Annak ellenére, hogy az Országgyűlés rengeteg huzavona után végre elfogadta az új jegybanktörvényt, és végre valahára megkezdődhet az IMF-tárgyalás, még nem lesz egyből megállapodás. Erre már múltkori cikkünkben is felhívtuk a figyelmet.
Azóta sok konkrétum kiderült, és egyre több olyan álláspont alakult ki, amely szerint egyáltalán nem lesz megállapodás a magyar kormány és az IMF-Brüsszel páros között.
Rengeteg ütközőpont van a tárgyaló felek között,. A legfontosabbakat múltkor már megemlítettük, most pedig táblázatban foglaltuk össze, milyen eltérések lehetnek a két fél álláspontja között:
Nyilvánvaló, hogy a kormánynak kellene engednie, hiszen a Nemzetközi Valutaalapnak, vagy Brüsszelnek kevésbé sürgős a megállapodás. A piacok egyelőre optimisták. Ez a forint árfolyamán is meglátszik. Az idén majd' 10 százalékot erősödött a hazai fizetőeszköz.
Persze volt is honnan, a tavalyi több mint 15 százalékos mélyrepülés után. Ez grafikonunkon is látható:
Egyértelmű, hogy ha a kormány nem szeretne szembesülni egy hasonló mértékű mélyrepüléssel – a forint a legrosszabbul teljesítő fizetőeszköz volt tavaly –, akkor mindenképpen meg kell állapodnia a Nemzetközi Valutaalappal, hiszen egy idő után alábbhagyhat a piacok lelkesedése.
Nyilvánvaló, hogy ezt a magyar vezetők is tudják, azonban a közelgő 2014-es választások miatt, kockázatosnak tarthatják a Valutaalapnak és Brüsszelnek való engedést. Az ő értelmezésük szerint, ez egyfajta gyengeséget mutatna a választóik irányába, ráadásul pont most beszélt Orbán Viktor Facebook üzenetében arról, hogy – a saját értelmezésük szerint – megnyerték a Brüsszel ellen vívott szabadságharcot.
Szimbólumok vs. pénz!
A megállapodás kapcsán, olyan súlyos pontok jöhetnek szóba, mint az egykulcsos adó, az új akcióprogram, vagy az ingatlan- és vagyonadó, amelyek a kormány politikájának szimbolikusan fontosak. Utóbbi kettő esetleges bevezetését Varga Mihály és a kormányfő egyből elutasította. Ez persze nem meglepő, hiszen a Fidesz ellenzékben is elutasította a vagyoneszközökre kivetett adó bármilyen típusát.
Ezek után nehéz elképzelni, hogy gyors megállapodás lesz a felek között,Varga Mihály ugyanakkor legkésőbb október végéig ígéri a tárgyalások lezárását. De az sem kizárt, hogy a tárgyalások áttolódnak 2013-ra, vagy egyáltalán nem lesz megegyezés.
Fairy tale comes true?
Utóbbi eset akkor jöhet szóba, ha a kormány tényleg abban bízik, hogy a makrogazdasági pálya teljesül, és 2013-ban megvalósul a 2 százalék körüli gazdasági növekedés, az alacsony költségvetési hiány, a csökkenő infláció, és az államadósság csökkenése. Tehát azzal számolnak, hogy a kedvező gazdasági környezet segítségével, sikerül elhárítani a problémákat. Nagy felelőtlenség ebben bízni, hiszen még emlékszünk rá, mikor Matolcsy György 5-7 százalék körüli növekedésről beszélt. Ebből lett az idei évre 0,7 százalékos visszaesés. Talán ideje lenne, ha Orbán Viktor nem bízna meg ennyire a nemzetgazdasági miniszter jóslataiban, hiszen tudjuk, hogy végső soron mindenről a miniszterelnök dönt.
Innentől pedig a legfontosabb kérdés, hogy számára mi a fontosabb. Játszhat arra, hogy nem lesz megállapodás, és az utána következő mélyrepülést a külföld nyakába varjuk, hogy az ő akadékoskodásuk miatt nem lett megegyezés. Vagy meg is állapodhat, és az IMF- Brüsszel párosra foghatja, hogy miért kell átalakítani az adórendszert, és miért nem valósulhat meg a foglalkoztatást érintő akcióprogram. Mert a miniszterelnök szerint a külföld a bankok és nemzetközi vállalatok érdekeit védi.
Kérdés, hogy leszámítva a hűséges bázist, hányan fognak hinni neki, bármelyik alternatíva is valósuljon meg. Felfogható ez már egyfajta fogolydilemmaként is, hiszen összességében az lenne a jó mindkét fél – leginkább a magyarok számára –, ha létrejönne a megállapodás, hiszen ez eredményezné a legmagasabb „kifizetést”, de elég nagy az esély rá, hogy semmi sem lesz az egészből – az ütközési pontok miatt. Most már tényleg gazdaságpolitikai fordulatra van szükség.
