Magyarország az utóbbi időben több, a részvételünkkel működő európai szervezettel került többé vagy kevésbé hangos összetűzésbe. Azonban a „gazdasági szabadságharc" küzdelmei mellett – a vörös csillag viselésének kérdésében – az európai emberi jogi értékeket védő nemzetközi szervezettel, az Európa Tanáccsal és annak Európai Emberi Jogi Bíróságával is szembekerültünk.
Ám e körben a kép korántsem egyértelmű. A strasbourgi emberi jogi bíróság ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban hazánkat is a nyugat-európai sztenderdek alapján ítéli meg, s nincs arra tekintettel, hogy Magyarország negyven évig kommunista diktatúrában élt. Viszont erre a nyugat-európai értetlenségre nem biztos, hogy az a helyes válasz, amelyet a magyar kormányzat követ: a nemzetközi kötelezettségünk szándékos és egyértelmű megsértése.
Vörös Sárga csillag valahol Londonban
A vörös csillag sorsa a rendszerváltozást követően – Magyarországon
A negyven éves kommunista diktatúra bukását követően, az addig a köztereket és a mindennapi életet uraló kommunista jelképek (ötágú vörös csillag, sarló-kalapács) előbb eltűntek a közéletből. Ezt követően, az Antall-kormány – hasonlóan a korábban is tilalmazott fasiszta és náci jelképekhez – ezen jelképek használatát is bűncselekménnyé nyilvánította.
Az 1993-ban beiktatott rendelkezés szerint, aki önkényuralmi jelképeket – horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet – terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, vagy közszemlére tesz, az bűncselekményt követ el.
Természetesen mentesül a felelősség alól az, aki más állam állami jelképének – címerének, zászlajának részeként – használja e jelvényeket, valamint a történelmi, ismeretterjesztő és művészi alkotások, illetve a közelmúlt és a jelenkor eseményeiről is tájékoztató források – így most mi is.
Az 1993-as – és mai napig hatályos – szabályozás valamennyi totalitárius rendszert elítél a jelképein keresztül. A büntetés egyébként a Btk. rendszerében meghatározható legalacsonyabb: ugyanis ezért jelenleg csak pénzbüntetést lehet kiszabni.
Komcsi vagy nem?
A törvénymódosítás 1993-ban súlyos vitákat gerjesztett, mert sokan indokolatlannak tartották a vörös csillag és a sarló-kalapács használatának tiltását. A tiltást ellenzők érvelése szerint, ezek a jelképek nemcsak a kommunista rendszerek, hanem egyben a munkásmozgalmak és egyes szakszervezeti mozgalmak jelvényei is. Tiltásuk így indokolatlanul korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát, hiszen ezen szervezetek jelvényeiként sem lehet ilyen szimbólumokat használni.
A kérdéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság is állást foglalt 2000-ben, amikor is alkotmányosnak tartotta a tiltást. Határozatában kiemelte, hogy hazánk történelmi hagyományaira – azaz a negyven éves kommunista diktatúrára, továbbá a náci elnyomásra – figyelemmel alkotmányos ezen jelképek tiltása, ugyanis használatuk alkalmas a köznyugalom megzavarására, amelynek védelme az állam kötelezettsége.
Határozatának indokolásában hivatkozott az Európai Emberi Jogi Bíróság egyik korábbi döntésére is, amelyben éppen a negyven éves múlt miatt tartotta az egyezménnyel összhangban állónak azt a szabályozást, amely a rendőrök párttagságának abszolút tilalmát tartalmazta. Így az AB döntését követően, a fenti szabály változatlanul hatályban maradt.
A vörös csillag felemelkedése?
Az Európai Emberi Jogi Bíróság korábbi álláspontja, amelyben figyelemmel volt a közép- és kelet-európai rendszerváltó államok speciális történelmi helyzetére, a XXI. század első éveiben megváltozott. Ez a változás éppen a vörös csillag viselésével kapcsolatban következett be.
Míg a strasbourgi bíróság korábbi határozataiban figyelemmel volt Magyarország speciális helyzetére és a történelmi közelmúlt hatásaira, addig a 2008-as és 2012-es vörös csillag-ügyekben a korlátozásnak az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel való összhangjának a Nyugat-Európában alkalmazott standardját vette alapul, mert úgy vélte, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized elegendő volt a múlt feldolgozására.
Ezen rendszerben pedig aránytalannak (a véleménynyilvánítási szabadságot sértőnek) ítélte a vörös csillag viselésének büntetőjogi szankcionálását. Lévén például a cseh parlamentben és a szenátusban most is van kommunista párt, sőt, az EP-be is beszavazták őket a választók (logója balra!).
Igen ám, csakhogy van egy apró különbség Nyugat-Európa és Magyarország között: míg ott csak a nácizmust és a fasizmust ismerhették meg „testközelből" az 1930-as és '40-es években, addig Kelet-Közép-Európa a szélsőjobboldali diktatúrákat követően, 40 évig volt kommunista uralom alatt. Erre azonban – az idő múlására figyelemmel – immáron nincs tekintettel az Európai Emberi Jogi Bíróság.
Nem oda Buda!
Az európai jogvédelmi rendszer megértésének hiányára a magyar kormányzat 2012-ben határozott választ kíván adni. A tárgykörért felelős Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az Országgyűlésnek egy határozati javaslatot nyújtott be, amelyben a magyar történelmi hagyományokra és az AB – már idézett – döntésére hivatkozva, megtagadja a Btk. módosítását és az ítéletben foglalt kártérítés (4000 euró) kifizetését.
Ez határozott üzenet, amely a nyugati „értetlenségre" reagál. Kérdéses azonban, hogy megfelelő-e. Abban az Európában, amelyikhez hosszú küzdelem árán csatlakoztunk, nem illik aláírt nemzetközi kötelezettségeket egyoldalúan felrúgni. (Legfeljebb csak újratárgyalást szoktak kezdeményezni – azt sem túl nagy sikerrel.)
Márpedig az ítélet végrehajtásának elutasítása egy Magyarország által aláírt, kihirdetett, s így a magyar jog részévé is vált nemzetközi megállapodás felrúgását is jelenti. Amennyiben tehát az Országgyűlés elfogadja a Navracsics Tibor által előterjesztett határozati javaslatot, nemcsak a nemzetközi joggal, hanem a magyar joggal is nyíltan szembeszegül.
Van lehetőség gyors megoldásra?
A helyzet nagyon bonyolult, s nem lehet egyértelmű, fekete és fehér szereplőket találni. A Strasbourgi Bíróság ugyanis nem volt figyelemmel a magyar hagyományokra, amikor a (nyugat-)európai standardokat alkalmazta, de erre nem feltétlenül az az adekvát válasz, hogy felrúgjuk a nemzetközi kötelezettségvállalásunkat.
Az új Btk. sem változtatna ezen a helyzeten: a törvényjavaslat ugyanis továbbra is szabályozza az önkényuralmi jelképek használata tényállást, sőt, azt még szigorúbban is rendeli büntetni akkor, amikor már nemcsak pénzbüntetés, hanem rövid időtartamú szabadságelvonással járó elzárás kiszabását rendeli el. Így a magyar jogalkotó nemhogy a büntetőjogi védelem törlésére nem hajlandó, de még szigorítja is a cselekmény büntetését.
Márpedig a jelen felállás – két, egyértelmű strasbourgi ítélettel szemben egy szigorodó szabályozás – szerint, nem látszik a gyors megoldás lehetősége erre, a kétségtelenül megalapozott dilemmára.
