Miközben Orbán Viktor a nyugat hanyatlásáról beszél, és kelet felé kacsingat, egyre inkább úgy látszik, hogy az új stratégia az országot egy hibás út mentén parkoltatta le. Az azeri baltás ügy ebben csak a jéghegy csúcsa. A kínai és az arab nyitás egyaránt megbukott, az Azerbajdzsánnal való üzletelésnek pedig gátat szab a Magyarország körül kirobbant botrány. Bármilyen megállapodás „címlapos" lehetne a világ vezető orgánumaiban, Magyarország pedig ismét össztűz alá kerülne.
Eközben a miniszterelnök reggel IMF „követeléslistát" szivárogtat, délben erre alapozva nemet mond a megállapodásra, estére pedig kiderül, hogy a kiszivárogtatás is hazugság.
Nem csak mi kapkodjuk a fejünket. Nem ő az első olyan miniszterelnökünk, aki hazudik reggel, délben és este.
Az unortodox gazdaságpolitika megbukott, a helyzet egyre rosszabb Magyarországon. A kétes keleti üzletelgetések az ország külpolitikai megítélését is a mélybe taszították. Most már nem csak a gazdaságot kellene helyre rázni, hanem a jó hírnevünket is vissza kellene szerezni. A kettő együtt nem lesz könnyű. Sokszor leírtuk már, de továbbra is igaz: irányváltásra lenne szükség, mégpedig mielőbb.
A kínai blama
Ha pénzről van szó, a kormány könnyen félredobja a nyugati normákat és erkölcsi szabályokat. Ezt már a kínai delegáció érkezésekor is láthattuk 2011-ben. A gyülekezéshez való jog és a véleménynyilvánítás alkotmányos joga egyaránt sérült, amikor a Tibet szabadságáért tüntetőket meggátolták, hogy sérelmeiket kifejezzék a kínai delegációnak. A kormány így próbált gesztust gyakorolni Kína felé az előnyös gazdasági intézkedések ellenében.
A kínai „csekknek” azóta se híre, se hamva. Volt szó állampapír vásárlásról, infrastrukturális fejlesztésekről, különböző beruházásokról, valamint repülőtérről is. Ez utóbbit még a Bajnai-kormány kiemelt beruházásnak minősítette, amelyet a Fidesz-kormány azóta visszavont, nagy valószínűséggel belső lobbinak köszönhetően. Mert nem tesz jót egy reptérnek, ha a közelben Simicska vadásztat.
A sors iróniája, hogy miközben a kormány visszavonja olyan beruházások kiemelt támogatását, amelyek egy adott térség fejlődését pozitívan befolyásolhatnák, addig az olyan kétséges megtérülésű beruházások támogatását teszi kiemeltté, mint például a debreceni focistadionét.
Kína szemében kicsi és jelentéktelen ország vagyunk, pénzét inkább olyan országokban fekteti be, mint például az Egyesült Államok állampapírpiaca. De például Görögország is fontosabb számukra, az ottani kikötők és az azokhoz kapcsoló fontos logisztikai központok miatt. Ezzel szemben Magyarország semmilyen alternatívát nem tud felmutatni, de még a tibeti tüntetők jogainak megfojtása egy jelentéktelen gesztus, az ország számára azonban annál inkább aggasztó jelenség.
Az arab kitérés
Talán a kormány sem gondolta komolyan, hogy a kínai biznisz meg fog valósulni, ezért a selyem útról letérve Szaúd-Arábiában kötött ki a magyar tárgyaló delegáció. Néhány mosolygós kép a sejkekkel: körülbelül ennyit tudtak felmutatni Magyarország vezetői, miután hamar kiderült, hogy az ország számára irreális feltételekkel vásárolnának az arabok állampapírt. Hiszen mit tudna adni Magyarország a gazdag olajsejkeknek? Mivel Szaúd-Arábia területét homok borítja, nem nehéz kikövetkeztetni - termőföldet. A külföldiek földvásárlását azonban moratóriummal korlátozzák, ráadásul nehéz lenne „eladni" a közvéleménynek, hogy a magyar kormány külföldieknek árusítja ki a hazai termőföldeket. Az arab kitérés tehát hamar megbukott, így új országot kellett keresni.
