Az oktatással foglalkozó politikusok sorsa az, hogy tanévkezdéskor országszerte hirdessék az aktuális kormány oktatáspolitikával kapcsolatos elképzeléseit. Beindult a rajzás idén is. A III. Nemzeti tanévnyító ugyan kissé laposra sikeredett, hiszen annak a kijelentésnek aligha van újdonság értéke annak, hogy „az egyik legfőbb feladat a tanári méltóság helyreállítása lesz".
Hoffmann Rózsa azonban ezúttal sem kímélte magát, miként az olvasókat és hallgatókat sem, és számos alkalommal szólt szakpolitikai kérdésekről. Ezek közül is kiemelkedett a „A tanév itt kezdődik" című rendezvényen tartott előadása, ahol mindenkit megnyugtatott: „hamis az a beállítás, hogy a bizonytalanság tanéve indul". Szerinte ugyanis „nyugodtan kezdődik az iskolaév". Kár, hogy ennek a fele sem igaz.
„A legnagyobb újdonság, hogy szeptembertől az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon kötelező lesz megszervezni a mindennapos testnevelést.”
Az valóban újdonság, hogy felmenő rendszerben kötelező lesz biztosítani a mindennapi testnevelés órákat, mivel eddig csak az 1-4 évfolyamon volt kötelező a napi testmozgás. Azonban messze nem ez a legnagyobb változás. Az új köznevelési törvény életbe lépése, benne a szülők, a diákok és a pedagógusok jogainak korlátozása, az államosítás és a pedagógiai programok uniformizálása már ebben az évben felforgatja a közoktatást. Ráadásul a mindennapos testnevelés órával sincs minden rendben. Nemcsak a felszerelés, hanem a megfelelő számú tornaterem és a szükséges forrás is hiányzik. Nem véletlen, hogy a pedagógusok 65 százaléka a gyakorlatban megvalósíthatatlannak tartja a tervet.
„Az állami fenntartásba vételt ugyanakkor igyekeznek úgy előkészíteni, hogy ebből a gyerekek és a tanárok ne vegyenek észre semmit – közölte, hangsúlyozva: a szülők szabad iskolaválasztását a törvény nem korlátozza. Hoffmann Rózsa szerint egyébként nem kerül többe az állami fenntartás, mint a jelenlegi, önkormányzatiságra épülő rendszer.”
Bár az államtitkár elsőre egyszerűen letagadta, mégis korábban már kiderült hogy a köznevelési törvényhez készült titkos kormányzati hatástanulmány szerint súlyos következményekkel jár az államosítás. Az anyag szerint 633 várhatóan „feladatellátási hely" szűnik meg, több mint 50 ezer gyerek kerül át más intézménybe, közel 3 ezer pedagógus pedig az utcára. Az sem igaz, hogy az államosításnak nincsenek többletköltségei: az, hogy az önkormányzatoktól az állam átveszi az iskolák fenntartását 2015-ig 136,2 milliárddal kerül többe az adófizetőknek. Igaz, az állam ennek jó részét „visszaszedi" az iskolák bezárásából és a tankötelezettség korhatárának csökkentéséből keletkező költségek megmaradásából.
Az valóban elképzelhető, hogy a kerettantervek megjelennek szeptemberben, hiszen elkészültek az előzetes anyagok (legalábbis a Magyar Nemzet szerint). Ugyanakkor a fennmaradó egy hónap csak úgy lesz elég a véglegesítésükre, ha most sem kerül sor érdemi egyeztetésre a kerettantervekről. Még nagyobb baj, hogy az államtitkár kedvenc törvényét sem ismeri alaposan. Nem elég januárban felgyorsítani a papírmunkát, hiszen a köznevelési törvény szerint: „az iskola 2012. december 31-ig felülvizsgálja a pedagógiai programját, annak érdekében, hogy a kerettantervről szóló jogszabály, valamint e törvény rendelkezéseinek megfeleljen."
