A „menetrend szerinti", az év eleji szociális módosító csomagok ismét fontos változásokat hoznak a szociális ellátórendszerben. Ezek a változtatások jól illeszkednek a kormányzat eddigi lépéseinek sorába, ugyanis az új rendelkezések a szociális ellátások és szolgáltatások hatósági (közhatalmi) jellegét erősítik.
Az új rendszer számos módosítást tartalmaz, amelyek közül egyesek bizonyos mértékű egyszerűsítéseket tartalmaznak. Így például az új szabályozás valamelyest megkönnyíti a gyermekek örökbe fogadását, valamint egyes szociális ellátások igénylése is egyszerűbbé válik. Látszólag jelentős könnyítés, de a gyakorlatban nem jelent nagy változást, hogy sok juttatás esetében lerövidítették a hivatali ügyintézés határidejét.
A csomag azonban több ponton az együttműködő jelleg helyett a közhatalmi megközelítést helyezi előtérbe: így a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet megállapítását hatósági üggyé teszi, ezzel egyfajta „szegénységi bizonyítvánnyá" alakítja azt. A nevelésbe vétel szabályainak módosítása körében is úgy kívánják a gyermekek védelmét hatékonyabbá tenni, hogy az állam beavatkozási lehetőségeit erősítik.
Külön törvényben bár, de ennek a csomagnak a része a közfoglalkoztatás reformja: a drága és kevéssé hatékony rendszert a szociális szövetkezetek megerősítésével kívánják olcsóbbá és hatékonyabbá tenni.
Forrás: Féja Géza: Viharsarok (MEK OSZK)
Egyszerűsítés mindenek felett
A Magyary Program 12.0 az ország versenyképességének javítása érdekében jelentős egyszerűsítéseket tűzött ki a közigazgatás szinte valamenyi területén. A Program így nem hagyhatta figyelmen kívül az egyik legnagyobb ellátórendszert, a szociális ágazatot sem.
Elvileg a Programban meghatározott egyszerűsítéseket hajtja végre a „menetrend szerinti", 2013. tavaszi szociális csomag is, amely ténylegesen több ponton egyszerűsíti és ügyfélbarátabbá teszi a szociális eljárásokat. Így például rögzíti, hogy amennyiben egy jövedelem nélküli, nem foglalkoztatott aktív korú betölti az öregségi nyugdíjkorhatárt, s nem jogosult nyugdíjra sem (mert nincs meg a megfelelő szolgálati ideje), akkor nem neki kell külön kérelmeznie az időskorúak ellátása megjelölésű, a korábbi segélyhez hasonló tartalmú ellátást, hanem ezt a járási hivatal hivatalból elintézi neki.
Látszólag jelentős módosítás az is, hogy a legtöbb szociális ellátás ügyintézési határidejét 30 napról 21 napra csökkentenék. Ez a csökkentés az esetek többségében azonban csak virtuális: az eljáró hatóságok ugyanis jellemzően még ennél is gyorsabban igyekeztek elbírálni a kérelmeket figyelemmel arra, hogy az ellátásra szorulóknál a gyors eljárás olykor létkérdés is.
A korábbi kormányzati ígéreteknek megfelelően könnyebbé teszik és egyszerűsítik az örökbefogadás szabályait is. Az egyszerűsítések között az egyik legjelentősebb a gyermekvédelmi törvény jelentős átalakítása, amelyek között a korábban átmeneti és tartós nevelésbe vételre vonatkozó szabályokat is összevonják, s egy egységes nevelésbe vételi rezsimet alakítanak ki. Bár ez a szabály valóban csökkenti a hatósági eszközök számát, azonban jelzi, hogy a kormányzat a hatékonyabb védelmet elsősorban a közhatalmi beavatkozás erősítésével képzeli el. Az egyszerűsítés ugyanis a hatóságoknak erősebb jogosítványokat biztosít.
A közhatalmi megközelítés elsődlegessége
A törvénycsomagot ugyanis a közhatalmi eszközök előnyben részesítése jellemzi. Jó példa erre a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet megállapítására vonatkozó eljárás nevesítése a gyermekvédelmi törvényben.
