Mi sem örülünk neki, de ismét bebizonyosodott egy korábbi jóslatunk: elemzések szerint, a nyugdíjvagyon közel 10 százalékát tőzsdézte el az állam – leginkább az árfolyamveszteségnek köszönhetően – 2011-ben.
Ez az összeg még a legveszteségesebb magánnyugdíj-pénztári portfólió mértékétől is jó pár százalékkal elmarad, a pénztárak súlyozott hozamát pedig jócskán alulmúlja. Az adatok alapján úgy tűnik, a nyugdíjkasszák nem is bántak annyira rosszul az ott tartott megtakarításokkal, viszont az állami átvétellel mindenki szívhatja a fogát.
Bízunk benne, hogy a megmaradt, mintegy 100 ezer MANYUP-tagnak segíthetünk a döntésben: érdemes-e továbbra is maradni.
Nehéz év volt 2011
A tavalyi év a pénztárak számára is nehéz volt. A nyugdíjvagyon 97 százalékának államosítása után, legtöbbjük veszteséggel szembesült a magas működési költségek miatt. Ráadásul az a kormányzati szándék sem tűnt el, ami a teljes vagyon megkaparintására irányult, s ami miatt bizonytalan jövővel kell szembenézniük.
Nem véletlenül „érdeklődik” oly nagy hévvel a kormány a megmaradt pénz után: közel 244 milliárd forintnyi megtakarítással rendelkezik a rendszerben maradt 100 ezer tag. Ez az összeg pedig jól jönne a jövőben, amikor további megszorításokat kiigazításokat kéne bevezetni a költségvetési hiány lefaragása miatt.
Az eszközök
A kormány olyan eszközöket használt fel a pénztárak működésének ellehetetlenítésére, mint például a pénztári tagdíjak megszüntetése, vagy az önkéntes hozzájárulás bevezetése. Emellett továbbra is kérdéses maradt, hogy mekkora állami nyugdíjban fognak részesülni a kasszatagok.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem csak a kormány aknamunkájának köszönhetően volt nehéz a 2011-es év, hanem a külső és belső gazdasági körülmények romlása miatt is. Első grafikonunk az egyes pénztárak nyugdíj-portfóliónak hozamait ábrázolja.
Az ábrán jól látható, hogy míg a klasszikus portfóliók mind pozitív hozammal zártak – ezek leginkább kockázatmentes eszközöket tartalmaznak, többnyire államkötvényeket –, addig a növekedési portfóliók szinte mind veszteségesek voltak. Itt már szerepelnek származtatott pozíciók is, legfeljebb 5 százalékig, ingatlanbefektetések 20 százalékig, és a részvények arányának minimum 40 százaléknak kell lennie. A veszteség többnyire a forintgyengülésnek, valamint a hazai-és külföldi részvények mélyrepülésének tudható be.
Ebből a szempontból a 2011-es év kicsit a pénzügyi válság időszakához hasonlítható. Az akkori pénzügyi összeomlás, és az annak betudható pénzpiaci lejtmenet a legtöbb kasszánál elvitte a korábbi évek pozitív hozamait. Ennek ellenére – mondjon bármit is a Fidesz –, a legtöbb nyugdíjkassza az államosítás előtt több 100 milliárd forintnyi reálhozamot termelt ki.
Az állam rossz gazda
A magánnyugdíj-pénztári szektor vagyonnal súlyozott hozama 2011-ben mínusz 2,87 százalék volt. Ez már a korábban említett makrogazdasági és pénzpiaci hatások számlájára írható. A vagyonnal súlyozott hozam a klasszikus portfóliók esetében 4,16 százalék volt, a kiegyensúlyozottnál mínusz 0,12 százalék, míg a növekedési portfólióé mínusz 3,89 százalék. Az önkéntes nyugdíjpénztárak a nehéz év ellenére, pozitív tartományban zártak, a nettó hozam itt 0,98 százalék volt.
Az állam teljesítménye azonban mindent felülmúlt – negatív értelemben. Közel 200 milliárd forintnyi megtakarítás párolgott el a megmaradt 1342 milliárd forintból. Ha a teljes államosított összeggel számolunk – ez körülbelül 2946 milliárd forint -, majd figyelembe vesszük a megsemmisült állampapírokat, a költségvetési befizetéseket és a reálhozamok kifizetéseket, akkor a KFI számításai alapján, közel 10 százalékos éves veszteség jön ki. Ezzel a kormány a teljes szektor teljesítményét 7 százalékkal múlja alul. Ez már tényleg eltőzsdézett pénznek számít. Merje bárki is azt mondani, hogy nincs rossz kézben a nyugdíjvagyon.
A generációk közötti áthidalás problémája
A legnagyobb probléma – amivel még kevesen foglalkoznak – a generációk közötti áthidalás problémája. Azáltal, hogy a kormány feléli, és rosszul kezeli a nyugdíjpénzeket, rengeteg megtakarítás vész oda. A jövőben egy foglalkoztatottnak egyre több nyugdíjast kell majd eltartania – köszönhetően a népességcsökkenésnek, a nehéz gazdasági helyzetnek és a megtakarítási ráta további csökkenésének. Ez csak és kizárólag az adóterhek további növelésével oldható meg, mert a nyugdíjkorhatárt nem lehet a végtelenségig kitolni. A másik megoldás a nyugdíjak reálértékének csökkentése lenne, erre viszont nincs sok esély.
A jelen kormányának hibáit a következő generáció adófizetői fogják megfizetni – súlyos gazdasági helyzetet teremtve. Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el a fenntartható gazdasági növekedés és fejlődés.
Az utolsó 100 komment: