A miniszterelnök az országgyűlés őszi ülésszakának nyitó ülésén tett felszólalásában kiemelte, hogy a parlament egyik fontos feladata a következő hónapokban új Polgári törvénykönyv (Ptk.) megalkotása. Ez a törvény valóban a magyar jogrendszer egyik legfontosabb normája, hiszen a mindennapi magánjogi viszonyokat alapvetően ez rendezi. Szabályaival - ha nem is vesszük észre - naponta többször is találkozunk, amikor elmegyünk a boltba vásárolni, felszállunk a buszra, vagy lakást veszünk. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen rendelkezéseket találunk benne.
A Polgári törvénykönyv hosszas előkészítés és több akadály után érhet révbe. Amennyiben az új szabályanyagra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy az döntően a 2009-es változaton alapul. A fő különbség az előző ciklusban elfogadott, de végül hatályba nem léptetett törvénytől, hogy az új szabályok sokkal kisebb szabadságot engednek a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeknek, valamint a gazdasági társaságokra és a szövetkezetekre vonatkozó joganyag is alapvetően ebbe a kódexbe épül be. Mindezeken túl persze számos egyéb fontos változásra is sor kerül, igaz ezek jó része már a 2009-es változatban is szerepelt.
A következőkben egy rövid válogatás következik a törvény egyes, általunk fontosabbnak vélt változtatásaiból.
Kell egyáltalán új Ptk.?
Magyarország első - és máig hatályos - Polgári törvénykönyvét 1959-ben fogadták el. Addig a magyar polgári jogot a szokásjog, valamint egyes törvények, sőt bizonyos esetekben a bírói gyakorlat által alkalmazott törvényjavaslat rendezte.
Mivel a jelenleg hatályos Ptk-t a konszolidáció legelején álló Kádár-korszak idején fogadták el, az eredeti törvény jelentős részben a szocialista valóságra épített. Az már a kodifikációban közreműködő elsőrangú jogtudósok és jogszabály-szerkesztő szakemberek érdeme, hogy ezeken a „vörös farkakon" túl a Ptk. a piacgazdaság viszonyai között is megállta a helyét. Ennek köszönhető, hogy 1990-et követően - kisebb módosításokkal ugyan - hatályban maradhatott.
Az 1959-es törvény - bár a maga korában rendkívül modernnek számított, erősen avulni kezdett az ezredforduló során. Egyrészt a joganyagot erősen érintette az uniós jogalkotás, másrészt a XXI. század változásai is gyökeres átalakítást igényeltek. Harmadrészt a törvény - a szocialista megfontolásoknak megfelelően - rendkívül rövid volt, így számos, fontos kérdést nem rendezett egyértelműen. Mivel azokat szabályozni kellett, így sok esetben a törvényi szintre kívánkozó szabályokat a bírói gyakorlat pótolta.
Ezt felismerve az új törvény előkészítése már az első Orbán-kormány elején megindult. 2009-ben el is fogadtak egy új Ptk.-t, amelynek hatályba léptető törvényét a választások után közvetlenül az Alkotmánybíróság a felkészülési idő rövidsége miatt (igen, 2010-ben még bőven éltek ezzel a lehetőséggel az Ab-ben...) megsemmisítette, az új kormányzat javaslatára pedig az Országgyűlés az elfogadott törvényt gyakorlatilag visszavonta.
Ptk. 2.1. - a cselekvőképességi szabályok
Az új verzió alapvetően a korábbi tudósi kodifikációs javaslaton alapul.
Az új javaslat egyik legfontosabb eltérése a 2009-es változattól a cselekvőképesség szabályozásában rejlik. A 2009-es törvény ugyanis megszüntette volna a nagykorúak cselekvőképességét kizáró gondnokságát, csak a korlátozó gondnokságot hagyta volna meg. Ezzel nagyobb szabadságot biztosított volna a pszichoszociális fogyatékos személyeknek.
A fenti szabályozást számos kritika érte, hogy nem védi eléggé a fogyatékosokat. A törvény ezt úgy kívánta ellensúlyozni, hogy számos, a jogokat nem korlátozó, azonban valós segítséget nyújtó eszközt (pl. támogatott döntéshozatal) biztosított volna arra, hogy jogkorlátozás nélkül is védjék a pszichoszociális (korábbi, a fogyatékosok által nem kedvelt kifejezéssel értelmi) fogyatékos személyek jogait és érdekeit. Ez a szabályozás vitathatatlanul és teljes mértékben összhangban állt volna hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásaival.
Bár a bírói gyakorlatban is voltak ilyen irányú mozgások, a Ptk. most benyújtott javaslata nem volt ilyen bátor.
Míg a 2009-es szabályok a magyar magánjogot a legfejlettebb és legmodernebb jogrendszerekhez közelítették volna, addig az új Ptk. csak kisebbet lép. A cselekvőképesség teljes kizárását meghagynák (igaz átnevezték teljes korlátozásra, de végül is mindkét elem eredménye ugyanaz). Visszavennék a cselekvőképesség korlátozását biztosító eszközök körét és alkalmazását (pl. támogató kirendelésére az érintett beleegyezése nélkül is sor kerülhet). A kodifikáció előkészítéséért felelős miniszteri biztos ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy álláspontja szerint a javaslat keretei eleget tesznek a nemzetközi kötelezettségeknek. Hivatkozott arra, hogy az új szabályok jóval modernebbek a jelenlegieknél, illetve arra, hogy a törvénnyel nem lehet helyrehozni a jogalkalmazási hibákat. Ezzel azt az álláspontot képviselte, hogy a rendszer legordítóbb igazságtalanságait a jogalkalmazó bíróságok kezeljék új törvényi keretek között.
