A minap Orbán Viktor azt mondta: „reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert bevezetni". Az első ránézésre is furcsa mondatot tartalommal töltheti meg annak a választójogi módosításnak az ötlete, amely alapján immáron a választói névjegyzéket nem az állam állítja össze, s veszi fel rá automatikusan a választásra jogosultakat, hanem egy előzetes és jogvesztő bejelentkezési („feliratkozási") rendszert alakít ki.
A fenti rendszerrel a kormánypártok célja egyértelműen az, hogy a várhatóan a szavazóbázisukba nem tartozók közül a lehető legtöbbet szorítsák ki. Az új rendszer ugyanis egyértelműen a biztos pártszavazókra épít, s csökkenti a bizonytalan, gyakran tiltakozó (protest) szavazatokat leadók számát.
Mindemellett az új önkormányzati rendszerben a megritkított hivatalokkal sok vidéki és szegény választópolgárt tántoríthat el, hiszen az előzetes regisztráció számos akadállyal járhat. Ez pedig az I. világháborút követően a modern világban meghaladottá vált cenzus burkolt bevezetését is magával hozhatja.
Választói regisztráció a nagyvilágban
A rendszer mellett érvelők a bevezetést azzal indokolják, hogy ne pillanatnyi döntésekkel, tiltakozó szavazatokkal döntsenek „a zemberek" az ország sorsáról, hanem csak a megfontolt, „felelősen gondolkozó" választópolgárok vehessenek részt a választásokon.
A fenti érvek mellett azt is jelzik, hogy ilyen előzetes regisztráció a világ számos fejlett demokráciájában működik. Amennyiben a fejlett demokráciák rendszereire tekintünk, akkor azt a tendenciát figyelhetjük meg, hogy a történelmi okok, és sok esetben a népességnyilvántartás hiánya miatt kialakult előzetes regisztráció visszaszorulóban van, illetve jelentősen könnyebbé tették a regisztrációs eljárást. A következő táblázatban azt mutatjuk be, hogy az egyes országok milyen rendszert alakítottak ki.
A kontinentális Európa államaiban jórészt automatikus az állampolgárok regisztrációja, amely láthatóan az angolszász világban terjedt el. Amennyiben a leginkább közismert előzetes regisztrációt követő országra, az USA-ra tekintünk, akkor kiemelhetjük, hogy a rendszer bevezetését súlyos történelmi okok motiválták a XIX. században. Ez a módszer az egyike volt azoknak a megoldásoknak, amelyek a kevéssé művelt, iskolázott, s jellemzően rosszabb szociális helyzetű afroamerikai polgárokat kiszorította a szavazati jog gyakorlásából. Ezek a polgárok ugyanis kevésbé voltak motiváltak a jelentkezésre, éppen ezért nem is vehettek részt a választásokon.
A XX. században a polgárjogi mozgalmakkal, a demokráciák fejlődésével és kiteljesedésével ezek a regisztrációs rendszerek jelentős mértékben enyhültek: a határidőhöz kötött, jogvesztő megoldásokat a folyamatosan nyitva álló bejelentkezés, s az egyszerűsített eljárások, így a rendszert csak formálisan megőrző, a választás napján történő regisztrációt is lehetővé tevő megoldások váltották fel azokban az országokban is, ahol korábban ezt a rendszert alkalmazták.
Persze vannak olyan államok, ahol még mindig bőven működik a kiszorítósdi: ide sorolható a brit gyarmatból gyakorlatilag kínai gyarmattá váló, s demokratikusnak csak erős túlzással nevezhető Hongkong rendszere, ahol a lakosság széles körét zárják ki így a legfontosabb politikai jog gyakorlásából.
Cenzus újratöltve?
Amennyiben a modellt követő államokra tekintünk akkor láthatjuk, hogy a hatóságoknál történő előzetes jelentkezéssel gyakorlatilag azt is elérték, hogy az alacsonyabb társadalmi státusú polgárok kisebb arányban vettek részt a választásokon. Ez tulajdonképpen egy burkolt cenzusként is felfogható, amely az általános, mindenki számára biztosított választójogot viszonylagossá teszi és erősen korlátozza.
Azt is láthatjuk, hogy éppen a hatása miatt mára Európában általánossá vált az automatikus regisztráció, s ahol a rendszer fennmaradt ott is erősen közelít az általános modellhez.
Van-e nyomós indoka Magyarországon a rendszer bevezetésének?
