Miközben az egész ország a Schmitt-üggyel volt elfoglalva, a hétvégén tartotta tisztújító kongresszusát az MSZP. Közel négyszáz küldött szavazata alapján, meggyőző többséggel tartotta meg elnöki székét Mesterházy Attila. A párt elnökhelyettesének a kongresszus Simon Gábort, alelnöknek Gúr Nándort és Horváth Csabát választotta. Az új elnökség tagjai: Bangóné Borbély Ildikó, Demeter Márta, Harangozó Tamás, Korózs Lajos, Kunhalmi Ágnes, Szanyi Tibor, Teleki László, Tóth Bertalan, Varga László és Winkfein Csaba. Az Országos Választmány új elnöke Botka László.
A régi-új elnökséget és a fontosabb pozíciók birtokosait látván, nem férhet hozzá kétség, hogy Mesterházy „mindent vitt”. Szanyi kapitány csúnyán alulmaradt a küzdelemben, bár elnökségi tagságát így is megőrizte - folytathatja a harcos belső ellenzéki szerepkört. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy minden felelősség a Mesterházy-csapaté. A következő két évben csak rajtuk múlik, mi lesz a szocialistákkal 2014-ben.
Az előzmények
Sokan meglepődtek, amikor januárban Szanyi Tibor bejelentette, hogy elindul a párt elnöki posztjáért. Még nagyobb volt a csodálkozás, amikor kiderült, hogy sikerült összeszednie a 3000 támogató aláírást, ami a hivatalos jelöltté váláshoz szükséges. Az ugyan vitán felül áll, hogy a szocialistáknak szükségük van Szanyira, akinek szókimondó, nyers, időnként kifejezetten vicces stílusa - különösen a kampányidőszakban - nélkülözhetetlen. Abban viszont már kevésbé vagyunk biztosak, hogy egy ilyen típus kell a pártelnöki (később akár miniszterelnök-jelölti) székbe. Ha a szocialisták komoly, az Orbán-rezsimet leváltani képes, valós kormányzati potenciállal rendelkező pártként akarnak szerepelni a közvélemény előtt (márpedig úgy akarnak), akkor nem választhatnak elnökül egy ilyen típusú politikust.
Totális győzelem
Ezt feltehetőleg a küldöttek is belátták, és nem álltak be Szanyi – a párton belüli változást sürgető – jelszava mögé. Ehelyett kétharmados támogatásukról biztosították – újabb két évre – Mesterházy Attilát. Totális győzelmét jól mutatja, hogy a fontosabb pozíciókba saját emberei kerültek, illetve az „öregek” is eleget tettek novemberi „kérésének” és eggyel hátrébb léptek. (Kovács László volt az egyetlen, aki nem akarta tudomásul venni az új helyzetet, de végül ő is kénytelen volt elismerni, hogy új szelek fújnak a párt vezetésében – nem kapott elég szavazatot.)
Új fejezet
Mesterházy kongresszusi beszédében – lehet, hogy csak mi halljuk bele – kis fricskaként „csapatkapitányként” definiálta magát, azt kérve az egybegyűltektől, hogy mellé (nem mögé) állva, közösen alkossanak egy csapatot. A pártelnök – a múlttal való őszinte szembenézés mellett – a továbblépés szükségességét hangsúlyozta. Véleménye szerint, a szocialisták tanultak „azelmúlnyócév” hibáiból. Ennek megfelelően, mostantól: őszinte beszédet, baloldali minimumot, reális megoldásokat, felelős tetteket, a széthúzás helyett összetartást, a külön alkuk helyett együttműködést, az önérdek helyett a közérdek képviseletét ígérte a jelen lévő küldötteknek.
Kétségtelenül jól csengő mondatok. Most azonban eljött az ideje, hogy a szép szavak helyett a tettek beszéljenek. Az első lehetőséget az új csapat számára a május 1-i dátum jelentheti, ugyanis a szocialisták ekkorra ígérik választási programtervezetük ismertetését. Márpedig ahhoz, hogy kitörhessenek jelenlegi helyzetükből, fel kell adniuk az elmúlt időszak csak és kizárólag a kormányzati politikai kritizálását jelentő politikájukat.
Valós alternatívát nyújtó, konkrét lépéseket tartalmazó programra van szükség ahhoz, hogy a tőlük elforduló választók elgondolkozzanak a visszatérésen. Az olyan, „nesze semmi, fogd meg jól" ígéretek, mint a jogállamiság, a demokrácia helyreállítása nem lesz elegendő ahhoz, hogy „2014 tavaszán az ország többsége mondja azt: újra MSZP!”
Optimizmusra adhat okot a pártot támogatók számára, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint – hosszas stagnálás után –, némileg nőtt az MSZP támogatottsága. Ettől függetlenül, még mindig rendkívül magas a bizonytalan, egyik pártot sem támogató választópolgárok aránya. Ők azok, akiket a következő két évben meg kell győzni Mesterházynak és pártjának.
A feladat tehát adott. A támogatás is elegendő ahhoz, hogy az történjen, amit a régi-új elnök akar. A győzelem mellett, a felelősség is az övé. Meglátjuk, mit hoz ki belőle.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!