat, nagyon robusztus mandátum. Az alkotmányos többség hiánya viszont egyfajta korlátot jelent a kormány előtt, amely – ismerve a magyar tapasztalatokat – az ország jövőjének szempontjából inkább jelenthet megnyugvást, mint problémát. Azt pedig, hogy ebben a ciklusban a 2006-ban megismert agresszív Ficót, vagy a vasárnap hajnalban nyilatkozó mérsékelt Ficót látjuk majd gyakrabban, egyelőre nem tudhatjuk biztosan.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
