A II. Orbán-kormány megalakulása óta számos, a közbeszédben „lexekként" elhíresült törvényt fogadott el. Közös jellemzőjük, hogy vagy a kormányzati erőkhöz közel álló személyeket/gazdasági szereplőket hozzák előnyös helyzetbe, vagy éppen ellenkezőleg, a nem szívesen látottakat igyekeznek ellehetetleníteni. Idén januárban összeszedtük azokat a jogszabályokat, ahol ez a leginkább tetten érhető volt. Nem kellett sok időnek eltelnie, és máris itt az újabb adag.
Mint legutóbb, most is olyan sok gyűlt össze, hogy két külön bejegyzésben mutatjuk be a „friss” lexeket. (A második kör első részét itt találjátok.) Lássuk hát, hogy a Orbán-kormány kiket szeret és kiket utál!
A lex Schmitt II.
Miután arról gondoskodtak, hogy Schmitt Pál megkapjon minden juttatást a csonka hivatali idő (és az iszonyatos blamázs) ellenére, egy utolsó pillanatban beadott Alaptörvény-módosítással attól is megóvták a bukott elnököt, hogy egy későbbi kormány elvehesse tőle „jól megérdemelt” juttatásait.
Ezeket addig a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló sarkalatos törvény szabályozta. Ebből viszont egy egyszerű többséget igénylő szavazással ki lehetett húzni azokat, mivel az Alaptörvényben nem volt sarkalatossá nyilvánítva ez a kérdés. Matolcsy György javaslata viszont ezt is beemelte a kétharmados törvények sorába, így megnehezítve annak későbbi megváltoztatását.
Lex L. Simon László
Szőcs Géza lemondása után Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) minisztere L. Simon Lászlót kérte fel a távozó államtitkár által okozott űr betöltésére. L. Simon a felkérést elfogadta, ellenben nem szívesen mondott volna le a Nemzeti Kulturális Alap vezetői posztjáról (Az NKA oszja szét a pályázati pénzeket.) Csakhogy az akkoriban hatályos törvények alapján a két pozíció összeférhetetlen volt.
Ezt a problémát megoldandó, maga L. Simon (és Puskás Imre) olyan módosító javaslatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényhez, amely megszüntette az addig fennálló összeférhetetlenséget.
Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról szóló törvényjavaslat módosítói közé Wittner Mária és Iván László fideszes képviselők (néhány jobbikos képviselővel összefogva) elrejtették a „kommunista nyugdíjak" megvonását célzó javaslatukat is.
Ez alapján nem jár nyugdíj-kiegészítés annak, aki 1945-49 között részt vett a demokratikus államrend lebontásában, az '56-os szabadságharc leverésében, vagy ha a kommunista titkosszolgálat munkatársa illetve állami vezető volt. Megvonják az állampárt és a KISZ-vezetőinek nyugdíj-kiegészítését is. A módosító indítvánnyal az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság, valamint a kormány is egyetértett, így az uniós tisztviselők nyugdíjának rendezése apropóján, a kommunista nyugdíjakat is megvonják.
2012. szeptember 2-án időközi polgármester választást tartottak Hódmezővásárhelyen. (Papírforma szerint a Fidesz-KDNP jelöltje, Almási István győzött.) Erre azért volt szükség, mert a várost 2002 óta irányító Lázár János június eleje óta államtitkárként vezeti a Miniszterelnökséget. Ez a pozíció pedig összeférhetetlen a polgármesterséggel.
A nagyjából 20 milliárd forint adóssággal bíró Hódmezővásárhely az időközi választás előtt több jogcímen jelentős, a város vezetése szerint hozzávetőleg 1,7 milliárdos állami támogatást tehetett zsebre. Ezek egyike egy 500 millió forintos rendkívüli támogatás volt, amelyet számos önkormányzat támogatása közé rejtett el a kormány. A „baráti önkormányzatok” ilyen típusú támogatása egyáltalán nem újkeletű megoldás. Hódmezővásárhely abból a szempontból jelent újdonságot, hogy ilyen mértékű „hozzájárulásra” eddig még nem nagyon volt példa.
2011 decemberében nyújtotta be Lázár János azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében 2013-tól állami kézbe kerülne a cigaretta árusítás. A javaslatot - néhány, utolsó pillanatban beadott módosítással - 2012. szeptember 11-én fogadta el az országgyűlés - a kormány ugyanis kikérte az Európai Unió véleményét az ügyben. (Brüsszel nem emelt kifogást.) A Brüsszelbe kiküldött dokumentum tanúsága szerint a törvényjavaslatot egy bizonyos Sánta János gépén hozták létre. Éppen így hívják annak a cégnek, a Continental Zrt.-nek az elnökét is, amelynek disztribúciós részlege egészen idén szeptember 2-ig a Lázár irányította városhoz, Hódmezővásárhelyhez kötődik.
