Bár hivatalosan csak ma hozza nyilvánosságra a miniszterelnök (a Fidesz frakció) köztársasági elnökjelöltjét, már most biztosra vehető, hogy Schmitt Pált Áder János követi a poszton. A jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykedő, Fidesz-alapító Áder szakmai pályáján mindössze öt évet töltött politikán kívül. Ezzel szemben, 22-t nagyon is belül – mondhatnánk azt is, hogy „az események sűrűjében”. Nem véletlen, hogy sokan amiatt aggódnak, hogy ars poeticája kevéssé különbözik majd elődjétől, és személyében újabb „motort” köszönthetünk.
Ám a félelmek ellenére, azt sem szabad elfelejteni, hogy a négy évig a magyar országgyűlés elnöki posztját is betöltő 46 éves politikus elvégezte a jogi egyetemet, sőt, ügyvédi szakvizsgát is tett. Civil pályafutása ugyan nem volt hosszú életű, de ezalatt a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatóintézetében tudományos munkatársként dolgozott, mégpedig éppen a törvényalkotó munkát tanulmányozva.
Ez pedig talán azt jelentheti, hogy nem ír majd alá elolvasatlanul minden törvényjavaslatot, amit korábbi frakciótársai (barátai) tesznek az orra elé.
Forrás: hvg.hu
Hogy jutottunk ide?
Nem kellett sokat várni arra, hogy Schmitt Pál lemondása után elkezdjenek kiszivárogni a hírek a sajtóba, a lehetséges utód személyét illetően. Mi több, relatíve gyorsan leszűkült a kör két Fidesz-alapítóra: Kövér Lászlóra és Áder Jánosra. A miniszterelnök mégis úgy döntött, hogy a jelölt személyét csak 2012. április 16-án, éppen két héttel Schmitt távozása után jelenti be.
Bár eddig sem rágtuk le izgalmunkban a körmeinket, pénteken – a Fidesz elnökségi ülését követően – véglegesen eldőlt, hogy Áder lesz a befutó. Nem állítjuk, hogy nem tudnánk nála jobb jelöltet elképzelni, de tény, hogy szólnak mellette érvek – főként persze elődjéhez képest. Jogászi végzettsége, ügyvédi szakvizsgája, évtizedes komoly politikai tapasztalata segítségére lehet abban, hogy jól el tudja látni a köztársasági elnök feladatait.
Az MTA-ból 1990-ben „ragadta el” a politika szele, aminek következtében évtizedekig a Fidesz meghatározó embere, valamint fontos közjogi pozíciók birtokosa volt. Az ugyan igaz, hogy brüsszeli „száműzetése” óta nem sokat hallottunk felőle (hacsak a rendkívül kínos I’m a meeting videót nem vesszük számításba), de közben a Fidesz számára alapvető stratégiai fontosságú jogszabályok elkészítése fűződött a nevéhez. Orbán Viktor őt kérte fel mind az új választási, mind az új bírósági törvény megírására. Olyan törvényekére amelyek sok mindennek, de európainak nem nevezhetők. (Gondoljunk csak a választási törvényben lévő gerrymanderingre, vagy arra, hogy az új bírósági törvény ellen mind az EU, mind a Velencei Bizottság felemelte a szavát.)
Innen nem lesz nehéz
Nyugodt, sokak szerint unalmas személyisége sem feltétlenül jelent hátrányt, elvégre egy államfőtől nem elvárás, hogy olyan legyen, mint a sokszor még házelnökként is indulatos Kövér László. Az is igaz persze, hogy nem árt, ha „az ország egységét megtestesítő” elnököt kedvelik (ad absurdum szeretik) a zemberek – bár ez utoljára talán csak Göncz Árpádnak sikerült. Jelen helyzetben az új elnöknek már akkor nyert ügye van, ha sikerül visszaszereznie a hivatal méltóságát, illetve az azt megtestesítő személy tekintélyét. Mi úgy látjuk, hogy Ádernek ez is összejöhet.
Az előnyökön túl, ugyanakkor számba kell vennünk hiányosságait is. Elsőként nem mehetünk el nyelvtudása (avagy annak hiánya) mellett. Biztosan csak annyit tudunk, hogy 2009-ben (amikor az Európai Parlament tagja lett) finoman szólva is hadilábon állt az angollal – ugyanakkor nincs okunk feltételezni, hogy az elmúlt években nem képezte magát. Természetesen nem ártana, ha más idegen nyelvet is beszélne a leendő köztársasági elnök, de az igazság az, hogy enélkül is el tudja látni diplomáciai feladatait. Vicces, hogy az új elnöknek az lehet az egyik komoly gyengéje, ami az elődjének talán az egyetlen, sokak által is elismert erőssége volt.
Párt, katona?
Ezzel el is érkeztünk a legnagyobb problémához, jelesül a szoros pártkötődéshez. Ez az elsődleges oka annak, hogy sokan már előre félnek attól, hogy Áder elnöksége semmiben sem fog különbözni elődjétől.
Nem vitatható, hogy – még Schmitt Pállal ellentétben is – Áder nem tud semmiféle komolyabb teljesítményt felmutatni önéletrajzában a politika világán kívül. Éppen ezért jogos az a félelem, amely személyében újabb motort, a kormányt, illetve a kormányfőt kiszolgáló „aláírógépet” sejt.
Kétségtelen, hogy fennáll ez a veszély. Jogi végzettsége, valamint a törvényhozásban megszerzett komoly tapasztalata miatt, talán bízhatunk abban, hogy keze alól – harc nélkül legalábbis – nem kerülnek ki újabb alkotmányellenes jogszabályok. Arról már nem is beszélve, hogy ha kellett, már eddig is kiállt (még Orbánnal szemben is) saját igazáért. (Nem véletlen, hogy bár viccelődve, de a miniszterelnök is főnökként tekint rá.)
Igaz ugyan, hogy Schmitt Pál után jóval megengedőbbek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ki az, akit szívesen látnánk a Sándor palotában. Azonban a kialakult helyzetben úgy látjuk, ha akarja, Áder János megfelelő elnök lehet. Ehhez persze bizonyítania kell, hogy a Sándor palotából is lesz mersze szembeszállni Orbán Viktorral, ezzel erősítve azt a képet, hogy kockázatot is hajlandó vállalni (legutóbb brüsszeli száműzetés lett a vége) saját önállóságáért.
Reméljük, hogy ez az önállóság nem csak abban nyilvánul majd meg, hogy időnként visszaküld egy-egy törvényt, de az igazán nagy jelentőségűek esetében nem hű katonaként teljesít majd. Ez talán még a mindig mindent aláíró elődjénél is nagyobb kockázatot rejt.
Az is érdekes lehet a jövőre nézvést, hogy mi történik majd, ha esetleg hivatali ideje alatt a Fidesz ellenzéki szerepbe kényszerül. Előfordulhat, hogy kitör belőle frakcióvezetői énje, amire jó példa a Sólyom László megválasztásához vezető trükközés, amit egy személyben vezényelt le, a tervezéstől a megvalósításig.
Jogos félelmek ezek. Mielőtt azonban farkast kiáltunk, hagyjuk, hogy elkezdhesse a munkát és a tettei beszéljenek önmagukért. Az biztos, hogy nagy súly nehezedik majd a vállára, tervezett, április 23-i beiktatása után. Ha csalódást okoz, azzal nem csak saját magának, de az országnak és a megtépázott államfői tekintélynek is árt. Ezzel pedig minden bizonnyal ő is tisztában van.