Az elmúlt országgyűlési hét legnagyobb "dobbantása" az új földtörvény benyújtása volt. Ennek megalkotása és elfogadása kifejezetten fontos és sürgős, hiszen a magyar földszerzési korlátozást megengedő uniós moratórium - többszöri hosszabbítások után - 2014-ben lejár.
Mivel a miniszterelnök ígéretet tett a gazdáknak, hogy megakadályozza a földek külföldi kézbe kerülését, így lépni kellett. Ha a törvényre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a szabályozás az ún. "dán modellt" alkalmazza, azaz lehetővé teszi a külföldiek földvásárlását, de azt szigorú feltételekhez köti. Így a helyben lakás mellett komoly mezőgazdasági szakmai ismereteket is megkövetel.
Mindezek a feltételek a magyar vásárlókra és bérlőkre is kötelezőek lesznek, így elvileg a családi gazdálkodókat hozza helyzetbe. De a tulajdonba, vagy használatba történő földszerzés mértékét is korlátozza a törvény.
Bár az új törvény a szigorú korlátok betartatását hatósági eszközökkel kívánja ellenőrizni, hogy "véget vessen az osztrák vircsaftnak", azonban több kérdés továbbra is nyitott marad. Ezek közül a legfontosabb, hogy mennyit is ér a hatósági ellenőrzés, s annak milyen hatásai lehetnek. Másrészt a családi gazdálkodókkal kapcsolatos vitát sem zárja le a törvény, hiszen az "ideális" családi gazdaság méretével kapcsolatban ("referenciamérték") a vidékfejlesztési miniszter kap feladatokat.
Forrás: Piac & Profit
Új földtörvény - szükség van rá?
Magyarországon 1994 óta szigorúan szabályozzák a földtulajdon és használati jog megszerzését. A jelenleg hatályos szabályozás ugyanis kizárja a jogi személyek, valamint a külföldi természetes személyek termőföldszerzését, és korlátozza a tulajdonba, valamint a használatba megszerezhető föld mennyiségét, hogy ezáltal kerülje el a földtulajdon, illetve a földhasználat (azaz a földbirtok) koncentrációját és az egészségtelen nagybirtokrendszer kialakulását.
A törvényt azonban több okból módosítani kell. 2014. május 1-jén lejár a korábban meghosszabbított, tíz éves földmoratórium. Azaz hazánk - uniós tagsága miatt - nem tilthatja meg a termőföld külföldiek általi megszerzését, hiszen ezzel sértené a tőke áramlásának uniós szabadságát.
Másrészt, bár Orbán Viktor már az első miniszterelnöksége idején kikelt az ún. zsebszerződések ellen, eddig csupán egy esetben sikerült egy megállapodásról bebizonyítani, hogy az valóban az.
A változtatás modellje
Az új szabályozás két eszközzel lépne fel. Egyrészt a magyar és a tagállami állampolgároknak csak akkor engedné meg a föld tulajdon-, illetve használati jogának a megszerzését, ha vagy középfokú mezőgazdasági szakképesítéssel (azaz technikummal, vagy szakközépiskolai középfokú képesítéssel), vagy gazdaképzésben szerzett (OKJ) képesítéssel rendelkeznek, vagy legalább három éve folytatnak mező-, vagy erdőgazdálkodási, illetve állattenyésztési tevékenységet.
A helyben lakás körében a törvény viszonylag rugalmas: húsz kilométeres sugarú körön belül (azaz gyakorlatilag járáson belüli) lakhelyet igényel.
Ez a szabályozás az EU-ban már kipróbált ún. dán modell, amelyet a dánok azért vezettek be, hogy elkerüljék földjeiknek a befeketési céllal érkező külföldiek kezére kerülését. Természetesen azok a külföldi szakképzett vállalkozók szerezhetnek földet, akik tartósan az adott országban kívánnak maradni. Így tehát az új törvény természetesen nem a külföldiek, hanem a külföldi, befektetési célú vásárlók földszerzését zárja ki.
A másik fő eleme a szabályozásnak, hogy ezeket a földtulajdonnal és használattal kapcsolatos szerződéseket hatósági engedélyhez kötik, amelyet a kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szervei ellenőriznek.
Ezzel a szabályozással kívánják elkerülni azt, hogy a törvény rendelkezéseit meg tudják kerülni. Mindehhez ráadásul egy szigorú, többlépcsős, végső soron állami elővásárlási jogot is kapcsolnak.
Ángyán örülhet, vagy szomorkodhat?
