2013. január 21-én Barack Obama hivatalosan is megkezdte második, egyben utolsó elnöki ciklusát, amely jóval több kihívást takar, mint az elmúlt négy év. Az elnöknek sikerült elérnie komoly részsikereket a gazdaságban: a válság óta folyamatos a növekedés, leszámítva 2012 utolsó negyedévét, csökkenő munkanélküliségi ráta, megmentetett autóipar. Részben egészségügyi programjának köszönhetően azonban a költségvetési deficit nagyon megnőtt, és az államadósság is jócskán átlépte a GDP 100 százalékát.
A költségvetési szakadékot csak az utolsó utáni pillanatban sikerült elkerülni, de a helyzet még így sem oldódott meg teljesen. Az adósságplafont is újból emelni kellene, amely nem egy egyszerű feladat az erős demokrata és republikánus ellentét miatt - a Kongresszus alsóházában a republikánusok vannak többségben. Emiatt ideiglenesen fel is függesztették az adósságplafont május 19-ig.
Ilyen körülmények között a frissen beiktatott elnöknek nem lesz könnyű dolga, hiszen lehetetlen feladatnak tűnik olyan gazdaságpolitikai mix alkalmazása, amely egyszerre csökkentené a költségvetési hiányt, és nem törné meg az amúgy egyre bizonytalanabb lábakon álló gazdasági teljesítmény. Egy újabb amerikai recesszió pedig rányomná a bélyegét az egész világgazdaságra, nem beszélve az amúgy is gyengén teljesítő Európára.
És akkor még az olyan problémák szóba sem kerültek, mint például a fegyvertartási szabályok szigorítása, vagy az elmúlt négy évben elvesztett külpolitika erő visszaszerzése.
Költségvetési szakadék és államadósság
Év végén borzolta a kedélyeket a fiscal cliff esetleges életbe lépése, amelyet végül csak az utolsó utáni pillanatban sikerült elkerülni. A költségvetési automatizmus komoly kiadáscsökkentést és adóemelést eredményezett volna - például a korábbi adókedvezmények jelentős megvágása -, és ezzel együttvéve súlyos recesszióba lökte volna az amerikai gazdaságot. Bár a demokrata és a republikánus pártnak végül sikerült megállapodnia a kérdésben - Barack Obama komoly eredményeket ért el az adókedvezmények visszaszorításával kapcsolatban -, a költségvetés helyzete még mindig nyitott, hiszen további megvágásokra lenne szükség annak érdekében, hogy rendbe tegyék a büdzsét és megfékezzék az adósságnövekedést.
A további költségvetési kiigazítások pedig könnyen elejét vehetik egy újabb gazdasági visszaesésnek. A tavalyi év utolsó negyedéves adata is nagy meglepetést okozott: 1 százalékos növekedés helyett minimális visszaesésről számolt be a Kereskedelmi Minisztérium, márpedig ez aggodalomra ad okot. A rossz adatok hírére Ben Bernanke, az amerikai jegybank elnöke bejelentette, hogy a FED tovább folytatja az aktív, nem-konvencionális eszközöket felsorakoztató monetáris politikát, hogy tovább fűtsék az amerikai gazdaságot.
Komoly problémát jelent a folyamatosan növekvő államadósság is, amely miatt ismét meg kellene emelni az adósságállomány felső limitjét szabályozó adósságplafont (egyelőre a Kongresszus fel is függesztette az adósságplafont május 19-ig). 2011 nyarán már komoly pánikot okozott az adósságplafon megemeléséről szóló demokrata-republikánus vita. Bár az adósságállomány jó része még mindig a hazai intézmények és alapok kezében van, ráadásul a hozamok is extrém alacsony szinten állnak, ennek ellenére mindenképpen meg kell fékeznie az amerikai kormánynak az adósságállomány dinamikus növekedését.
Külpolitika
Az arab tavaszt követően az USA pozíciói egyértelműen csökkentek az észak-afrikai és közel-keleti térségben, ezt jól tükrözi a szíriai polgárháborúval kapcsolatos passzivitás. Az új egyiptomi vezetés sem olyan együttműködő, mint a korábbi, ráadásul az elmúlt hetek tüntetési hullámai és összecsapásai jól tükrözik, hogy a demokratikus átmenet megbukott Egyiptomban.
Az iraki csapatkivonások miatt a katonai befolyás mértéke csökkent a térségben, ráadásul az iráni atomprogrammal sem sikerült aktívan fellépnie az Egyesült Államoknak. Amennyiben Irán atomhatalommá válik, az könnyen destabilizálhatja az amúgy is puskaporos hordónak számító térségét, egy izraeli katonai beavatkozás pedig egy könnyen eszkalálódó katonai konfliktushoz vezethet.
Az USA eközben tengeri erejét fokozatosan a Távol-Kelet irányába helyezi, ellensúlyozva Kína növekvő erejét. Kérdés, hogy kifizetődő lesz-e ez a fajta erőátcsoportosítás. Az új amerikai külügyminiszter, John Kerry talán kemény vonalasabb külpolitikát folytathat elődjénél, megakadályozva az egyre több helyen kipattanó, majd eszkalálódó konfliktus lehetőségét.
Fegyvervita
Barack Obama aktív kampányba kezdett a fegyvertartási szabályok szigorítása mellett, azonban kemény fába vágta a fejszéjét. Az amerikaik fegyvertartási jogát az alkotmány rögzíti, és semmilyen komolyabb szabályozás sincs ezzel kapcsolatban. Ráadásul a republikánusok szemében szimbolikus téma a fegyvertartás, így kétséges, hogy a Képviselőház belemenne bármilyen szigorításba is. Nem beszélve a Legfelsőbb Bíróságról, amely könnyen elmeszelhetné a törvényt, ha az átmenne a politikai procedúrákon.
Kemény négy év jön
Obamának belföldön és külföldön is rengeteg csatát meg kell vívnia a következő négy évben. Helyzetét megkönnyítheti, hogy már nem kell az újraválasztással foglalkoznia, így radikálisabb eszközökhöz is hozzányúlhat, annak érdekében, hogy céljait el tudja érni. Egyszerű dolga így sem lesz, mivel a republikánus többségű alsóház mindent el fog követni, hogy az elnök Bushhoz hasonlóan bukott elnökként köszönjön le.
