A 2013. március 14-15-ei időjárás rendkívüli és sajnálatos helyzetet teremtett nemcsak az egyes településeken, hanem a magyar közutakon is. A kormányzat álláspontja szerint ők mindent megtettek, amit meg lehetett és kellett tenni, s a rendkívüli körülmények és az autósok felelőtlensége miatt alakult ki ez a helyzet. Az autópályán rekedtek ezt másként látták. És mi is.
A közigazgatásnak számos lehetősége és eszköze lett (volna) a rendkívüli időjárás következményeinek elhárítására. A 2011-ben elfogadott új katasztrófavédelmi törvény, amely a polgári védelem és a tűzoltóság összevonásával, valamint a korábbi önkormányzati tűzoltóságok államosításával megteremtette az egységes, centralizált katasztrófavédelmi szervezetet, éppen az volt a kormányzati indokolás, hogy így egy egységes, rugalmas, a kihívásokra gyorsan és hatékonyan reagáló szervezet alakuljon ki. Márpedig a reakció éles helyzetben minden volt, csak nem gyors és hatékony.
Ez a szervezet pedig sajnálatos módon egyáltalán nem reagált és nem élt a törvény adta lehetőségeivel. Legalább 16-18 órás késéssel hirdetett katasztrófaveszély, és egyáltalán nem hirdetett veszélyhelyzetet. Pedig akkor a Pintér vezette irányító testület lehetőségei sokkal szélesebbek lettek volna, és elkerülhető lett volna, hogy fél-egy napos késéssel induljon meg a koordinált mentőakció.
Ráadásul az a kérdés is jogosan feltehető, hogy érdemes-e a katasztrófa-elhárítást ilyen durván centralizálni. Pont a közösségi haló ereje mutatta meg, hogy ilyen esetben egy legalább részben decentralizált rendszer sokkal hatékonyabban működtethető. Bár kétségtelen, hogy a politikai és szakmai felelősök a központosítás során könnyebben megtalálhatóak.
Márpedig ahogyan Orbán Viktor mondta az egységes szervezet 2012-es megalakulásánál mondott beszédében: "az állam mától nem moshatja a kezét".
Ahogy látni fogjuk a kormányzatban szó szerint is fejetlenség uralkodott. A miniszterelnök és egyik helyettese külföldön volt, a másik pedig nem hívta össze a vészhelyzet kihirdetéséhez kormányülést. Pintér Sándor pedig majd egy nap késéssel hirdetett katasztrófaveszély.
A katasztrófák elleni védekezés szervezeti keretei
2012. január 1-jével a korábbi, az önkormányzatok és az államgazgatási szervek együttműködésén, valamint a polgári védelem és a tűzoltóság részleges elválasztásán alapuló rendszert egy egységes, erősen központosítot, államilag irányított katasztrófavédelmi szervezet váltotta fel.
A fenti szervezet a korábbinál erősebben központosított. Ehhez kapcsolódóan a katasztrófavédelmi koordinációt is átalakították, egy egységes, a belügyminiszter elnökletével működő Kormányzati Katasztrófavédelmi Tárcaközi Bizottságot alakítottak ki, amelynek gyors reagálásának elősegítése érdekében egy Nemzeti Veszélyhelyzet-kezelő Központja (ismertebb, nem pontos megnevezésével: "operatív törzs") is működik.
Mindezek a szabályok elvileg lehetővé teszik, hogy rendkívüli helyzetben egy egységes és erős központi közigazgatás gyorsan tudjon reagálni. A gyakorlat ezt sajnos nem igazolta.
Veszélyhelyzet március 15-én?
A beavatkozásra a katasztrófavédelmi törvény és annak végrehajtási rendelete veszélyhelyzet esetén ad alapvetően lehetőséget. Bizonyos, a veszélyhelyzetnél szűkebb intézkedési lehetőségeket veszélyhelyzettel fenyegető (de még azzal nem járó) helyzetben, az úgynevezett katasztrófaveszély idején is meg lehet tenni.
A március 14-15-ei események értelmezéséhez ezért indokolt, ha áttekintjük a legfontosabb fogalmakat.
A legtöbb intézkedést veszélyhelyzet esetén lehet bevezetni.
Alaptörvény 53. cikk, 1. bekezdés: A kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.
Az Alaptörvény szerint a március 14-15-ei események egyértelműen megalapozták volna a veszélyhelyzet kihirdetését, hiszen a rendkívül zord időjárás olyan elemi csapás, amely az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztette.
Az Alaptörvény alapján azonban a veszélyhelyzet kihirdetésére - figyelemmel arra, hogy sok esetben akár törvénytől eltérő intézkedések alkalmazására is lehetőség nyílik - csak és kizárólag a kormány jogosult, amelyik ezt az állapotot főszabály szerint 15 napra (amely az állapot hosszabb fennállása esetén, az országgyűlés felhatalmazása alapján meghosszabbítható) rendeletben hirdeti ki.