A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzethez ugyanis elsősorban az oktatási szabályok számos kedvezményt kapcsolnak (így pl. kedvezményes kollégiumi díj). A jelenlegi rendszerben ezt a helyzetet az oktatási intézmény vezetője mérte fel és hozott döntést ezzel kapcsolatban. Bár a döntés elleni jogorvoslatot a hatályos törvények is lehetővé tették, erről azonban az érintettek nagy része nem is tudott.
Az új rendszer, így akár az egyén számára is kedvezőbb lehet: egyrészt az intézményenkénti külön elbírálás helyett egy egységes határozattal fog rendelkezni az érintett, amelyet minden intézménynek el kell fogadnia. Ráadásul a döntést átlátható, jogilag részletesen szabályozott eljárásban egy hatóság hozza, amellyel szemben a jogorvoslati lehetőség is pontosan szabályozott, s amelyről az ügyfelet tájékoztatni is kell.
Kérdés, hogy akkor eddig miért nem ezt a megoldást alkalmazta a jogalkotó. A válasz az, hogy erre már volt példa a magyar jogtörténetben: ezt a II. világháborút megelőzően szegénységi bizonyítványnak hívták. A kérdéssel foglalkozó neves szociológusok kiemelik, hogy ez az eljárás stigmatizáló is lehet, azaz egy általános bizonyítvány egyben (negatív felhanggal) meg is jelölheti a rászorulót. Éppen ezért ódzkodtak eddig ettől a megoldástól.
Szintén a hatalmi logika érvényesülését mutatja, hogy a visszaélések megelőzése érdekében a szociális hatóságok minden vagyonnyilvántartáshoz hozzáférhetnek (így a gépjárműnyilvántartáshoz is), hogy ily módon szűrhessék ki a papíron jövedelemmel nem, de mindeközben jelentős vagyonnal rendelkező személyeket.
Krumpliból áramszámlát nem lehet fizetni!
Már korábban mi is írtunk arról, hogy a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere azon túl, hogy drága, a legtöbb szempontból nem kellően hatékony. Azt, hogy ez a modell a jelen keretek között nem tartható fent, a kormányzat is felismerte. A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanis a változatlan keretek még nagyobb állami kiadást jelentenének, amely gyakorlatilag finanszírozhatatlan.
Éppen ezért a keretek átszabására van szükség úgy, hogy a statisztikák ne romoljanak, de a rendszer működtetése lehetőleg ne kerüljön többe. Éppen ezért az új javaslat a hagyományos közfoglalkoztatás mellett egy új formát preferál: a helyi és a kisebbségi önkormányzatok részvételével működő szociális szövetkezetet, amelynek keretében is végezhetnék a közmunkát. Ráadásul az új szabályok szerint itt nem is feltétlenül kell bért fizetni, akár az is elegendő lehet, ha a megtermelt javakból részesítik a közmunkást.
Azaz ez a rendszer lehetővé teheti, hogy a híres-hírhedt 47 ezer (idén már nagyjából 55 ezer) forint helyett például a szövetkezet földjén megtermelt krumplit, kukoricát stb. kaphassa a rászoruló. Ez végül is védelmet nyújt az éhhalál ellen, de ebből azokhoz a termékekhez, amelyeket nem tudnak megtermelni, nem jut hozzá. Márpedig sok ilyen, az emberi élethez szükséges termék van (s itt nem a okostelefonra, hanem például a fogkrémre kell gondolni). Így ha az emberi méltóság Alaptörvényben rögzített jogát érvényesíteni akarják, akkor pénzre mindenképpen szükség lesz.
Mindezek miatt kérdéses, hogy a korábbi kormányzatok által is pártolt szociális szövetkezetek mennyire lesznek képesek ellátni feladatukat. Ez a megközelítés akár sikeres is lehet, ha nem tévesztik szem elől azt a nyugat-európai tapasztalatot (a szociális szövetkezés ilyen tartalmú alkalmazása különösen elterjedt pl. Franciaországban), hogy a hatékony működéshez bizonyos állami támogatásra is szükség szokott lenni.
Amennyiben ezen a csomagok tartalmára tekintünk, akkor azt emelhetjük ki, hogy a kormányzati kísérletek a szociális ágazat átalakítására ebben a ciklusban is folytatódnak, s azokra ugyanúgy, mint korábban, szinte éves rendszerességgel kerül sor.
