Bár az új törvény alapján nem határozhat meg az önkormányzat szabálysértéseket, azonban a helyi bírságolás lehetősége nem szűnik meg, sőt! Az új önkormányzati törvény biztosítja annak lehetőségét, hogy az önkormányzatok rendeletükben megtilthassanak, s egyben bírsággal sújthassanak kirívóan közösségellenes magatartásokat.
De hogy mi számít kirívóan közösségellenesnek, azt nem mondja meg semmi. Lehet, hogy egyes helyeken tilos lesz majd a csók?
Ez a szabályozás - ellentétben a korábbi szabálysértésekkel - jelentős mértékben kitágítja az önkormányzatok mozgásterét, s megteremti annak a lehetőségét, hogy egy abszurd módon eljáró önkormányzati testület akár évekre is életbe léptethet abszurd eseteket. Vagy esetleg lényegében betilt egy (meleg)felvonulást?
A (még) hatályos szabályozás
Jelenleg a (még) hatályos szabálysértésekről szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a helyi önkormányzat rendeletben határozhasson meg szabálysértési tényállásokat. Számos önkormányzat élt is ezzel a lehetőséggel. Így minősítették szabálysértéssé - már a szigorú törvényi szabályozást megelőzően - a játszótereken, illetve egyes tömegközlekedési megállókban való dohányzást.
Ez a szabályozás jelentős történelmi hagyományokkal rendelkezett, s egyben alapos jogtudományi háttér állt mögötte, így az Alkotmánybíróság több határozatában is értelmezte a helyi szabálysértések körét.
Az új rendszer
Ezt a rendszert számolta fel az új szabálysértési törvény. A törvényalkotó indokai érthetőek voltak: az új szabálysértési kódex jelentősen emelte a büntetések tételeit. Ebbe a szigorúbb felelősségi rendszerbe nehezebben illeszkednek a kisebb jelentőségű helyi szabályszegések.
A helyi jellegű, kisebb szabályszegések büntethetőségének biztosítása érdekében az új önkormányzati törvény lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzat rendeletben meghatározhat tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásokat.
És mi ezzel a probléma?
Első ránézésre úgy tűnik, mintha ezzel a szabállyal ugyanott lennénk, mint korábban. Ez azonban két oknál fogva nincs így.
Az első ok az, hogy ez nem szabálysértés, hanem egy közigazgatási bírság. Bár ez elsőre csak játék a szavakkal, azonban a szabálysértésekkel ellentétben, az igazgatási bírságnál nincs szükség szándékosságra vagy gondatlanságra. Elég, ha megvalósul a tiltott cselekmény, s a törvény - szűk körben - kimentési szabályokat tartalmaz. Egy példát hozva erre a különbségre: ha a közterületi káromkodás szabálysértés lenne, akkor csak a 14 éven felüli káromkodókat lehetne felelősségre vonni. Egy igazgatási bírság esetén azonban elő lehetne írni, hogy a szülők, tanárok stb. fizessenek a gyermek szabályszegése miatt.
Beszéderkölcsi bírság?
És így el is érkeztünk a másik fő problémához: míg a szabálysértések megállapításának és előírásának körét részletesen kimunkálta a jogalkotó, valamint az alkotmánybírósági gyakorlat, addig az ilyen, objektív bírságok kiszabásának eseteiben nincs ekkora mögöttes háttér.
Igen ám, de mi minősül „kirívóan közösségellenesnek"?
Amíg nincs kialakult gyakorlat, addig azt mondhatjuk, mindaz, amit a helyi jogalkotó annak minősít.
Így például 2012. április 15-e után nem biztos, hogy a sci-fi kategóriájába fog tartozni a „beszéderkölcsi szabályszegés", amellyel oly sokat küzködött John Spartan (Stallone) a Pusztítóban.
Ez még azonban csak a finomabb esetek közé tartozhat. Így akár olyan eset is elképzelhető, hogy – tudományos alapon – egy helyi önkormányzat képviselő-testülete úgy dönt, hogy közterületen tilos csókolózni, s ezért ezt a kirívóan közösségellenes magatartást bírsággal sújthatják.
Az utóbbi évek jogalkotási gyakorlata alapján, nem szeretnénk további tippeket adni a helyi jogalkotóknak - a Ténytár attól tart, hogy lenne, aki ezeket komolyan gondolná.
Lehet ez ellen tenni valamit?
A polgári engedetlenség mellett, persze vannak jogi eszközök, ám ezek nem túl gyorsak.
Így például - közérdekű bejelentéssel - lehet kezdeményezni a kormányhivatalnál a törvényességi felügyeleti eljárást amiatt, hogy egy ilyen szabály alkotmányos alapjogokat érint. Ám ez alapján a kormányhivatal nem köteles eljárni, csak mérlegelheti, hogy álláspontja szerint fennáll-e alaptörvény-ellenesség vagy más jogszabálysértés. Ha igen, akkor vagy a Kúria előtt indít eljárást, vagy kezdeményezi a kormánynál az AB előtti eljárást.
A másik megoldás, hogy a megbírságolt személy ezt a döntést a bíróság előtt megtámadja. Ekkor - jobb esetben - már maga a bíró kérhet normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Rosszabb esetben a bírósági döntés után fordulhat az egyén az AB-hoz.
Őrült beszéd...
Persze nem valószínű, hogy a testületek ilyen abszurd döntéseket fognak hozni, bár elrettentő példák azért akadnak.
Azonban ez a bizonytalan szabályozás, valamint az ahhoz kapcsolódó felülvizsgálati rendszer akár azt is lehetővé teheti, hogy súlyos, akár 50 ezer forintig terjedő bírsággal sújthassák a polgárokat – abszurd okokból. Annak megállapítása, hogy egy ilyen ostoba szabály alkotmánysértő alaptörvény-ellenes vagy törvénysértő, pedig évekbe telhet.
Mindezek miatt, a jó szándékok ellenére is jobb lett volna, ha a jogalkotó egy megfontoltabb, a fenti problémákat eleve megelőző rendelkezéseket dolgoz ki a helyi közösség védelmének biztosítása érdekében.
