Bár sokan mondják, hogy az embereket alapvetően nem érdeklik az olyan fogalmak, mint például a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszere, vagy az alkotmányosság, most mégis úgy tűnik a kormány eljutott egy olyan szintre ezek semmibe vételével, ami már átlépi a közvélemény ingerküszöbét.
Tavaly januárban például több tízezres tüntetésre került sor az Operaház épületénél, amelyben éppen a frissen elfogadott Alaptörvényt ünnepelték a meghívottak. Tegnap pedig civilek egy csoportja (körülbelül 70 fő) „betört” a Fidesz Lendvay utcai székházába, az épp az országgyűlés előtt fekvő (újabb) Alaptörvény-módosítás miatt demonstrálva.
A negyedik módosítás azonban nem csak az országhatárokon belül, de azokon kívül is alaposan felkavarta a kedélyeket. Ennek főbb elemeiről már korábban részletesen írtunk. A módosításcsomag egyik fontos eleme, hogy a kétharmados kormánytöbbség bármit beleírhat az Alaptörvénybe, megkísérlik kizárni azt is, hogy az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálhassa az Alaptörvényt magát (!).
Illetve az Orbán-kormány úgy viselkedik, „mint egy durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát" és szinte minden, az Alkotmánybíróság által korábban kifogásolt rendelkezést emel be az Alaptörvénybe. Így ez egyfajta bosszúként is értelmezhető az egyébként általuk, a Fideszhez lojális(nak vélt) tagokkal feldúsított Ab ellen. Ráadásul megpróbálja az Ab-nak megtiltani azt is, hogy saját korábbi döntéseire hivatkozzon. Ez persze balgaság, ahogy korábban részletesen megírtuk.
A parlamenti vita során a javaslatok fundamentálisan nem változtak, így az, aki a részletes elemzésére kíváncsi, ide kattintva elolvashatja. Azonban néhány érdekesség még előkerült. A következőkben ezeket tekintjük át.
Forrás: MTI
Biztos, ami biztos: a választási kampány Alaptörvénybe emelése
A választási eljárási törvény előzetes normakontrolljának egyik központi eleme a kampányszabályok rendezése volt. Az Alaptörvény-módosítás parlamenti vitája során támogattak egy olyan módosítót, amely alapján csak az ingyenes és csak a közszolgálati médiaszolgáltatásokban tehető közzé kampány. Ez a módosítás első ránézésre pozitív, hiszen lehetővé tehetné, hogy minden párt megfelelően ki tudja fejteni álláspontját, s a kampány hatékonyságát ne a pártok gazdasági ereje határozza meg.
Ha alaposabban ránézünk erre a szabályra, akkor már nem ilyen rózsás a kép. Ugyanis ez valamennyi pártot korlátozza, így csak meghatározott felületen fejthetik ki álláspontjukat. Viszont nem korlátozza a kormányzatot abban, hogy beszámoljon a sikereiről. Az ugyanis ezen értelmezés szerint nem kampány, miközben valójában az, hiszen a kormányzati sikerek kommunikációja erősen támogathatja a kormánypártokat.
Bosszú az Alkotmánybíróságon 3.0
A módosítások során tovább fejődött az Ab elleni bosszú is. Míg az eredeti szöveg arról szólt volna, hogy az Ab nem hivatkozhat a korábbi döntéseire, addig egy új módosító kifejezetten a 2012. január 1-je előtti döntések „hatályon kívül helyezéséről” rendelkezik. Ezzel csak egy apró probléma van: az Ab döntései ugyanis nem jogszabályok, amelyeket hatályon kívül kell helyezni. Miként arról már írtunk, ezzel semmilyen érdemi eredményt nem ér el az országgyűlés, hacsak annyit nem, hogy az Alaptörvényben szereplő elvek értelmezése során nem írják be kifejezetten hivatkozási alapként az Ab korábbi döntéseit. Ettől persze a jogállam jogállam marad, amely nehezen értelmezhető másként, mint eddig.
Szintén az Ab elleni lépések köre, hogy míg a miniszterelnök az Ab megerősítéséről beszélt, addig ez a módosító egyértelműen tovább szűkítette annak hatásköreit. Az új szabályozás szerint ugyanis semmilyen hatáskörrel nem rendelkeznének az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatában, valamint nem vizsgálhatnák, hogy egy belső jogszabály összhangban van-e a nemzetközi egyezményekkel. A nemzetközi egyezményekkel való összhang vizsgálatához kötődően is fel lehet fedezni aktuálpolitikai kapcsolatokat: mind a választói regisztráció, mind pedig az önkényuralmi jelképek tilalma kapcsán hozott döntéseiben az Ab ugyanis jelentős részben támaszkodott erre a hatáskörére.
Persze apró kompenzáció is megjelenik a rendszerben: az egyházügyi döntést követően lehetővé teszik, hogy az országgyűlés döntésével szemben alkotmányjogi panaszt lehessen benyújtani az Ab-hez.
Verbális engedmények – problémákkal
A módosítás elfogadhatóbbá tétele érdekében az országgyűlés bizonyos verbális engedményeket is akart tenni. Így például az esélyegyenlőség mellé – jogilag nem kikényszeríthető államcélként, azaz tulajdonképpen egy szép deklarációként – betette a társadalmi felzárkóztatást is.
Hasonló engedménynek képzelték el, hogy a szociális biztonság államcéljában a rokkantak helyett a szebben hangzó fogyatékos kifejezést szerepeltették. Ezzel azonban volt egy kisebb probléma: a két kifejezés nem ugyanazt jelenti. Ugyanis a fogyatékosság főszabály szerint veleszületett tulajdonság, a rokkantság azonban nem. Így gyakorlatilag egy laza kézmozdulattal megszüntették volna a megváltozott munkaképességűek ellátásainak alkotmányos alapjait. Bár már korábban írtunk róla, hogy a kormányzat a rokkant személyekkel szemben kevéssé baráti, de láthatóan ezzel már túllőttek volna a célon. Így végül egy módosítással bentmaradt a rokkant kifejezés is a vitatott szabályban
Mégis fontos az Alkotmány?
Bár sokan mondják, hogy az embereket alapvetően nem érdeklik az olyan fogalmak, mint például a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszere, vagy az alkotmányosság, most mégis úgy tűnik a kormány eljutott egy olyan szintre ezek semmibe vételével, ami már átlépi a közvélemény ingerküszöbét.
Sajnálatos, hogy eddigi tapasztalataink szerint ennek különösebb konzekvenciája nem lesz: amit a kétharmad elhatározott, véghez viszi.
