A kiszivárogtatott információkat megerősítve Kósa Lajos 2012. január 30-án jelezte, hogy az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései jelentős részének megsemmisítését követő Alaptörvény-módosításba olyan elemet is elhelyeznének, amely tiltaná a "puskázást", azaz hogy az Alkotmánybíróság a korábbi döntéseire hivatkozhasson.
Kósa Lajos érvelése elsőre még logikusnak is tűnhet: az Alkotmánybíróság mindig gondolja végig az ügyet és ne régi határozatokból "puskázzon". Azonban, ha a kérdést alaposabban megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk: ez most is így van. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem "puskázik", mint egy rossz diák, mivel Magyarországon nincs precedensjog, ezért a korábbi döntések nem kötik meg a kezét, minden ügyben egyedi, új döntést hoz.
Akkor mégis miért szokott gyakran hivatkozni a korábbi döntésekre? Azért, mert az Alaptörvény egyes fogalmait értelmezni kell - még akkor is, ha sok esetben változatlan formában vették át őket a korábbi Alkotmányból. Azonban ezen fogalomnak a modern államokban az elmúlt kétszáz évben kialakult egy általános értelmezése, ezt alkalmazza a magyar Alkotmánybíróság is amikor - bizonyos esetekben - korábbi gyakorlatára hivatkozik.
Éppen emiatt egy ilyen szabály - ahogy több alkotmányjogász is kiemeli - teljesen felesleges. Ugyanis majdnem mindegy, hogy korábbi határozatokra, vagy ezeknek az elveknek a magyar történeti alkotmányban, a hazánk által is ratifikált nemzetközi egyezményekben, az uniós jogban vagy a jogtudomány műhelyeiben kidolgozott fogalmára hivatkoznak-e: az eredmény úgyis ugyanaz lesz.
Forrás: Kiábrándult értelmiségi
A sértett kormánypártok és az Alaptörvény szellemisége: csak a Fidesz?
A kiszivárgott kormánypárti reakciókból valószínűnek látszott, hogy a kormánypártok valamilyen módon megkísérelnek "revansot venni" az Alkotmánybíróságon az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései nagy részének és a választási regisztráció "elkaszálása" miatt. Ezt úgy kívánják megoldani, hogy alkotmányosan tiltanák meg a taláros testületnek, hogy az Alaptörvény hatályba lépése előtti határozatokra hivatkozhassanak.
Ezzel azt kívánják elősegíteni, hogy az Alaptörvény szellemisége érvényesülhessen, azaz ne a korábbi Alkotmány szabályai éljenek tovább.
A gondolatmenet látszólag logikus, hiszen a jobboldali kormány a múltat végképp el kívánta törölni az új alkotmányos szabályokkal. Így logikus, hogy azok semmilyen módon ne érvényesülhessenek.
Ezzel az elsőre logikus gondolatmenettel egy baj van csak: semmiképpen sem működik.
"A klasszikus jogállami elvektől már nincs visszalépés..."
- ... nyilatkozta ezt Prof. Dr. Kukorelli István az ELTE és a SZIE egyetemi tanára, a rendszerváltás egyik meghatározó jogásza, volt alkotmánybíró. Ugyanis az új Alaptörvény is, mint minden magára valamit is adó modern alkotmány a jogállamiság elvén áll (Alaptörvény C. cikk). Szintén átvette az új Alaptörvény a modern demokráciák legtöbb elvét, az általános választójogtól az alapjogok védelmén át a hatalommegosztásig.
Ezeket az elveket a magyar történeti alkotmányon alapuló joggyakorlat, az uniós jog, az ENSZ és az Európa Tanács keretében elfogadott egyezmények, valamint a magyar és a külföldi jogtudomány töltötte ki tartalommal. Ezekhez igazodóan értelmezte ezen elveket a magyar Alkotmánybíróság is a korábbi határozataiban.
Így azzal, hogy ha kizárnák a korábbi alkotmánybírósági határozatok alkalmazhatóságát, a helyzet érdemben nem változna. Miért is?
A klasszikus alapelvek és a történeti alkotmány
Magyarország az 1848-as törvények, valamint a dualizmus időszakában - különösen annak a kiegyezést követő első évtizedeiben - egyértelműen egy, a korszak európai standardjainak alapvetően megfelelő jogállam volt, ahol érvényesül a hatalommegosztás elve. A korszak törvényhozása, jogtudománya, felsőbírósági (curiai és közigazgatási bírósági gyakorlata) is ezzel állt összhangban.
Ezek a szabályok, gyakorlatok bekerültek a történeti alkotmány vívmányai közé, amelyeknek alkalmazását viszont az Alaptörvény kifejezetten lehetővé teszi. Azaz könnyen megeshet, hogy éppen ezekre a történeti alkotmányos vívmányokra hivatkozva alkalmazzák azt az elvet, amelyet korábban egy Ab határozatra alapozva tettek meg. Ebből már tartott egy alapos bemutatót az Ab: a bírói kényszernyugdíjazás alkotmányellenességének megállapítása során kifejezetten felhívták az 1869-es bírósági törvény szabályrendszerét, mint a történeti alkotmány vívmányát is.
A jogelvek változatlanok...
Ezek a jogelvek ugyanis egy demokratikus államban minden körülmény között érvényesülnek. Mivel az Alaptörvény is rögzíti azt, hogy HAZÁNK ilyen demokratikus jogállam, ezért a határozatok kizárása nem zárhatja ki az elvek további működését.
Kukorelli István is ezért hozza fel az Ab 2012-es döntéseit, amelyek egyértelműen kimondják, hogy a korábbi Ab határozatok alkalmazhatósága csak abban az esetben áll fenn, ha az új Alaptörvény ugyanazt a rendelkezést, főszabály szerint szóról szóra megegyezően tartalmazza.
Magyarországon nincs precedensjog
Ezek az elvek azonban - figyelemmel arra, hogy Magyarországon nincs precedensjog - nem kötik az Alkotmánybíróságot. Korábbi döntéseihez nincs kötve, azok legfeljebb csak zsinórmértékként szolgálnak. Így eddig is lehetőség volt arra, hogy az Ab alakítsa ezt a zsinórmértéket, amin egy ilyen szabály sem változtat semmit.
Az ostobaság, vagy valódi változás?
Így egy ilyen változás ostobaság lenne, egy ilyen szabállyal ugyanis csak az Ab-n dolgozók helyzetét nehezítenék meg, akiknek ugyanazokat a magyar történeti alkotmányban, a nemzetközi egyezményekben, az uniós jogban és a jogtudományban kialakult foglamakat kell használniuk úgy, hogy nem vehetik át szóról szóra a sok esetben rendkívül elegáns korábbi megfogalmazásokat.
Így az Ab érdemi munka helyett formai kérdésekben terhelődne le, miközben a gyakorlat ezzel önmagában nem változna.
Valódi változásra ugyanis csak akkor kerülne sor, ha ezeket az alapvető elveket - így többek között a jogállamiságot, a demokráciát és a hatalommegosztást - is feladná az alkotmányos gyakorlat. Erre azonban nincs lehetőség: az Alaptörvény ugyanis kerek perec kimondja, hogy ezeknek minden körülmény között érvényesülniük kell.
