Magyarország miniszterelnöke még mindig egy olyan alternatív valóságban él, ahol minden rendben van, külső támogatásra nincs szükségünk, a gazdaság dübörög, és az ország gazdasági vezetése példátlan sikereket tudott elérni. Pedig Orbán Viktornak ki sem kellene mozdulnia a házából annak érdekében, hogy szembesüljön a valósággal. Elég lenne a KSH, az Eurostat és néhány gazdasági portál híreit átnéznie, hogy rájöjjön: Magyarország nagyon rossz úton jár.
Félreértés ne essék: mi is szeretnénk egy olyan országban élni, ahol minden rendben van és növekedésre lehet számítani rövid időn belül, Magyarország viszont sajnos nem ilyen ország. A mindent egy lapra feltevő kormány - a költségvetési hiánycél elérése - teljesen rossz struktúra mentén hajtotta végre a költségvetési kiigazítást, miközben egy olyan adórendszert hozott létre, amely aláásta a növekedést Magyarországon. Az egykulcsos adó bevezetésével kiesett költségvetési bevételeket több mint 10 másik adó bevezetésével pótolták, a bankok és a szolgáltatói szektor megadóztatása viszont zátonyra vitte a magyar gyorsnaszádot.
Ezzel még a többnyire jobboldalinak számító új közgazdász generáció is egyetért, a miniszterelnök viszont valamilyen oknál fogva sosem kérte ki a tanácsukat. Pedig a kétharmad erejét kihasználva jó irányba is elmehetett volna az ország, de Orbán Viktor egy másik utat választott. Egy olyan utat, ahol növekedés nincs, hanták és csúsztatások viszont igen. A miniszterelnök a szokásos péntek reggeli rádióműsorban beszélgetett a példátlan gazdasági sikerekről és a kormányátalakításról, amely valójában nem is kormányátalakítás.
A kormányfő a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában nyújtott teljesítményével (ismét) kiérdemelte havi Pinokkió-díjunkat.
"Kormányátalakításnak azt nevezzük, amikor a miniszterek csereberéje zajlik, és ilyen tervem nincs."
Szűk, politikai értelemben véve igaz a miniszterelnök állítása, de jól tudjuk, hogy a második Orbán-kormányban az államtitkároknak sokkal fontosabb a szerepe, mint korábban bármikor. A miniszterek inkább összefogják az egyes területeket, a csúcstárcák élén állnak, de sok helyen az államtitkárok látják el az olyan fontos feladatokat, amelyeket korábban a miniszterek láttak el: ilyen területek például az oktatás és a kultúra is, ahol korábban külön szakminisztere volt a két területnek, most viszont államtitkárok foglalják el ezeket a pozíciókat. Hoffmann Rózsa feladatkörének szűkítése és L. Simon László menesztése így mindenképpen felfogható egyfajta kormányátalakításnak.
Két hét múlva majd kiderül, hogy minisztercseré(k)re is sor kerül-e. Akkor dől majd el, hogy ki lesz a jegybank új elnöke.
"Az állampapír, amit hatszorosan jegyeznek túl, az semmiképpen nem minősül bóvlinak, mert bóvliért nem szoktak az emberek sorba állni. Az IMF-ről: mi szívesen megállapodtunk volna, ha tudtunk volna, de ez idáig nem tudtunk."
A globális piacokon jelenleg rengeteg pénz van - részben a FED és az EKB mennyiségi lazításának köszönhetően -, így a befektetők gyakorlatilag bármit megvásárolnak, amely magas hozammal kecsegtet. Ilyenek voltak a Magyarország által kibocsátott 5 és 10 éves lejáratú dollárkötvények is. A felár az irányadó amerikai államkötvények felett 335 és 345 bázispont körül alakult, így semmi meglepő nincs a hatszoros túljegyzésben. 2010-ben a Bajnai-kormány idején ennél valamelyest alacsonyabb hozamok mellett sikerült devizakötvényeket kibocsátani, az IMF-hitel kamata pedig 2,5 százalék lett volna. Így a magyar kormány több mint 10 milliárd forintot bukott az üzleten. Ha drágábban is, de legalább Magyarország külső finanszírozása biztosított.
Az viszont szimpla hazugság, hogy a kormány megállapodásra törekedett az IMF-fel. A pávatánc csak időhúzásra kellett, addig amíg megnyugodnak a befektetői kedélyek. Magyarország viszont több mint 100 milliárd forintot bukott ezzel a játszadozással.
