Még a tapasztalt megfigyelőket is meglepte, hogy annyi váratlan húzás után a kormány még mindig képes sokkolni a felsőoktatás szereplőit. A folyamat be is indította az első komolyabb diáktüntetéseket ebben a ciklusban.
Az idei jelentős keretszámcsökkentés után a mostani döntés jövőre harmadára csökkentette az államilag finanszírozott helyek számát. Összességében a 2011-es 53 ezer ingyenes helyből 2013-ra csak 10 ezer 480 marad. Ráadásul mindez úgy történt, hogy a kormány november 21-ülésén még ennél jóval magasabb, 31 ezer 340 fős létszámkeretről tárgyalt. Erről tudott a rektori konferencia és a hallgatói önkormányzat, és ez ellen tiltakoztak (nem túl vehemensen) . A kormány akkor nem fogadta el a tárca előterjesztését, helyette született meg a mostani radikális döntés - az érintettek megkérdezése nélkül.
Az átalakítás nemcsak a hallgatók esélyeire jelent súlyos csapást, de a felsőoktatás egészének működését is veszélyezteti. Az egyetemek és főiskolák már most a csőd határán táncolnak az eddigi elvonások és zárolások miatt, és teljesen esélytelen, hogy a kieső bevételek a fizetős hallgatók számának növelésével ellensúlyozzák.
A változás következtében egész intézmények szűnhetnek meg, illetve tudományterületek tűnhetnek el a felsőoktatásból, és mindenütt jelentős megszorításokra lesz szükség. A növekvő költségek és a szűkölő választék, a romló feltételek miatt egyre több fiatal választja majd a külföldi tanulást, és utána gyakran a kivándorlást. Hiányuk újabb súlyos gazdasági és társadalmi bajokat okoz majd.
A felsőoktatás számára most valóban a lét a tét.
Látszott ez már
Ha őszinték akarunk lenni, világosak voltak az előjelek. A miniszterelnök már októberben elmondta a rektoroknak, hogy mit akar: olyan önfenntartó felsőoktatást, amelyet a hallgatók befizetései tartanak el.
Ez a radikálisan neokonzervatív elképzelés (a fejlett országok egyikében sem működik így a felsőoktatás), akkor még talán stratégiai célnak tűnt, de mint tudjuk, Orbán Viktor nem az önmarcangoló tépelődések embere, így gyorsan valósággá változtatta az elméletet.
Fontos tisztáznunk, hogy az egész koncepció téves helyzetértékelésen alapul. A felsőoktatásban szerzett tudást a világ legtöbb táján társadalmilag és egyénileg is hasznosnak tartják, és a részvétel növelésére törekszenek. Bár lehet a romkocsmák mélyén merengő állástalan diplomásokról fantáziálni, a valós magyarországi helyzet az, hogy a diplomások átlagos bére több, mint kétszerese, munkanélküliségi aránya pedig kevesebb, mint fele a középiskolát végzettekének (és akkor még nem is beszéltünk a kormány által preferált szakmunkásokról).
A másik irányba kellene menni
A való világban a magyar munkaerőpiac nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő mértékben jutalmazza a magasabb végzettséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tervezett felsőoktatási keretszámcsökkentés nemcsak a gazdaságnak okoz gondokat hosszú távon, hanem a társadalmi kárai is beláthatatlanok.
A kormányzat két látszólagos mentőövet kínál a jövő hallgatóinak. Az egyik az úgynevezett részösztöndíjak rendszere. Ezzel csak az a baj, hogy két rossz megoldás ötvözete. A fele tandíj megfizetése mellett a hallgatót a “röghöz kötő” hallgatói szerződés aláírására is kötelezik. Nem véletlen, hogy a 2012-re tervezett helyeket sem sikerült betölteni: összesen csak 1960 hallgatót vettek fel. A kormány ennek ellenére jövőre 46 ezer 330 ilyen helyet hirdetett meg.
"Tegyük hozzá, még a részösztöndíjas hallgatók is jóval többet fizetnek majd, mint a 2006-os tandíj (FER) rendszerben, ami ellen a Fidesz “szociális” népszavazást rendezett. Akkor egy alapképzéses hallgató évi 105 ezer forintot fizetett, és a beszedett pénz jó része ösztöndíjként visszakerült a hallgatókhoz."
