Gyurcsány Ferenc plágium-ügybe keveredett. Jelenleg – a Schmitt-üggyel ellentétben – nincs tényszerű bizonyíték sem arra, hogy a volt kormányfő másolta volna szakdolgozatát, miként arra sem, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban. Az persze nem kérdés, hogy vannak meglehetősen gyanús elemek az ügyben, de ezek összességükben nem tekinthetőek bizonyító erejűnek. Ehhez a dolgozatokra, vagy további bizonyítékokra lenne szükség. Így a Schmitt-ügyhöz hasonlóan, óvatosan foglalkozunk a témával.
Amíg elő nem kerülnek (ha előkerülnek egyáltalán) a dolgozatok, a fő kérdés sokkal inkább az, kinek állhatott érdekében kirobbantani a botrányt. Két lehetőséget vázolunk fel, de fontosnak tartjuk kiemelni: ezek – tőlünk ritkán olvasható módon – csupán gondolatkísérletek. Nem állítjuk, hogy akár az egyik, akár a másik az igazság, de bízunk benne, hogy hamarosan úgyis kiderül, és akkor az érintettek levonják majd a megfelelő konzekvenciákat.
Schmitt sorsára jut?
Csak a Fidesz
Az ex-miniszterelnök hívei, valamint saját maga számára is kézenfekvő megoldás Orbán Viktort, illetve a Fidesz gépezetét okolni a botrányért. Nehéz nem egyet érteni az olyan kijelentésekkel, miszerint a legnagyobb kormánypárt hatalomra kerülése óta igyekszik ellehetetleníteni politikai ellenfeleit. Nem is kell messzebbre mennünk, mint a nemrégiben elfogadott, az országgyűlésről szóló törvényig, amely gondoskodott arról, hogy a Demokratikus Koalíció ne tudjon frakciót alakítani ebben a ciklusban. Az pedig egyértelmű, hogy miként érez a Fidesz Gyurcsány iránt.
Az is emellett az elmélet mellett szól, hogy a botrányt a Fideszhez meglehetősen közel álló HírTV szellőztette meg, Célpont című műsorában. Abban a műsorban, ami már több pert vesztett, mert különböző, valós bizonyítékokkal alá nem támasztott koncepciókat gyártott. Ezúttal sem sikerült minden kétséget kizáró bizonyítékokat felmutatni. Az egyetlen dokumentum a Gyurcsány-dolgozat bírálata. Jó lenne legalább Rozs Szabolcs egyetemre leadott diplomamunkáját, vagy esetleg annak bírálatát is látni, ha már a Gyurcsány-dolgozat „nincs meg".
Ha valóban a Fidesz-gépezet felelős a botrány kirobbantásáért, akkor két eset van. Vagy náluk vannak a Gyurcsány bűnösségét alátámasztó elsődleges bizonyítékok – és már „megfelelő" kezekben vannak –, vagy nincs itt semmi bizonyíték, de lehet Gyurcsányt amortizálni.
A rossz sajtó is jó sajtó?
Persze akár maga Gyurcsány is érdekelt lehet egy ilyen botrány burjánzásában. No persze meglehetősen kockázatos lépés. Csak akkor éri meg, ha valóban nem plagizált. Vagy ha esetleg mégis, de az nem bizonyítható, azonban úgy érzi, hogy a kommunikációs csatát képes megnyerni.
Az biztos, hogy az elmúlt napokban ismét a volt miniszterelnök került a figyelem középpontjába. Tegnapi, május elsejei beszédét a DK-s rendezvényeken talán még soha nem látott sajtófigyelem övezte, és lubickolt a harcias szónok szerepében. Ráadásul, ha bizonyítani tudja ártatlanságát, akkor megerősítheti híveit abban, hogy a Fidesz, valamint Orbán Viktor fél tőle, el akarja távolítani, mert ő az egyetlen, aki legyőzheti őket 2014-ben.
Az ugyanakkor biztos, hogy a „hazudtunk reggel, délben meg este” állandó jelző 2006-os beszédét követően gyakorlatilag összeforrt személyével. Erre pedig csak ráerősít a gyanú árnyéka is. Az emberek többsége az esetről hallván, feltehetőleg csak legyint: már megint hazudott, mégis mit vártunk tőle? Persze rajongóit ez az ügy sem fogja feltétlen zavarni.
Miért más, mint a Schmitt-ügy?
A legfontosabb különbség természetesen az elsődleges bizonyítékok hiánya. Emellett lényeges szempont, hogy Gyurcsány jelenleg mindössze egy „mezei képviselő”, ami azért messze van a legfőbb közjogi méltóságok egyikétől. Tehát lemondani is másról kell. „Saját" pártját pedig esetleges erkölcsi megsemmisülése esetén is vezetheti – majd a választók a megfelelő pillanatban úgyis ítéletet mondanak erről a kérdésről (is).
Más továbbá azért, mert meglehetősen magas lóról, morális felsőbbrendűséggel nyilatkozott a volt köztársasági elnök ügyét illetően. Az a minimum, hogy az olyan jól csengő mondatokat, mint például: „Nincs az a palotaőrség, ami meg tudná védeni a Sándor-palota jelenlegi lakóját attól az istentelen szégyentől, ami most rázuhan", önmagára nézvést is követendőnek kell látnia.
Persze ez esetben nem doktoriról, „csak" egy szakdolgozatról van szó, azonban a volt miniszterelnök esetében senki nem vonja kétségbe, hogy képes arra, hogy önállóan elkészítsen egy ilyen jellegű munkát. Az persze más kérdés, hogy a lustaság, a nemtörődömség sem tünteti fel túl jó színben az egyébként az intellektuális politikus szerepében szívesen tetszelgő, könyvet is írt ex-kormányfőt.
Miért ugyanaz, mint a Schmitt-ügy?
Azért, mert a plágium az plágium. Ha Gyurcsány plagizált, akkor erkölcsileg pontosan ugyanolyan helyzetbe került, mint Schmitt. Így ebben az esetben, Gyurcsánynak is ugyanazt a konzekvenciát kell levonnia közéleti szerepét illetően, mint éppen egy hónappal ezelőtt Schmitt Pálnak.
No de kinél van a Gyurcsány-szakdolgozat egyetemi példánya?
Egyelőre nem tudhatjuk, mi az igazság. A közvetlen bizonyítékok, azaz a szakdolgozatok nem állnak a rendelkezésünkre. Csak annyit tudunk, hogy mindkét dolgozat címe azonos, s komoly tartalmi átfedések lehetnek az írásokban. Vitán felül áll, hogy ez bizony alapos gyanúra ad okot.
Addig azonban nem lenne fair ítéletet hozni, amíg a vádpontok – miként Schmitt Pál esetében – kétséget kizáróan igaznak bizonyulnak. Ha erre sor kerül – bízunk benne, hogy így lesz –, akkor kell az ügy szereplőinek levonni a megfelelő konzekvenciát.