Orbán Viktor miniszterelnök a magyar nagykövetek előtt kijelentette: a kormányzat kezdeményezni fogja az Európai Uniónál, hogy legalább lakossági körben tegye nonprofittá az energia rezsiköltségét.
Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen egy tisztán nonprofit rezsi megteremtése a gazdasági nehézségeken túl számos jogi akadályba is ütközne. Gazdaságilag pedig az a kérdés, hogy egy magas beruházási igényű ágazatban, mint a gáz- és villamosenergia, valóban racionális-e a profitszerzés kizárása. Ráadásul a jogilag nonprofit területeken is kínálkoznak olyan „kiskapuk", amelyekkel kijátszhatóak a profit kivételére vonatkozó tilalmak.
A vállalkozás és a verseny szabadságát alapvető értéknek tartó Európai Unióban egy ilyen jogalkotást, figyelemmel a meglevő, a szabályozott állami és közösségi keretek közötti versenyt pártoló uniós joganyagra, valószínűleg nem vennének tudomásul.
Nonprofit blöff
Mint ahogy azt más elemzések is kiemelték, egy jelentős beruházásokat, s ezzel nem kevés tőkét igénylő rendszerben, mint amilyen a gázenergia és a villamos energia előállítása és kereskedelme, a nonprofit szemlélet érvényesítése komoly dilemmákat vetne fel.
Egyrészt, a tisztán nonprofit rendszer kiépítésére nincs mód, hiszen Magyarország nem önellátó a szükséges energiából, márpedig az energiatermelés nonprofit rendszerének tiszta megvalósításához éppen erre lenne szükség, így az importőrök profitja mindenképpen megjelenik az árban.
Másrészt, egy tisztán nonprofit rendszer komoly problémákkal járhat, hiszen ha nincs lehetőség a tőkéből hozamszerzésre, akkor nincs mit befektetni ebbe az ágazatba. Ennek hiányában pedig nincs beruházás,fejlesztés, innováció, ami pedig a rendszer stagnálásához, hosszabb távon a széteséséhez vezethet.
Jogi gondok
Ha az állam az általa tulajdonolt vállalatokon keresztül részlegesen csak a piacot ellenőrizné, s azokat tenné nonprofittá, akkor egyéb problémák merülhetnek fel. Amennyiben az esetleges állami vállalat kizárólag a lakossági végső felhasználóknak (fogyasztóknak) nyújtana támogatást, akkor jogilag rendben lenne. Ha azonban a vállalatoknak, valamint további forgalmazóknak nyújtana nonprofit szolgáltatást, akkor felmerülhetne az EU-ban főszabály szerint tiltott állami támogatás gyanúja. Ebből is látható, hogy a gazdaságilag nehezen értelmezhető nonprofit rezsi súlyos jogi dilemmákkal jár.
Ha megvalósulna a miniszterelnök álma, s sikerülne egy olyan szabályozást kialakítani, amely alapján a hatósági ár során a lakossági fogyasztóknál nem kellene figyelembe venni a szolgáltató elvárható nyereségét, akkor is számos technika áll a szolgáltatók rendelkezésére, hogy a nyereségüket „szétkönyveljék", és egyéb költségek keretei között érvényesítsék azt.
Nonprofit rezsi és az EU
Az EU-ban az energiaszektor, figyelemmel annak kiemelkedő, stratégiai jelentőségére, jelentősen szabályozott. A gázenergia rendszerét például egy 2009-es irányelv és rendelet rendezi.
Az Európai Unió az energiaszektorral kapcsolatban azt a koncepciót valósította meg, hogy erőteljes közösségi és tagállami kontroll mellett a kereskedelemben versenyt alakított ki. A verseny kialakításához önmagában is jogalkotásra volt szükség: a gáz- és a villamosenergia kereskedelme ugyanis alapvetően természetes monopóliumok kialakulásával járt, amelyeket a jogi szabályozás révén nyitottak meg a versenynek.
Bár ennek a liberalizációnak a szükségességét erősen vitatták, azonban a korrekciók elsősorban arra irányultak, hogy a verseny mellett is fennmaradhassanak az állam stratégiai befolyást biztosító eszközei. Ezt az uniós tagállamok többségében a szabályozás - és a szabályozás részeként a tagállami közigazgatások által megállapított hatósági (jellemzően maximált) árak rendszere mellett az állami befolyást úgy érvényesítették, hogy a rendszerirányítói feladatokat döntően állami kézben tartották.