A kormányzati kommunikáció másik csodafegyvere a két százalékos kamatú Diákhitel II. Ezzel csak az apró baj van, hogy a számítások alapján teljesen fenntarthatatlan, mivel tömeges méretű elterjedése esetén kezelhetetlen méretű állami elkötelezettséget jelent. Ez azt jelenti, hogy a mostani hitelfelvevő nem tudhatja, hogy az állam meddig lesz képes fizetni a kamattámogatást. Úgy tűnik, ezzel a diákok is tisztában vannak, mert eddig összesen csak ötezren vették igénybe ezt a formát. A diákhitel rendszer költségei miatt az is világos, hogy a változás indoka nem a költségvetési egyensúly javítása. Ilyen hatások eleve csak hosszú távon érvényesülnének, de jelenleg arra sincs garancia, hogy a végén lesz-e egyáltalán valós megtakarítás, vagy egyszerűen csak kamattámogatássá változik az eddigi oktatási forrás.
Mit akarnak végül is?
Ilyen számok mellett az arányokról alig érdemes beszélni, de azt fontos megjegyezni, hogy azokon a területeken is jelentős a vágás, amelyek elvileg preferáltak: a természettudományok területén ötödére, műszaki területen kevesebb, mint hatodára, informatikában negyedére csökken az ingyenes helyek száma. A szakképzésből törvényi úton a felsőoktatás keretébe utalt felsőoktatási szakképzés (amelynek kiépítésére az elmúlt időszakban nagy energiák mentek el) összesen 200 ingyenes helyre számíthat.
Az egyetlen növekvő terület (helyesen) az orvosképzés. Nem tudni, hogy mi történt a kormányzat kedvencével a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, mivel ez a képzési forma sem kap állami keretszámot, de ott vélhetően más forrásokból pótolják a kieső támogatást. A gazdasági és jogi szakterületen egyáltalán nem marad állami hely, a bölcsész, társadalomtudományi, művészeti területen is csak elvétve.
Ilyen kevés még soha sem volt
Az átalakítás nemcsak a hallgatók esélyeire jelent súlyos csapást, de a felsőoktatás egészének működését is veszélyezteti. Érdemes csak a fenti egykori propaganda anyagra tekinteni és összevetni azzal, hogy 2011-es 53 ezer ingyenes helyből 2013-ra csak 10 ezer 480 marad.
Az egyetemek és a főiskolák már most a csőd határán táncolnak az eddigi elvonások és zárolások miatt, és teljesen esélytelen, hogy a kieső bevételeket a fizetős hallgatók számának növelésével ellensúlyozzák. A változás következtében egész intézmények szűnhetnek meg, illetve tudományterületek tűnhetnek el a felsőoktatásból, és mindenütt jelentős megszorításokra lesz szükség. A növekvő költségek és a szűkölő választék, a romló feltételek miatt egyre több fiatal választja majd a külföldi tanulást és utána gyakran a kivándorlást. Hiányuk újabb súlyos gazdasági és társadalmi bajokat okoz majd.
Az elmúlt két év felsőoktatást érintő folyamatos negatív döntéseiben komoly szerepe van annak, hogy a korábbi ciklusokban igen aktív érdekképviseletek nem voltak képesek, vagy hajlandóak erőt mutatni a kormányzati törekvésekkel szemben, eltérően például a folyamatosan tiltakozó pedagógus szervezetekkel. Emlékezhetünk arra, hogy a felsőoktatási törvény vitájában éppen a HÖOK-ot lehetett kifizetni egy tartalmatlan miniszterelnöki pofavizittel. Igaz, még így is harcosabbak, mint a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, amelynek következetesen nincs álláspontja a felsőoktatást érintő kérdésekről. Most azonban az oktatók, a hallgatók, a középiskolások és szüleik számára már nincs hova hátrálni. Ha nem lépnek fel egységesen és hatékonyan, akkor a leendő egyetemisták álmaival egy ország esélyei vesznek el.
A felsőoktatás számára most valóban a lét a tét.
