Ebben a hónapban hagyományos Pinokkió-díjunkat megosztva adjuk át a kormány valamennyi tagjának, akik az elmúlt hónapokban az IMF-tárgyalás ügyében nyilatkoztak.
Komoly és fáradtságos munkájuk eredménye ez, hiszen tavaly október óta halljuk az ezzel kapcsolatos ígéreteket és hantázást. Az oldalunkon szereplő hazugságmérők alapján, most ezeket szedtük csokorba: vannak-e feltételek, mikor kezdődnek és mikor fejeződnek be a tárgyalások, van-e egyáltalán rá szükségünk – és így tovább.
Akkor vegyük is szépen sorba, ki, mikor, hol és miben mondott igazat – esetleg hazudott!
„Nem hívtuk őket, idejöttek, kértek időpontot, adtunk, beszéltünk velük, mert az udvariasságba ez belefér. (...) Ha meg nem beszélünk velük, akkor mekkora bunkók vagyunk, idejönnek, kedves külföldiek, azt nem találkozunk velük.” – mondta Kósa Lajos 2011. október 18-án az MTV Ma reggel című műsorában.
Érthetetlen, hogy miért mondta ezt a nyilvánvaló hazugságot a Fidesz alelnöke, hiszen mindössze négy nappal korábban, 2011. október 14-én, a Nemzetgazdasági Minisztérium egyik magas beosztású dolgozója erősítette meg, hogy a tárgyaló delegáció a magyar kormány kérésére, technikai segítségnyújtás miatt érkezett Budapestre.
A Fidesz vezető politikusai nap, mint nap képesek meglepni az embert mulatságosnak már csak kínunkban nevezhető nyilatkozataikkal. Szembetűnő az a mérhetetlen cinizmus, amivel a Fidesz frakcióvezetője beszélt az IMF-ről: „akinek a pénze kell, megteszi a szükséges lépéseket ennek érdekében. (...) Így aztán bennem semmiféle kétség nincs, hogy vissza fognak térni a pénzük behajtása érdekében”. Még tavaly igazán bizakodóak voltak a kormánypárti politikusok, annak ellenére, hogy már akkor figyelmeztette őket a bizottság: „Erőteljesen azt tanácsolnám önnek, vonjon vissza két, a parlament előtt lévő sarkalatos törvényt" (...) „Az Európai Bizottságnak komoly aggályai vannak azzal kapcsolatban, hogy a (...) törvény összhangban van-e az Alapszerződés 130-as cikkelyével. Sajnálom azt is, hogy a jogszabály legutóbbi tervezeteivel kapcsolatban nem folytak konzultációk az Európai Központi Bankkal, amely pedig több alkalommal is kifejezte aggodalmait”. A Bizottság elnöke nyomatékosítja, hogy az ezekkel a jogszabályokkal kapcsolatos problémák vezettek a tárgyalások hirtelen leállására. Nem a Jézuska.
Ezt a hazugságot a Bizottság gazdasági- és pénzügyekben illetékes biztosa cáfolta meg:„Az unió részéről van és volt feltétel, nekem Olli Rehn megerősítette, hogy „Fellegi Tamásnak jelezte, mik a feltételek, amiket nyilvánosságra is hoztak.”
„Megkezdődött a Magyar Nemzeti Bankról szóló jogszabály módosításának előkészítése.[…] Biztosíthatom, hogy a Bizottság egyes szolgálatai által felvetett kérdésekkel a magyar hatóságok foglalkozni fognak. Az adatvédelmi hatóság tekintetében arról szeretném tájékoztatni, hogy a kormány 2012. március 9-én benyújtotta a kérdéses jogszabály módosításáról szóló, és a korábbi konzultációk alapján körvonalazódott javaslatot.[…] Végül a megszabott határidőn belül, a magyar kormány a bírák nyugdíjkorhatárával kapcsolatban is közli majd a kért információkat” – áll Orbán Viktor 2012. március 14-én, José Manuel Barrosonak írt levelében.
Sok mindent megígért a miniszterelnök, nem titkoltan azért, hogy az IMF minél hamarabb leüljön végre ahhoz a bizonyos tárgyalóasztalhoz. Sőt, levelét kifejezetten kompromisszumkész hangvétellel zárta: „Kérem együttműködését abban, hogy történjenek meg a szükséges intézkedések a Magyarországgal kötendő elővigyázatossági pénzügyi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdése érdekében”. Amikor már azt gondolhattuk, hogy végre elindultunk a helyes úton, másnap a március 15-i ünnepi beszédben, máris jött a kijózanító pofon: „Jól ismerjük a kéretlen elvtársi segítség természetrajzát, és felismerjük akkor is, ha nem váll-lapos egyenruhában, hanem jól szabott öltönybe bújik.” Természetesen nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy ezt az üzenetet az uniónak címezték, de akkor is komoly felháborodást keltett a Bizottság tagjai között, ami semmi esetre sem segített az ügyünknek.
Ez ígéretnek igazán szép volt, de sajnos a fentiek alapján is látható volt, hogy ennek vajmi kevés az esélye. Nem tettük meg a kért módosításokat, ellenben szélmalomharcot vívtunk és nem kértünk a tanácsokból. Hogy a kettős beszédet már ne is említsük.
A külügyminiszter kijelentését egyfelől Fellegi tárca nélküli miniszter öt nappal korábbi washingtoni szavai: „Úgy gondolom, hogy a mi oldalunkról nincs jelentősebb akadálya a tárgyalások megkezdésének. Azokat a feltételeket pedig, amelyeket az IMF előfeltételként szeretne látni, a magyar kormány kész és tudja teljesíteni” – másfelől Andor László szociális ügyekért felelős uniós biztos aznapi nyilatkozata cáfolja. Ebben Andor egyértelműen kijelentette, hogy világosak a bizottság elvárásai. Ha ez nem lenne elegendő, másnap a Bizottság szóvivője sem volt rest, kerek perec elmondta, mi is az igazság: „A Magyarország által kért hitelkeretről tartandó tárgyalás előfeltételei elég világosak: az országnak olyan jogi környezetet kell teremtenie, amely biztosítja a befektetők bizalmát."
„Magyarország nem húzza az időt, nem játszik török kártyát, ahogy itt, Washingtonban fogalmaznak, hanem teljesen egyértelműen arra törekszik, hogy a tárgyalások minél hamarabb elkezdődjenek és sikeresen végződjenek” – mondta Fellegi Tamás 2012. március 16-án az MTI-nek, korábban pedig Orbán Viktor miniszterelnök nevezte „szamárságnak", hogy nem akar megállapodni az IMF-fel.
Reméljük, hogy a miniszter és a miniszterelnök ezúttal igazat mond. Annyit mindenesetre már most biztosan tudunk, hogy tavaly óta húzódik a tárgyalás, és még semmi előremutató nem történt az ügyben. A kettős beszéd, a hazugságok és az üres ígéretek pedig nem valószínű, hogy változtatnak ezen. Ez pedig egyfelől aggodalomra adhat okot, másfelől megerősítheti a „török kártya" elméletet.