Ha az Alaptörvénybe foglalt történeti alkotmányra hivatkozunk akkor kiemelhetjük, hogy volt példa hazánkban az előzetes regisztrációra, így az 1848-as választójogi törvényben. Ennek oka az volt, hogy a korszakban nem volt egységes népességnyilvántartás (nem volt állami anyakönyv 1896-ig), s ráadásul a választásra jogosultak köre jelentős mértékben kibővült, amelyet szintén ellenőrizni kellett. A későbbiekben azonban a regisztrációs feltételek oldódtak, s 1945-ben – a demokratikus országgyűlési választások előtt – gyakorlatilag az állam által kiküldött számlalólapokat kellett aláírással hitelesíteni, s azokat a kijelölt megbízottaknak átadni.
Igaz, a magyar választási rendszer egészen 1945-ig cenzusos jellegű volt, azaz kezdetben elsősorban vagyoni, később pedig bizonyos műveltségi feltételeket (az elején értelmiségi foglalkozás, később már „csak" az elemi iskola 4 osztályának elvégzése) és egyéb követelményeket (helyben lakás, amely a pusztai embereket és a sommás aratókat szorította ki a rendszerből) határozott meg.
Így a cenzusos magyar választójog erősen épített az előzetes regisztráció kiszorító eszközére is, azonban az 1945-47-es, majd az 1989 utáni demokratikus szabályok az Európában általános automatikus megoldások felé mozdultak el.
Egy körben azonban valóban szükség van regisztrációra: ez a külhoni választók köre, akikről a magyar népességnyilvántartás nem tartalmaz megfelelő adatot. Itt tényleg technikailag van szükség a bejelentkezésre. Ez azonban nem indokolhatja, hogy a választásra jogosultak döntő többségét érintően változtassanak a rendszeren.
Kinek áll ez érdekében?
Az előzetes regisztráció, mint jeleztük, jellemzően az alacsonyabb társadalmi státusú személyeket szorítja ki, mindemellett azoknak a pártoknak kedvez, amelyeknek széles és nagy létszámú a biztos választói köre.
Ez a megoldás az ellen hat, hogy a tiltakozó (protest) szavazatok leadói is belépjenek, mert ezek jellemzően a kormánypártok elleniek, így kiszorításuk hasznos a mindenkori kormánypártok számára.
Amennyiben a magyar választói preferenciákat szemléljük, a fentiek fényében azt mondhatjuk, hogy jelenleg ez a modell a jobboldalnak kedvez. Ugyanis a mai magyar politikai rendszerben a mérsékelt és a szélsőjobboldali pártok rendelkeznek a leginkább stabil és leginkább biztos választókkal. Mindemellett a jobboldal szavazói köre alapvetően a középosztályra épít, így az alacsonyabb társadalmi státusú személyek kiszorítása nem okozhat jelentősebb szavazatvesztést. Ráadásul jobboldali a kormány is, így az előzetes regisztráció alapvetően éppen a kormányzat ellen leadott tiltakozó szavazatokat szoríthatja vissza.
Azaz: ezzel a rendszerrel leginkább a Fidesz-KDNP pártszövetség, valamint – kisebb részben – a Jobbik nyerhet.
Vannak vesztesek is?
A modell egyértelmű vesztese több oknál fogva a baloldal. Egyrészt a baloldal által képviselt elesett embereket szoríthatja ki a rendszer, másrészt csökkentheti a kormányzó pártokra leadott tiltakozó szavazatok számát.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kormányt semmilyen körülmények között nem válthatják le. Egy erős kormányváltó hangulatban a fegyver fordítva is elsülhet. Az enervált kormánypárti szavazók helyett az energikus ellenzék juthat többséghez. Jelenleg azonban nem ez a képlet, így a rövidtávú helyzetértékelés alapján, ezzel a megoldással ismét csak a jobboldalnak „lejthet a pálya".
Amennyiben erre a tervre tekintünk azt láthatjuk, hogy a Fidesz mégiscsak hisz a közvélemény-kutatások eredményeinek, s tart attól, hogy a bizonytalan szavazók rendkívül népes tábora „megbüntetheti" a kormánypártokat. Így megpróbálja őket kiszorítani a választásokon való részvételből. Az, hogy aktuális érdekek és politikai helyzet miatt a választójogi rendszert módosítják, nem jó jel: a stabil választási rendszer ugyanis a kiszámítható és előre látható pártverseny egyik legfontosabb alapja. Márpedig a módosítani szándékozott rendszert 2011 végén alakították ki.