Erre - bár a törvényi feltételek fennálltak - nem került sor. A kormány összehívását ugyanis megnehezítette az, hogy a kormányfő Brüsszelben volt az Európai Tanács soros ülésén (s vele együtt ott volt a külügyminiszter is), első számú helyettese pedig Kézdivásárhelyre lovagolt be éppen - Magyarország megbecsülését, szeretetét és köszöntését hozva.
Forrás: Index.hu
Így végül a törvényi feltételek fennállta ellenére nem hirdettek ki veszélyhelyzetet. Lett volna esély "B tervre" is.
Veszélyhelyzet helyett katasztrófaveszély
Március 15-én dél körül, tehát 16-18 órával a helyzet eszkalálódása után végül a veszélyhelyzet helyett a vonatkozó kormányrendelet szabályaira figyelemmel, az erre jogosult Pintér Sándor belügyminiszter katasztrófaveszélyt jelentett be.
2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról 3. § 9.pont: Katasztrófaveszély: "olyan folyamat vagy állapot, amelynek következményeként okszerűen lehet számolni a katasztrófa bekövetkezésének valószínűségével, és amely ezáltal veszélyezteti az emberi egészséget, környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot."
Pintér Sándor tehát akkor lépte meg az ilyenkor elvárandó lépések első lépését, amikor már a másodikat is régen meg kellett volna, amikor már bekövetkezett a baj, s már jelentős tömegek rekedtek a hó fogságában. És nem akkor, amikor még "csak" fenyegetett a katasztrófa.
Így a kormányzat gyakorlatilag megkötötte a saját kezét. Ugyanis a katasztrófahelyzet kialakulásakor, amely alapvetően március 14-én délelőtt kezdődött a Nyugat-Dunántúlon még nem került sor ezekre a lépésekre. Amikor pedig kialakult az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztető helyzet, akkor pedig nem a nagyobb intézkedési szabadságot biztosító veszélyhelyzetet, hanem csak a már elkésett katasztrófaveszélyt jelentették be.
Még a kamionstopot is komoly késéssel rendeltek el, pedig azt lényegében bármikor megtehetik. Ezek a fáziskésések emberek tízezrei ember számára nem túl kellemes éjszakázást jelentett az autópályán - s most még a meteorológusokra sem lehetett mutogatni.
Egy sms az élet
A katasztrófavédelmi törvény és végrehajtási rendelete előírja, hogy veszélyhelyzet vagy katasztrófaveszély esetén értesítsék a lakosságot. Erre az értesítésre a tájékoztatási végpontok (azaz közismert nevükön "légó szirénák" XX. század közepi technikája) mellett más módon is sor kerülhet, így többek között a média-szolgáltatásokon keresztül, valamint akár az elektronikus hírközlő rendszerek útján.
Erre akkor is sor kerülhet, ha katasztrófaveszély fenyeget. A végrehajtási rendelet azt is rögzíti, hogy milyen főbb tartalmi elemei lehetnek ennek az üzenetnek:
"A szöveges közlés tartalmazza különösen:
a) a bekövetkezett esemény pontos helyét és idejét,
b) az esemény várható hatásait,
c) az okozott hatás kiterjedését,
d) a keltett hatás várható időtartamát,
e) a követendő magatartási szabályokat,
f) a további tájékoztatási lehetőségeket."
A katasztrófaveszély esetében lehetőség nyílik arra, hogy a mobilszolgáltatókat szöveges üzenet továbbítására kérjék fel. Erre elvileg sor került március 15-én délutántól késő estéig - azaz úgy egy napot késve. Ráadásul nem is célzottan, a helyben tartózkodók számára.
Azonban a kormányzat bizonytalanságát jelezte, hogy a mobilszolgáltatókat csak informálisan kérte fel egy üzenet továbbítására, amelynek szövege nem igazán állt összhangban a rendelet által meghatározott tartalommal.
Így csak kevéssé lehet csodálkozni azon, hogy az informális megkeresésre, valamint a szövegnek a jogszabályi ajánlott tartalomtól való jelentős eltérése miatt nem volt mindegyik mobilszolgáltató számára egyértelmű, hogy mire is kéri őket a Belügyminisztérium.
Ezért végül az egyik nagy szolgáltató nem juttatta el az üzenetet. Az üzenetből csak pont az ajánlott információ egyik eleme derült ki: hogy milyen magatartást kövessenek az érintettek. Igaz, egyesek némi ellentmondást fedeztek fel a "ne hagyja el autóját" és az "üljön át másik gépjárműbe" fordulat között.
De hát ilyen rendkívüli időjárás esetén semmi sem lehet tökéletes.
Fejetlenség
A legnagyobb baj azonban mégis abból következett, hogy a katasztrófavédelem és elhárítás politikai és szakmai vezetésében hatalmas volt a káosz. Pedig a központosítás következtében minden erőforrás a rendelkezésükre áll, és csakis ők gazdálkodhattak vele. Nem hiába követeli az ellenzék a felelősök számonkérését!
Az, hogy nem lett komolyabb katasztrófa csak a helyi közösségek és az utakon hősiesen küzdő katasztrófa-védelmiseknek volt köszönhető.