A Népszabadság megkeresésére Sánta nem tagadta, hogy a javaslat megírásában részt vett, bár azt is hozzátette, hogy badarság lenne azt gondolni, hogy a teljes törvényt ő írta volna, mert „ha ő lett volna, akkor sokkal okosabban járt volna el.” Az mindenestre biztos, hogy a cigibizniszben jártas kormányzati források szerint a trafiktörvény célja - az egészségvédelem mellett - hogy csökkentsék a multinacionális cégek által előállított cigaretta mennyiségét és helyzetbe hozzák a Continental Zrt.-t. Jelenleg ugyanis a multik - így a Philip Morris, a British American Tobacco és az Imperial Tobacco - által előállított áru a piac 85-90 százalékát fedi le, míg a maradék az egyetlen, a kormányoldalon „hazainak” tartott gyártó Continentálé.
Lex Vizo
A Vizovicki-botrányt követően a kormánypártok egyik „ökle”, Kocsis Máté nyújtott be egy törvényjavaslatot a nemzetbiztonsági ellenőrzések szigorításáért. A javaslat szigorítaná a nemzetbiztonsági ellenőrzést, valamint az annak való megfelelés feltélteleit. Az ellenőrzés körébe a módosító azt is beemelte, hogy vizsgálni kell az ellenőrzött bűncselekményt elkövető, vagy azzal gyanúsítható személlyel fenntartott kapcsolatait is, és nemzetbizontonsági szempontból alkalmatlannak lehet nyilvánítani az érintettet, ha ez befolyásolhatja a munkáját. Ebben a körben is érvényesül az „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” elv: a közjogi méltóságokat és az eljáró bírókat részben kiveszi e szabály hatálya alól.
A törvényjavaslat más „nyalánkságokat” is tartalmaz: a bűnözőkkel fenntartott kapcsolat miatt széles körben teszi lehetővé, hogy a nemzetbiztonsági bizottságba történő bekerülést megakadályozza. Ez a szabály alapvetően a Jobbik ellen irányul, hiszen korábban az ő képviselőiknek „gyűlt meg a bajuk” a nemzetbiztonsági szervezettel.
Lex nyugalmazott bírák
2012. szeptember 7-én nyújtotta be Navracsics Tibor az Alaptörvény második módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely a bírák kényszernyugdíjazása miatt alkotmánybírósági határozatra (amely ugyebár visszamenőleges hatállyal megállapította az alkotmányellenességet) reagál. Az új szabályok szerint nem 62, hanem 65 év lesz a nyugdíjkorhatár a bírák és ügyészek esetében. Így néhányan visszakerülhetnek a rendszerbe, igaz csak három évre. Ugyanakkor a bírósági és ügyészségi vezetőket illetően szigorít az új szabály, az ő megbízatásuk 62 éves korban szűnik majd meg.
Ami viszont kifejezetten „érdekes”, hogy a 65 éves korhatár 2022. január 1-jéig marad csak fenn, miközben a nyugdíj melletti munka tilalmánál és a korhatárnál nem javasol ilyen megkötést a kormány. Így aztán a ma 55 év alatti bírói és ügyészi korosztály esetében megnyílik majd a lehetőség egy magasabb korhatár törvényi meghatározására.
Mint oly sokszor ez esetbe is kilóg a lóláb: a kormány az éppen hivatalban lévő idősebb bírói korosztály minden tagjától - közülük is különösen a bírósági vezetőktől - kíván mindenáron megszabadulni, de nem gondolja azt, hogy a korhatárt tíz év múlva is alkalmazni kellene.
A kormány a törvényjavaslatot végül visszavonta, mivel az ügy az Európai Bíróság elé került. A luxemburgi székhelyű testület a kényszernyugdíjazást az életkoron alapuló diszkrimináció tilalmába ütköző intézkedésnek minősítette. A döntésre reagálva az Igazságügyi Minisztérium szűkszavúan csak annyit reagált, hogy a kormány tudomásul veszi azt. Orbán Viktor miniszterelnök szerint az EB „döglött kutyát vágott fejbe", elvégre a magyar Ab már alkotmányellenesnek mondta ki, illetve megsemmisítette a jogszabályt. A kormányfő azt ígérte, hogy új szabályozást dolgoznak ki majd.
Hát így állunk eddig
Aki pedig a II. Orbán-kormány összes eddigi lexét szeretné látni, nem kell mást csinálnia, csak vetni egy pillantást az alábbi ábrára:
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
