A hoffmanni alaptanterv alapvetően tér el az irányadó nemzetközi példáktól. Külföldön a lényeg az, hogy bár ami benne szerepel, az kötelező, de a kialakított keretek között az iskolák döntik el, mit és hogyan tanítanak. A hoffmanni koncepció ezzel szemben bevallottan egy, az eddigieknél sokkal uniformizáltabb, egységesebb oktatási tartalmat kíván megvalósítani. A 80-as évek gyakorlata is visszatér, ami az alternatív tantervek minisztériumi engedélyezését, valamint a haladó pedagógiát követő intézmények működését nehezíti.
Az viszont meglepő, hogy alaposan szemügyre véve és összehasonlítva az új tervezetet a 2007-es változattal, azért nem olyan átfogó a változás. Tanulmányozva a dokumentumokat, inkább az a benyomás alakul ki, mintha lett volna egy eredeti, a NAT „evolúciójába” illeszkedő fejlesztő munka, majd a majdnem kész dokumentumon „átvezették” volna az aktuális politikai kívánságokat.
Lássuk!
Mit jelent maga a fogalom?
A nemzeti jelző az ilyen elnevezésekben (például Ausztráliban és Angliában: National Curriculum) nem a nemzeti együttműködés rendszerére, hanem arra utal, hogy az ilyen tantervek a nemzeti szinten közös elemeket tartalmazzák. Ezekből a nemzeti sztenderdekből kiindulva fejlesztik ki aztán (gyakran több lépésben) a konkrét intézményi tanterveket. Ebből adódik a tantervtípus másik szakirodalmi elnevezése: magtanterv (Core Curriculum, például több USA tagállamban).
Ez a fajta tantervi szabályozás elsősorban a decentralizált oktatási rendszerekre jellemző, ahol nagy döntési szabadságuk van a helyi közösségeknek, intézményfenntartóknak, illetve maguknak az iskoláknak. A koncepció lényege tehát az, hogy ami a NAT-ban van, az kötelező, de ennek keretei között a fenntartók és az iskolák maguk alakítják ki, hogy mit és hogyan tanítanak.
Az itthoni helyzet
Az itthoni logika ettől eltérő. Hoffmann Rózsa ugyanis világossá tette, hogy az új szabályozás célja éppen az, hogy az eddigieknél sokkal uniformizáltabb, egységesebb oktatási tartalom jöjjön létre. A tartalom típusa is változik, mert az ismeretek túlsúlya váltja fel a korábbi kompetencia-alapú felfogást – legalábbis a kormányzati szándék szerint.
A szabályozás más módon is változik. Eddig a mindenkire kötelező Nemzeti Alaptantanterv mellett, több - iskolatípusonként általában közel tíz - kerettanterv volt, és az iskolák eltérhettek tőlük (1998 és 2002 között engedéllyel). Most viszont csak két tanterv (reál és humán) készül, amiktől az iskolák legfeljebb tíz százalékban térhetnek el. Az alternatív iskolák helyzete is nehezebb lesz. Visszatér a 80-as évek gyakorlata az alternatív tantervek külön (tehát minisztériumi kegytől függő) engedélyezésével, és a részletesetesebb NAT is nehezíti a progresszív pedagógiát követő intézmények működését.
(Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy külön engedélyek rendszere a 80-es években persze komoly engedmény volt. Ennek alapján jöhettek létre az első alternatív iskolák. Köztük például az a 8 osztályos, amelyben Hoffmann Rózsa volt akkor az igazgató.)
No, de nézzük az előző és a mostani NAT közti különbséget:
A szakiskolák esetében is jelentősen változik a szabályozás. Korábban a szakiskola 9-10. évfolyamán is a nemzeti alaptantanterv követelményei voltak a meghatározóak, tehát a diákok ugyanazt tanulták, mint a többi középfokú iskolában (legalábbis elvben). Az új szabályok viszont csak annyit rögzítenek, hogy a három évre rövidített szakképzés idejének egyharmadát a „NAT követelményeinek megvalósítására” szánják, ami bármit jelenthet. Ezzel az egyenértékűség esélye is megszűnik, ami nem vonzóvá teszi, hanem éppen leértékeli a szakképzést. Nem véletlenül tartja ezt Pokorni Zoltán az új NAT egyik legnagyobb problémájának.
És akkor leöntötték politikai szósszal
Ha részletesen szemügyre vesszük az új alaptanterv tervezetét, és összehasonlítjuk a 2007-es változattal, az tűnik a legnagyobb meglepetésnek, hogy annyira nem átfogó a változás. Az egyes változások ráadásul eltérő minőségűek. Egyesek például a korábbi NAT szerves továbbfejlesztésének tekinthetőek, míg mások kimondottan a kormány meghirdetett szakmapolitikai céljait valósítják meg. Az a benyomás alakul ki, mintha lett volna egy eredeti, a NAT „evolúciójába” (Báthory Zoltán) illeszkedő fejlesztő munka, majd a majdnem kész dokumentumon „átvezették” volna az aktuális politikai kívánságokat.
Ez tulajdonképpen nem meglepő, figyelembe véve, hogy a törvényalkotás mostanában szokásos módjával ellentétben, az alaptantervet nem lehet hetek alatt összelapátolni. A NAT korábbi változatai esetében éveket vett igénybe a felülvizsgálat. Most viszont – másfél hónappal az új törvény elfogadása után – már megjelent az új változat tervezete. Persze megtehette volna a kormány, hogy hosszabb időt enged egy gyökeresen új NAT megfelelő kidolgozására, de az előkészítéssel és szakmai munkával való gatyázás nem a János vitézi hevületű tárca sajátja. Így aztán csak részben teljesült az eredeti kormányzati szándék, bár a szerzők igyekeztek a szöveg és a címek átfogalmazásával megfelelni az újraíró szándéknak is.
Ennek megfelelően, az új NAT szakmai felépítése alig változott. A korábbi NAT fejezeteinek jelentős része átkerült az újba is, többé-kevésbé újraírt változatban. Néhány - egyértelmű kormányzati szándékot tükröző - módosítás azonban megfigyelhető. Ezekkel következő bejegyzésünkben foglalkozunk majd.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
