Korántsem alakul úgy az államadósság-csökkentés, ahogy azt a kormány szerette volna. Az eredeti tervek szerint 2020-ra a GDP-arányos magyar államadósságnak 50 százalékra kellene csökkenie, tehát az elkövetkező években átlagosan négy százalékponttal kellene mérséklődnie évről évre. Ennek egyelőre nem látszanak a jelei, mivel az elmúlt két évben alig 1,6 százalékkal mérséklődött az államadósság, amely az MNB adatai szerint 2010 végén 80,2 százalék volt.
A magánnyugdíjpénztári pénzek bevonása sem segített sokat. Hiába forgatták a felét az adósságcsökkentésre, a várt hatás elmaradt az útjára induló unortodoxia miatt. Mivel az adósságállomány közel fele devizában van, ezért a jelentős forintgyengülés nem támogatta az adósság elleni harcot, ráadásul 2011 elején egy olyan kaotikus gazdaságpolitika vette kezdetét, amelynek végeredménye a 2012. évi recesszióban csúcsosodott ki. GDP növekedés nélkül pedig nincs fenntartható adósságcsökkenés.
A mindent egy, összességében két lapra feltevő kormány helyzete nem túl rózsás. Bár rengeteg megszorítás árán, de végül sikerült elérni a 3 százalékos deficitcélt, az államadósság-csökkentés koránt sem áll ilyen jól. A KSH decemberi GDP revízióját követően a harmadik negyedév végén 77,1 százalék helyett 78,6 százalék volt az adósságállomány nagysága.
Annak függvényében, hogy a GDP-t pontosan hogyan számolják eltérő adatokat találni arról, hogy 2010 végén mekkora is volt az államadósság nagysága. A különböző adatbázisok 80 és 82 százalék közé teszik annak mértékét. A csúcspont 2010 második negyedévében volt, ekkora az adósságállomány nagysága meghaladta a 85 szézalékot is, tehát első látszatra úgy tűnik a kormánynak közel hét százalékponttal sikerült mérsékelni a magyar gazdaságot agyon nyomó terhet. Azonban az első két negyedévben tapasztalható adósságcsökkentés még koránt sem írható a Fidesz kormány számlájára, hiszen ekkor még nyomai sem voltak az új gazdaságpolitikai elemeknek – a különadókat az utolsó negyedévben kezdték el kivetni -, ez inkább köszönhető a Bajnai-kormány válságkezelő intézkedéseinek.
A csökkenő tendenciát tovább segítette a magánnyugdíjpénztári-vagyon bevonása, illetve a kormány deficitcsökkentő politikája. 2011 közepén volt egy jelentősebb töréspont a drámai forintgyengülés miatt – ez már az unortodox gazdaságpolitika eredménye.
A csökkenő tendencia végül helyreállt a forinterősödésnek köszönhetően, azonban a KSH GDP revíziója után úgy tűnik megtorpant a folyamat. Az utolsó negyedéves kormányzati prognózis majdnem 77 százalékos adósságrátával számol, viszont ezt nehéz elképzelni a forint decemberi vesszőfutása miatt.
Gyenge trükközés
Úgy tűnik az adósság elleni harc valóban kifulladt, és ezen még az sem segít, hogy a kormány szeptemberben elfogadott egy olyan törvénymódosítást, amely kimondja: a költségvetésben meghatározott árfolyamon kiszámolható az államadósság devizában fennálló része. Az Unió által számolt maastrichti államadósságot azonban mindig az aktuális árfolyam mellett számolják, így a kormány hiába próbál trükközni egy erősebb árfolyammal, az államadósság valós mértéke attól még nem fog változni.
Siker viszont...
Sikernek tekinthető a költségvetési hiánycél elérése. 2012 harmadik negyedévével zárult elmúlt egy évben az államháztartás nettó finanszírozási képessége -3,2 százalék volt, és az alkalmazkodási folyamat tovább tart. A decemberi adatok alapján az is nyilvánvaló vált, hogy a 2012-es költségvetési deficitcél könnyen teljesülhet, hiszen az 671 milliárd forintra emelt előirányzatnál végül sokkal jobban teljesített az államháztartás (az eredetileg tervezett 576 milliárdnál viszont rosszabbul). A rengeteg kiigazításnak és a magas puffereknek köszönhetően a 2013-as hiánycéllal sem lehet probléma. 2014-ben viszont már nagyon oda kell figyelni, ha a választások előtt a kormány költekezésbe kezd, akkor könnyen megcsúszhat a 2014-es költségvetési hiány, amellyel odaveszhet a még megmaradt minimális hitelesség is.
Kockázatos folyamat
Azzal, hogy a kormány mindent egy lapra feltéve próbálja csökkenteni az államadósságot és a költségvetési hiányt, veszélybe került az ország jövőre. Unortodox döntéseikkel és „PR-megszorításokkal” tönkreverték a gazdasági környezetet, ez már a 2012-es GDP adatokon is látszik. „PR-megszorítás” alatt értjük, hogy a kormányzati kommunikáció száműzi és továbbra is démonizálja magát a megszorítást, és többnyire olyan eszközöket használnak, amelyek közvetlenül nem érintik a lakosságot – de közvetve mégis, hiszen a szolgáltató és pénzügyi szektor egytől egyig áthárítja a terheket. Az egyenlegjavító csomagok ettől függetlenül még ugyanúgy megszorító csomagok maradnak, és a többszörös áthárítás után végül mindig a lakosságon csapódnak le. Unortodox volta miatt viszont elszállt az elmúlt két évben a Magyarország iránti bizalom, a beruházási ráta történelmi mélypontra került, és lassacskán már az amortizáció fedezésére sem elég bizonyos szektorokban.
Tőkeakkumuláció hiányában pedig nincs érdemi gazdaságnövekedés, egy vegetáló gazdaság pedig képtelen fenntarthatóan csökkenteni az államadósságot. Ilyen környezetben ezt csak újabb és újabb megszorításokkal lehet elérni, amely a végleges lemaradás irányába sodorná Magyarországot. Hazánk csapdahelyzetbe került.
(A KSH GDP-revíziója előtt)
Van kiút, változás kell
Mind a deficitcél tartása, mind pedig az államadósság-csökkentés fontos cél, azonban nem szabad ennek a két célnak alárendelni a gazdasági növekedést. A jelenlegi gazdaságpolitika viszont semmilyen módos sem támogatja a növekedést, és az idei évben is legfeljebb pár tized százalékos növekedéssel lehet számolni, amely bátran nevezhető semminek. A kormánynak ezért arra kellene törekednie, hogy szakszerű – nem politika és elvi alapú – háttértanulmányok és szakpolitikák segítségével az unortodox gazdaságpolitikát hátrahagyva végre olyan döntéseket hozzon, amelyek megerősítik a Magyarország iránti bizalmat és visszacsalogatják a befektetőket. Egy 180 fokos irányváltásra van szükség, ezt már nem először hangoztatjuk.