Nemzetközi botrány
A Fidesz ezek után leült tárgyalni egy keleti despotával, az ügy pedig tudjuk hova vezetett. Magyarország külföldi megítélése talán sosem volt ennyire rossz az elmúlt 22 évben. A baltás gyilkos kiadását egyaránt elítélik a nyugati országok és Oroszország is, mivel egy puskaporos hordónak számító térség állóvízét sikerült ezzel felzavarnunk. Ráadásul még arról is hazudtak, hogy az azeriek átvágták őket a szabadon engedés kapcsán. Később jött a halk beismerés.
Magyarázatot nehéz keresni, okokat még inkább. Korábban gazdasági együttműködésről lehetett hallani, ennek keretében Azerbajdzsán 2-3 milliárd euró értékében vásárolt volna török lírában, illetve manatban denominált magyar államkötvényeket. A héten kiderült, ebből sem lesz semmi. Természetesen nem is lehetne, hiszen Magyarország „bóvli" kategóriában van, és mint ilyen ország kötvényeit még az azeriek sem vehetik, sőt, ez az egész még nagyobb diplomácia botrányhoz vezetne. (Igen, a külügyminiszter még a helyén!)
Ráadásul az is kérdés, hogy mi értelme van magyar államkötvényt kibocsátani ilyen devizában, hiszen kettős árfolyamkockázatot hordoz az ügylet: mivel nincs hivatalos forint-manat devizapiac, ezért először a forintot euróba kellene átváltani, majd ezt követően manatba. A manat nem éppen a legstabilabb pénz, ráadásul a forint árfolyam volatilitását is ismerjük, ezek után kijelenthető, hogy nem a legjobb „játék" egy ilyen ügylet.
Minek a pénz?
Jövőre több mint 3000 milliárd forintnyi adósságállományt kellene megújítani, ennek majdnem fele külföldi devizában van jegyezve. Jelen gazdasági körülmények között csekély az esélye annak, hogy csak, és kizárólag piaci források bevonásával refinanszírozni tudnánk a több mint öt milliárd euró értékű devizában denominált államkötvényt.
Ezért is szükséges az IMF-megállapodás. Ha probléma lépne fel a piacon, a lehívható IMF pénzből könnyen refinanszírozni tudnánk az államadósságot, ráadásul kedvező kamatozás mellett, így a költségvetés kamatterhei is alacsonyabb lennének a jövőben.
A Fidesznek viszont politikai szempontból kínos lehet az IMF-megállapodás, hiszen 2010-ben szó szerint elkergették a Valutaalapot. Nem véletlenül beszélt Orbán Viktor keleti szélről és a nyugat hanyatlásáról. Eközben kétes ügyletekbe kezdtek, amelyekből végül semmi sem lett, az ország hírneve viszont megtépázódott.
Egyre rosszabb a helyzet
Miközben az ország makrogazdasági mutatói egyre rosszabbak (leszámítva a GDP arányos államadósságot), és mondjon bármit is Giró-Szász András, a Valutaalap/EU párossal való tárgyalás következő időpontja még mindig kérdéses. A magyar versenyképességi mutató talán sosem esett ekkorát – 12 helyet estünk vissza a tavalyi 48. helyhez képest -, a Nemzetgazdasági Minisztérium mégis a győzelmi harsonákat fújja. Ebből is látszik, hogy a magyar gazdaságpolitikai vezetés egyre távolabb kerül a valóságtól. Az unortodox gazdaságpolitika megbukott, a helyzet egyre rosszabb Magyarországon. A kétes keleti üzletelgetések pedig az ország külpolitikai megítélését is a mélybe taszították. Most már nem csak a gazdaságot kellene helyre rázni, hanem a jó hírnevünket is vissza kellene szerezni. A kettő együtt nem lesz könnyű. Sokszor leírtuk már, de továbbra is igaz: irányváltásra lenne szükség, mégpedig mielőbb. Ennek jelei azonban nem látszanak, hiszen az IMF-tárgyalások menete is egyre bizonytalanabbá válik.
