Az önkormányzati reform során jelentősen szűkítették az önkormányzatok feladatait és mozgásterét. Így logikus, hogy a kevesebb feladathoz kevesebb forrás is jár. Azonban az önkormányzati forráskivonás nemcsak a központi költségvetési támogatások csökkentését, hanem az önkormányzatok helyben maradó bevételeinek elvonását is jelentette. A költségvetési törvényjavaslat szerint, a jövőben a gépjárműadónak csak 40 százaléka maradna a helyi közösségeknél, valamint nem részesülnének az önkormányzatok az illetékbevételekből sem.
Ez az első ránézésre logikus lépés azonban több problémát is felvet: az önkormányzatoknál ugyanis számos, a saját – nem állami – bevételeket is igénylő feladat maradt: így például a szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti ellátórendszer, az óvodák működtetése, a kulturális feladatok ellátása, valamint egy most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat alapján, az iskolák infrastruktúrájának fenntartása. Ha ehhez még hozzávesszük a nem kötelező helyi feladatokat, akkor látható, hogy a forráskivonás súlyos kérdéseket vet fel.
Különösen, hogy a települések finanszírozásában jelentős szerepet játszó szja helyben maradó része is jelentősen kevesebb, hiszen az „egykulcsos" adóra való átállás miatt, maga az szja is csökken.
Ahhoz, hogy az eddigi színvonalon tudjanak tudjanak működni a települések, sok helyen új adók kivetésére lesz szükség. Ön mit választana?
A költségvetési törvény várható változtatásai
Bár a kiszivárgott tervekkel ellentétben, a költségvetési törvényjavaslatban nem tervezik elvonni az önkormányzatok legjelentősebb helyi bevételi forrását, az iparűzési adót, azonban a változtatások még így is fájdalmasak lehetnek a helyi közösségeknek.
A költségvetési törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy ezentúl az önkormányzatok nem részesednek a 110,4 milliárd forintnyira tervezett illetékbevételekből (eddig az illeték fajtájától függően kaptak különböző arányú részesedést), valamint a gépjárműadónak csak 40 százaléka maradna helyben.
Bár a gépjárműadó szerepe viszonylag mérsékelt a helyi önkormányzatok adóbevételei között (hagyományosan nagyjából 10-15 százalékos arányú), de ennek elvonása is komoly gondokat idézhet elő.
A gépjárműadó 60 százalékának elvonása a tervek szerint 44,1 milliárd forint többletbevételhez juttatná a központi költségvetést, de egyben ugyanennyivel csökkenne a helyi közösségek bevétele is. 73,5 milliárd forint helyett csak 29,4 milliárd forintot kapnának. Márpedig ez a bevételkiesés is jelentős: majdnem megegyezik az állami katasztrófavédelem egy évnyi működtetési költségeivel. Ha ehhez hozzávesszük az illetékből kieső, legalább 10 milliárdos nagységrendű bevételt, akkor látjuk, hogy nemcsak az önkormányzatok támogatásainak mérséklésével jelentkezik a forráskivonás a rendszerben.
Szerencsére a kiszivárgott tervekkel ellentétben, az iparűzési adó továbbra is helyi bevétel marad: annak nagyjából 400-500 milliárdos összege nélkül az önkormányzati szféra nagyon súlyos helyzetbe kerülhetett volna.
Szegény önkormányzatokat még az ág is húzza...
Az önkormányzatok azonban nemcsak a helyi adókkal kapcsolatban számolhatnak jelentős veszteséggel. Az egykulcsos szja bevezetésével ugyanis csökkentek a személyi jövedelemadóból származó bevételek is. Ez az önkormányzatokat is hátrányosan érinti, hiszen a helyi közösségek fontos bevételi forrását jelenti az szja törvényben meghatározott, a helyi közösségeknél hagyott hányada. A Magyar Államkincstár adatai szerint, a 2009-2012 közötti szja-változás már eddig is éves szinten közel 29,5 milliárd forinttal csökkentette az önkormányzatok bevételeit.
Ha ezt a csökkenést hozzátesszük a költségvetési törvény tervezett új szabályaihoz, látható, hogy az önkormányzati bevételek körében is jelentős az elvonás.
De az önkormányzatok feladatai is csökkentek...
A fenti változtatások logikus indokának tűnik, hogy az önkormányzatok feladatainak államosítását követően, a kevesebb feladat ellátásához kevesebb forrásra van szükség. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt az új szabályozás egy bizonyos helyi adómértéket elvár a helyi közösségektől, s ezt a bevételt le is vonja az állami támogatásokból. Másrészt számos költséges, a helyi bevételeket is igénylő feladat maradt a helyi közösségeknél. Harmadrészt ezek a bevételek jelentették a nem kötelező önkormányzati feladatok, valamint az önkormányzati fejlesztések és felújítások forrását is. Így könnyen lehet, hogy elmaradásuk ezt a három főbb területet sújtja.
Mit tehet az önkormányzat?
Az önkormányzat ebben a helyzetben két dolgot tehet: vagy tudomásul veszi a romló körülményeket, s szűkíti a feladatellátását, valamint leállítja a beruházásokat és a felújításokat, s elfogadja, hogy nincs lehetőség szolgáltatásai szintjének javítására. Vagy más bevételi források után néz. A helyi adókról szóló törvény ugyanis egyéb helyi adónemeket is ismer – igaz, ezek jelenlegi aránya eltörpül az iparűzési adó bevételeihez képest. Ilyen adó az építményadó, a telekadó, az idegenforgalmi adó, a kommunális típusú adók. A 2011-es törvényi változások ezek nagymértékű emelését is lehetővé tették az önkormányzatoknak. Mindezeken túl, egyéb, kreatív adókat és díjakat is bevezettek. Itt elég, ha a 2012-ben bevezetett ebrendészeti hozzájárulásra gondolunk. Az önkormányzatok így úgy is növelhetik bevételeiket, hogy kihasználva vezetőik erőteljes jelenlétét az Országgyűlésben, újfajta közterheket vezetnek be.
Ezzel azonban az a gond, hogy az adóteher növekedése amúgy is jelentős. Kérdéses, mennyire terhelhetőek a helyi lakosok újabb vagy emelt összegű közterhekkel. Ugyanis ez az, ami alapvetően meghatározhatja ezen a téren az önkormányzatok mozgásterét.
Ön mit gondol? Milyen új, vagy megemelt adót fizetne legszívesebben?