Nem véletlen, hogy májusban még az államtitkárság álláspontja is az volt, hogy „a 2012/2013. tanév zavartalan lebonyolításához szükséges végrehajtási rendeletek pl. a NAT, a kerettantervek, a nevelési-oktatási intézmények működéséről, névhasználatáról, a pedagógiai szakmai-szolgáltatásokról szóló stb. rendeletek már idén nyáron meg kell hogy szülessenek.“ Nos a rendeletek valóban megjelentek, de csak a nyár utolsó napján. A pedagógiai programok átírása viszont igencsak rohammunka lesz, ami nagy energiát követel majd az iskoláktól.
„Az őszi hónapokra hárul a tankerületi igazgatóságok megszervezése – jelezte, hozzátéve: ebben az időszakban várhatók az önkormányzati döntések arról, hogy a 3 ezer lakosnál kisebb települések akarják-e működtetni az intézményeket. Ugyanakkor azt is lehetővé teszik, hogy ha egy ennél nagyobb település úgy kívánja, átadhassa az iskola működtetését az államnak.”
Az új központosított bürokrácia kiépítése valóban halad, sőt már a vezetői pályázatok is megjelentek. Igaz a költségekről még nagyon keveset tudni. Az is igaz, hogy a 3000 lélekszám alatti önkormányzatok dönthetnek arról, hogy kívánják-e működtetni iskolájukat. Feltételezhető, hogy nem nagyon igyekeznek majd, mivel a működtetési jog kizárólag azt jelenti, hogy fizethetik a költségek egy részét, de nincs érdemi beleszólásuk az iskola életébe.
A 3000 lakos feletti önkormányzatok viszont az államtitkár szavaival ellentétben nem választhatnak, hogy kérnek-e a kifosztással felérő megtiszteltetésből. A még hatályba lépése előtt módosított vadi új törvény szerint ugyanis ezek az önkormányzatok kötelezően gondoskodnak az intézményfenntartásról. Felmentést csak különösen indokolt esetben, „gazdasági és jövedelemtermelő képességgel összefüggő feltételek hiányában” kérhetnek, de ha ezt nem tudják igazolni, fizetniük kell.
A tanfelügyelet visszaállításában és főleg a működés részleteiben egyáltalán nincs széles konszenzus. A szakmai szervezetek jó része a pártállami időket visszaidéző megoldásban a centralizáció újabb eszközét, a pedagógusok szakmai önállóságának megnyirbálására irányuló törekvésnek értékeli. A legnagyobb érintett érdekképviselet, a Pedagógusok Szakszervezete már 2010 végén azt követelte, hogy „kezdődjön egyeztetés, amelynek keretei között feltárják a ma meglévő megoldások előnyeit és hátrányait, illetőleg eredményeit vagy az eredménytelenség okait, és mindezek ismeretében kezdődjön el az új koncepció kidolgozása". Erre egyébként a mai napig sem került sor.
„Az új rendszer 2013-tól a pedagógus életpályamodellel együtt már „teljes üzemmódban" működik majd – jelezte.”
Erősen kétséges, hogy a szükséges költségvetési források rendelkezésre állnak-e. A már elfogadott jövő évi költségvetésben ugyanis nagyjából 10 milliárd forint van az életpályamodellel járó béremelésre, ez azonban az államtitkárság saját számítása szerint is csak nyolcada a szükséges forrásnak. Ráadásul korábban az államtitkárság 50-60 százalékos béremelést ígért, aminek költsége még nagyobb, hozzávetőlegesen 150-200 milliárd forint lenne. Így, ha be is vezetnek néhány elemet (vélhetően elsősorban a pedagógusokat rendszabályozó intézkedéseket), az új modell nem fog érdemi keresetjavulást hozni.
Mindezeket figyelembe véve mi nem úgy látjuk, hogy nyugodtan kezdődne az iskolaév. Egy biztos: nem irigyeljük az érintetteket.