Így a tervezett szabályozás határozottan kedvezőbb a hatályos Ptk. rendelkezéseinél, azonban számos fogyatékos érdekképviseleti és jogvédő szervezet tiltakozott amiatt, hogy a jogalkotó vissza kíván lépni a 2009-es, az egyéni szabadság elsőbbségét valló szabályozástól, s egy paternalistább szabályrendszert vezetne be.
Megakódex?
Az új Ptk. egy másik fontos változtatása, hogy - egy Nyugat-Európában kevéssé elterjedt megoldást alkalmazva - immáron magában foglalja a jelenlegi társasági jogot is. A gazdasági társaságok szabályozása ugyanis sok ponton - a gazdasági élet biztonságának érdekében - szűkebb teret enged a szerződési szabadságnak, mint a Ptk. egyéb részei. Így bár egyértelműen ezek a szabályok is magánjogiak, azonban ezek a specialitások indokolttá tehetik annak külön törvényben való rendezését. Különösen igaz a specialitás a szövetkezeti joganyagra, amely ráadásul szociális vonatkozásokkal is rendelkezik.
Mindezek miatt a kérdéssel foglalkozó szakemberek is ódzkodtak ettől a beépítéstől. Amennyiben a végeredményre tekintünk, akkor végső soron sikerült inkorporálni ezt a szabályanyagot. Igaz, mindezt úgy, hogy a Ptk. III. könyve egyfajta törvény a törvényben, hiszen számos ponton nem érvényesülnek a polgári jog általános elvei és szabályai, s az új joganyag nagyjából a jelenlegi szabályozás logikáját követi.
A felek védelme, vagy gazdasági szabadság?
Ezek a szabályok is jelzik a Ptk. azon változtatásának irányát, hogy az új szabályok a felek jogainak határozottabb védelmét hozzák el. Ezek első ránézésre hasznosak, hiszen a határozottabb jogvédelem miatt nehezebb kijátszani a résztvevőket.
Ennek azonban hátulütői is lehetnek: a merevebb szabályozás korlátozza a gazdasági innovációt is. Jó példa erre az ún. fiduciárius zálogjog rendszerének felszámolása. Ez azt jelenti, hogy tilos olyan szerződési biztosítékokat alkalmazni, amelyek azt eredményezhetik, hogy egy adott vagyontárgy az adós nemfizetése esetén azonnal a hitelező tulajdonába kerül. Egy ilyen biztosíték léte kiszolgáltatott helyzetbe hozza az adóst, s azzal, hogy „eladják" egy vételi jog (tulajdonképpen a kölcsön törlesztése) alapításával a dolgot, az még az uzsorás ügyleteknek is utat nyithat. Ráadásul erősíti a banki fölényt a hitelviszonyok rendszerében.
Igen ám, azonban egyes nagy kockázatú beruházásoknál éppen egy ilyen erős biztosíték működteti a rendszert, és erre épülnek az ún. projekttársaságok - miként arra egyes szakemberek is utaltak. Így a törvényhozó ebben az esetben (is) döntéshelyzetbe kerül: vagy az egyéneket védi erősebben, vagy pedig a gazdasági innovációjának és fejlődésének biztosítása érdekében eltűr olyan megoldásokat, amelyek alkalmazása kiszolgáltathat egyeseket. Ebben a kérdésben a különböző országok és kormányzatok eltérően döntenek. Míg Németországban egyértelműen működhetnek ezek a megállapodások, addig ezt az új szabályozás megtiltaná.
Érdekességek az öröklési jog köréből: az özvegyek alkonya?
Az öröklési jogban is fontos változásokra kerül sor. A Ptk. felszámolná a magyar polgári jog utolsó feudális maradványait (az ún. ági vagyont), s átalakítaná az özvegyek öröklésének helyzetét is. Ennek körében megszüntetné azt, hogy a házastárs minden vagyonán az özvegynek teljes haszonélvezeti joga van a haláláig, vagy addig, míg új házasságot nem köt.
Ez a szabály biztosította az özvegy megélhetését. Azonban nem a mai viszonyokra épült, hanem arra, hogy az érintettek életükben csak egy házasságot kötöttek, s a gyermekek csak ebből a közös házasságból születtek. Az, hogy immáron nem kivételes esemény a több házasság, s az, hogy a gyermekek nem egy házasságban születnek, ezt az özvegyet erősen védő szabályt kikezdték. Így az új rendelkezések az özvegyet örökösként kezelik (így nemcsak haszonélvezeti jogot kap, hanem egy gyermeknyi örökrészt is), azonban a haszonélvezetet csak a saját maga lakhatásához, ellátásához stb. szükséges dolgok használatára korlátoznák. Igaz, ez a joga fennmaradna akkor is, ha új házasságot köt. A kodifikációért felelős miniszteri biztos szerint ezzel is elősígetve, hogy ne a Ptk. legyen az akadálya az új házasság megkötésének.
x x x
Mindezek csak apró felvetések, az ezer paragrafust is meghaladó Ptk. részletes elemzése túlmutat blogunk keretein. Sőt, az új Ptk. fontos kihívást jelent a magánjog tudósainak és gyakorlati szakembereinek az elkövetkezendő években.
