2013-ban új elnök kerül a Magyar Nemzeti Bank élére. Megkezdődtek a találgatások, hogy ki válthatja Simor Andrást, akit már a kormányváltás előtt sem fogadott el a Fidesz. Szóba került Matolcsy György, Varga Mihály neve is, a pletykák alapján eddig az előbbi látszik befutónak, bár még csak találgatásokról van szó.
Nyilvánvalóan a Fidesz az unortodox ötleteket a monetáris politikában is alkalmazni szeretné, a frissen megjelent információk is erre utalnak. A devizatartalékok csökkentéséhez, a kötelező tartalékok utáni kamatfizetések megszüntetéséhez, és az MNB állampapír-piaci megjelenéséhez egy olyan lojális jegybankelnökre van szükség, aki közel áll a Fideszhez. Matolcsy György tökéletes megtestesítője lehetne az unortodox monetáris politikának.
A szokatlan elemek már 2010 augusztusában megjelentek. Az elmúlt négy hónapban a Monetáris Tanács a Fidesz által delegált külső tagoknak köszönhetően, a magas inflációs nyomás ellenére négyszer is 25 bázisponttal, 6 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot. Magyarországon az inflációs célkövetés ezzel megszűnt, ahogy azt a témával foglalkozó részletesebb elemzésünkben már megírtuk.
A kamatpolitika elsődleges feladata az infláció letörése. Inflációs nyomás idején restriktív monetáris politikát érdemes alkalmazni, ekkor kamatemelési ciklusról szokás beszélni. Ha nincs inflációs nyomás a gazdaságban, akkor lehetőség nyílik a monetáris lazításra, azaz kamatcsökkentési ciklus jöhet. A kamatcsatorna az alábbi mechanizmus alapján működik:
Tegyük fel, hogy a Monetáris Tanács kamatemelésről döntött. Ekkor a gazdaságban a kamatok növekedni fognak. A háztartások emiatt kevesebb pénzt fordítanak fogyasztásra, és inkább megtakarítanak, például banki betétek formájában. A magasabb kamat miatt a hitelkamatok is megdrágulnak, így a vállalatok kivárnak a beruházási döntésekkel. Mivel a gazdaságban a fogyasztás és a beruházás egyaránt visszaesett, az aggregált kereslet csökkenése miatt felesleges kapacitások jönnek létre a termelésben. A vállalatoknak nincs lehetőségük áremelésre. A folyamat végül az árszínvonal növekedésének mérséklődéséhez vezet. A jegybanknak tehát lehetősége nyílik az infláció letörésére.
Miért nem hatásos a kamatcsökkentés Magyarországon?
A kamatcsökkentés éppen ennek ellenkezőjéhez vezethet. Tehát az infláció fel nem tartóztatása révén növelni lehet a fogyasztást és a beruházást a gazdaságban, a betéti kamatlábak és a bankközi kamatlábak csökkenésének segítségével. A magyar kormány és a Monetáris Tanács tagjai viszont nem számoltak két tényezővel: egyrészt a fogyasztás a háztartások szubjektív döntésén nyugszik, és a magasabb kockázati faktor miatt még alacsonyabb kamatok mellett is inkább választhatják a megtakarítást, mint a fogyasztást. Másrészt a bankok jövedelmezősége romlott az elmúlt időszakban. Az elmúlt két évben a bankadónak, a végtörlesztésnek, az árfolyamgátnak köszönhetően jelentős veszteséget könyvelt el a legtöbb külföldi bank, és mérlegfőösszegük is jelentősen csökkent. A bankok az imént felsorolt okok miatt kénytelenek voltak csökkenteni a hitelkínálatot. A banki kondíciók abszolút értékben is romlottak az elmúlt évekhez képest. A bankok a csökkenő profitot a kamatmarzs növelésével próbálják kompenzálni, így hiába a jegybanki kamatcsökkentés.
Másrészt a kockázatvállalási hajlandóság is jelentősen csökkent a pénzügyi válság után. A korábbi hitelexpanzió a lakosság eladósodásához vezetett, ráadásul többnyire devizában denominált hitelállományt halmoztak fel a háztartások. A svájci frank megerősödése – és nem elsősorban a forint gyengülése – miatt homok került a hiteltörlesztés gépezetébe, amely egyaránt érinti a lakosság fogyasztási/megtakarítási döntéseit és a bankok hitelezési képességét. Az persze nem kérdés, hogy a lakosság járt rosszabbul, hiszen a felelőtlen, devizában jegyzett hitelexpanzió részben a kereskedelmi bankok sara volt.
Az imént felsorolt okok miatt a gazdaság minden egyes szereplőjének komoly problémával kell szembe néznie, emiatt nehéz elképzelni egy olyan szcenáriót, hogy a kamatcsökkentések majd beindítják a gazdaság motorjait. Ráadásul a hibás gazdaságpolitika növeli a kockázatokat. Az ad hoc döntéseken alapuló, mindenféle tanulmányt és elemzést mellőző gazdaságpolitikában a befektetők már nem bíznak, így hiába az alacsonyabb kamatláb, se beruházás, se fogyasztásösztönzés nincs. A restriktív fiskális politika rányomja a bélyegét a gazdasági teljesítményre.
Unortodox ötletek
A rossz kamatpolitika mellett a Fidesz további unortodox ötleteken töri a fejét:
- devizatartalékok csökkentése
- a jegybank nem fizetne a kötelező tartalékok után
- szűkítenék a MNB-nél tartott banki pénzállományt
- az MNB államkötvényeket vásárolhatna a másodlagos állampapírpiacon.
Mondanunk sem kell, hogy mindegyik pont aggodalomra ad okot. A devizatartalékok csökkentése növelné a spekulációs támadások esélyét, erősítené az inflációs nyomást, és a forintot is gyengítené. A kötelező tartalékok utáni nem fizetés, és a banki pénzállomány szűkítése felfogható egyfajta bankadó 2.0-nak, ami az amúgy is vérszegény hitelkínálatot abszolút lenullázná. Ilyen körülmények között recesszióban maradna jövőre is a magyar a gazdaság.
Az állampapír vásárlás mellett abszolút hiteltelenné válna a jegybank. A lépés szintén inflációs és leértékelődési nyomás alá helyezné a magyar gazdaságot. A kockázatok emelkednének, és emiatt az elvárt hozamok is.
Rossz az irány
Amennyiben a Fidesz a fiskális politikához hasonló nem tankönyvszerű ötleteket próbálná alkalmazni a jegybankelnök váltás után az MNB-ben, az könnyen végzetesnek bizonyulhat. Argentína jó példája annak, hogy a fiskális dominancia hová vezetett. Egy nagyobb piaci lejtmenet egy teljesen rossz fiskális és monetáris politika mellett könnyen elsöpörhetné a magyar gazdaságot, főleg úgy, hogy még egy IMF-védőháló sem áll rendelkezésünkre.