Érdekes újítása a törvénynek, hogy különbséget tesz az alapvetően kézi munkaerővel, csekély tőkével gazdálkodó, s egyúttal kedvezően adózó őstermelő, s a gépi eszközöket használó mezőgazdasági vállalkozó között. Az őstermelő ugyanis legfeljebb 50 hektár földet szerezhet (a korábbi egységes 300 ha helyett), illetve a mezőgazdasági vállalkozóvá csak az válhat, aki a gazdaságos (gépi) üzemmérethez szükséges minimális földdel rendelkezik.
Így bár elvileg a törvény védi az őstermelőket, s ezzel az ángyáni értelemben vett családi gazdálkodókat, mégis, ha ezekre a szabályokra tekintünk, akkor inkább a 100-500 ha közötti földterületet, a hatékonyabb gépi eszközökkel művelő mezőgazdasági kis- és közepes vállalkozókat hozza helyzetbe. Azaz: az alsó középosztály helyett itt is a középső és a felső középosztályt erősíti.
Így a mezőgazdasági mikorvállalkozásokat előtérbe helyező - sokak által vitatott - ángyáni gondolattal szemben az EU-ban is meghatározó mérethatékony, de nem nagy koncepciót erősíti az új törvény.
Érdekes, hogy egyúttal egyfajta "adóvédelmi" elem is megjelenik: hiszen egy nagyobb földterület művelője immáron nem minősítheti magát a kedvezőbb adózású őstermelőnek, hanem köteles mezőgazdasági vállalkozóként megjelenni.
Vannak-e nehézségek?
Igen, méghozzá nem is kevés. Az új, szigorú hatósági engedélyezéshez kötött rendszerre ugyanis a mezőgazdasági hatóság sem létszámában, sem infrastruktúrájában nincs még felkészülve, s kérdés, hogy a gördülékeny ügyintézéshez szükséges fejlesztéseket el tudják-e végezni a hátralevő másfél évben, különösen az igazgatási költségek folyamatos csökkentését jelentő jelenlegi kormányzati politika mellett.
Amennyiben a hatóság nem lesz felkészült, az ahhoz is vezethet, hogy a magyarországi földpiac a nehézkes hatósági eljárás miatt összeomlik, hiszen olyan mértékben lassulhat le a földbélrlet, hogy az már a termelésre is kihathat. Ha a hatóság nem felkészült, s ezt el akarja kerülni, akkor pedig nem jelent érdemi kontrollt a tevékenysége, így a szabályozás csak "írott malaszt" marad.
Apró megjegyzés: ha a jelenlegi kormánypárti tervek szerint megszűnne a lakcímnyilvántartás, az ennek a törvénynek a rendszerét is felborítaná, hiszen a helybeli illetőség ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlenné válna. Ez is jó példa arra, hogy nem szerencsés, ha csak a napi politikai érdekek alapján ötletel egy kormányzat.
A zsebszerződések vége?
A hatósági engedélyezés legfőbb indoka a zsebszerződésekkel kapcsolatos állami fellépés volt. A kormányzat szerint ugyanis a több személyt, végső soron az államot is megillető elővásárlási jog intézményesítése és a szigorú hatósági ellenőrzés is véget vethet "az osztrák vircsaftnak".
Bár egy valóban hatékony és alapos állami ellenőrzés tényleg felfedheti a zsebszerződéseket, azaz azokat a színlelt megállapodásokat, amelyek a földhasználati korlátozások kikerülésére jöttek létre. Megnehezíti a hatóságok dolgát, hogy ebben az esetben egyik félnek sem érdeke a szerződés "zsebjellegének" napfényre kerülése, így a hatóság feladata egyáltalán nem könnyű. Ráadásul jeleztük, hogy egy túlzottan alapos vizsgálat a termelésre is kihathat.
Ráadásul a leggyakoribb jogsértéseket, a "stróman" alkalmazását ezzel a módszerrel sem lehet felderíteni. Ezzel a módszerrel nemcsak a külföldiek élnek, hanem sok esetben a hazai bérleti pályázatokon is ezt a módszert alkalmazzák - vagy egyszerűen csak titkosítják azokat, hogy ne derüljön ki, mennyire koncentráltan osztották szét a földeket.
Így könnyen lehet, hogy a határozott fellépés sem hoz majd megfelelő eredményeket - viszont a megnövekvő igazgatási költségek miatt sokba fog kerülni.
Mindezek miatt sok kérdésre még nem kaphatunk választ az új törvényből. A választ a végrehajtási rendeletek és a mindennapi gyakorlat adhatja majd meg.