Magyarországon ez a modell érvényesül ma is a villamos energia területén, ahol a rendszerirányítói feladatokat egy 100 százalékos állami tulajdonú cég, a MAVIR Zrt. látja el. A gáz kapcsán már más a helyzet: ott először a privatizált MOL Nyrt., majd a gázüzletág veszteségessége miatti átszervezést követően az E.ON látja el.
Amennyiben az uniós szabályokra tekintünk az látható, hogy a verseny és a gazdaság szabadságának az alapszerződésekben biztosított elvére és a szolgáltatások résztvevőinek többszintű rendszerére figyelemmel gyakorlatilag nincs lehetőség arra, hogy az egész szolgáltatórendszert állami kézbe lehessen venni, ugyanis biztosítani kell a piacra történő belépést. Márpedig ha az egyik versenyző fél az államnál jobb feltételeket alakít ki, akkor borul a tisztán állami nonprofit rendszer.
Mit is akar a Kormány?
A kormányzat fő célja, hogy rezsivel kapcsolatban átalakítsa az elszámolható költségekre vonatkozó közösségi szabályozást azért, hogy a lakossági fogyasztók esetében ne lehessen profitot elszámolni.
Amennyiben a közösségi szabályozásra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy annak központi eleme az állam által ellenőrzött verseny kiépítése. Ezzel nem állna összhangban egy, az elismert nyereséget sem engedő rendszer, így a miniszterelnök valószínűleg kőfalakba ütközhet ennek felszámolására irányuló tervével.
Persze erőteljes közösségi és tagállami kontroll mellett „van másik" is: így a kormányzat részéről egyfajta „minimálprogramként" fogalmazódott meg az E.ON gázüzletágának teljes vagy részleges visszavásárlása. Ez részben a rendszerirányítói feladatok tekintetében racionális lépés lenne, hiszen egyáltalában nem tekinthető általánosnak az Unióban, hogy a gázenergia terén a rendszerirányítói feladatokat egy magántársaság lássa el.
Miért mondana le az állam a profitról?
Kérdéses, hogy a kormányzat átvenné-e az E.ON csoport lakossági (kis)kereskedői hálózatát is. Ugyanis kizárólag a rendszerirányítói feladatok átvétele, bár növelné az ország ellátásbiztonságára gyakorolt állami hatást, csak közvetetten hat ki a lakossági árra, ahogy ez látható is a villamosenergia esetében, ahol a rendszerirányító egy állami cég. A lakossági kiskereskedelem átvétele azonban jelentős befolyást adhatna a kormányzatnak, de itt is jelezni kell, hogy nem feltétlenül érdeke az államnak, hogy „önként" lemondjon a profitról.
Így például ma is van Magyarországon olyan energiaszolgáltató, amelynek többségi tulajdonosa közigazgatási szerv: ez a fővárost földgázzal ellátó egyetemes szolgáltató a Főgáz, amelynek többségi részvénypakettje a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában áll.
Itt kell megjegyeznünk, hogy a szolgáltatók profitja sem többszörös. Amennyiben a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett ELMŰ-ÉMÁSZ csoport részvényeire tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a 2011-es év profitjából kiosztott osztalék az ELMŰ esetében az osztalék osztáskori részvényárfolyam kb. 9 százalék, az ÉMÁSZ esetében pedig kb. 10 százaléka volt. Ez azt jelenti, hogy ez a „luxusprofit" nagyjából a prémium magyar államkötvény kamatával összevethető. Persze azt nem tudjuk most, hogy ennek mekkora részét kell majd a cégeknek később befektetni!
Olcsóbb lesz az energia?
Mindezekre figyelemmel kérdéses, hogy a vonatkozó közösségi szabályok engednek-e mozgásteret az energia szolgáltatásának nonprofittá tételére.
Úgy tűnik, jól mérte fel a miniszterelnök azt, hogy ez éles összeütközéshez vezethet az Unióval, ugyanis a többszintű, versenyző rendszerre építő szabályozással nem állna összhangban az Orbán Viktor által felvázolt modell. Könnyen elképzelhető tehát, hogy bukik az az elképzelés, hogy a hatósági ár megállapítása során semmilyen profitot ne lehessen figyelembe venni, így maximum „csak" egy nagy befolyású állami kiskereskedelmi hálózat kiépítése valósulhat meg.
Azonban akkor kérdéses, hogy verseny híján ez az egy állami ellátó valóban képes-e hatékonyabban és olcsóbban energia kiskereskedelmi szolgáltatást végezni, ugyanis az állampolgárokat a kiskereskedelem érinti csak, hiszen a kiskereskedő küldi a gáz- és a villanyszámlát.