"Az adósság hullámzik, nem érdemes a havi adatokat nézni, az éves mutatót kell vizsgálni. Magyarország ahhoz az öt európai uniós országhoz tartozik, amely folyamatosan csökkenti az államadósságát."
Ha épp jó adatok jönnek, azzal büszkélkedik a kormány, ha rosszak, akkor magyarázza a bizonyítványát. Abban igaza van a miniszterelnöknek, hogy elsősorban az éves adatok számítanak, de a havi adatokat sem szabad félresöpörni, hiszen azok egyfajta iránymutatást adnak a trendről.
Az viszont nem igaz, hogy folyamatosan csökkentjük az adósságunkat, hiszen recesszióban, privatizáció hiányában a folyamatos adósságcsökkentés elképzelhetetlen. A magánnyugdíjvagyon felélését követően valóban csökkent az adósságállomány több százalék ponttal, azóta viszont megtorpant a csökkenés, és az aktuális szintet a forintárfolyam határozza meg. Fenntartható adósságcsökkentés nincs növekedés nélkül, Magyarország pedig nemhogy növekedés nincs, a gazdaság recesszióban van.
Ez csúsztatás, és hazugság egyben. A recesszióért elsősorban a belső fogyasztás visszaesése, a gyenge agrár teljesítmény, és a mélyponton lévő beruházási kedv - az unortodox gazdaságpolitika miatt nincs hitelezés és nincsenek beruházások - a felelős. A régiós adatok is azt mutatják, hogy Magyarország messze lemaradt a régiós országtól és szégyenpadra kerültünk a gazdasági növekedés tekintetében.
2011-ben pedig éppen a jó agrárproduktum húzta fel a GDP-t, az egyáltalán nem a kormány érdeme volt. A lassulás jelei ráadásul már ott is látszódtak, az utolsó három negyedévben negyedéves alapon egyben visszaesés volt kettőben pedig 0,1 százalékos növekedés. Ilyen adatok mellett nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a magyar gazdaság már hét hónapja katasztrofális állapotban van.
"Hat gazdasági mutatóból öt - az államadósság alakulása, a költségvetési hiány, a külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg és a foglalkoztatás - rendben van Magyarországon. A hatodik szám a növekedés, amelyet idén be kell indítani."
A hatból valójában csak három mutató van rendben: a külkereskedelmi mérleg, a folyó fizetési mérleg és a költségvetés. Az első kettő viszont csak annak a szomorú ténynek tudható be, hogy a belső piac és a gazdaság szörnyű állapotban van, belső fogyasztás és a beruházások hiányában pedig semmi meglepő nincs a többletes mérlegekben. A költségvetési hiány is csak több mint kétezer milliárd forintnyi megszorítás árán jött össze - részben emiatt került recesszióba a hazai gazdaság -, és az idei is lyukas mint a sajt. Így újabb unortodox kiigazítások várhatóak, annak érdekében, hogy teljesüljön a 3 százalék alatti hiány.
Az államadósságról már volt szó. A foglalkoztatás viszont egyáltalán nincs rendben: az álláspiac a válság óta nem volt ennyire szűk, a munkanélküliségi ráta még mindig 11 százalék közelében van, és a foglalkoztatás is csak aktivitási ráta javulása miatt emelkedett - részben a közmunkaprogram miatt. A magyar munkaerőpiac emiatt viszont teljesen rossz irányba tolódik el, a termelékenység csökkenő pályára állhat, még inkább aláásva a gazdasági növekedésbe vetett hitet.
"Magyarország helyt állt, mivel az elmúlt két évben olyan változásokat hajtott végre, amelyek megalapozták az országgal szembeni bizalmat, és így sikerült az érdekérvényesítés Brüsszelben, márpedig csak az tud eredményt elérni, aki kiáll magáért."
Magyarországgal szemben csökkent a bizalom az elmúlt két évben. A vártnál jobb költségvetési pozíció annak köszönhető, hogy a magyar gazdaság annyira lemaradt a térségben is, hogy még több pénzre van szükség a konvergenciához. De még így is jóval kevesebb jut a 2014-20-as ciklusban, mint a mostaniban.
A pénzpiaci bizalom pedig csak a pozitív nemzetközi hangulatnak köszönhető. A befektetők gyakorlatilag mindent vesznek, amit csak lehet - ez látható a részvénypiaci szárnyaláson is -, így nem meglepő, hogy az elmúlt fél évben jelentősen csökkentek a kockázati mutatók értékei Magyarországon. A gyenge forintárfolyam viszont jól tükrözi, hogy koránt sincsen minden rendben az országban.
