Az Alaptörvény IV. módosítása miatt több törvény számos rendelkezését újra kell fogalmazni. Az új alkotmányos szabályokhoz kapcsolódóan - az alaptörvény-módosítás gyorsaságához képest lassabban, így megkésve - elsőként a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium készítette el "salátáját".
A szabályozás irányát egyértelműen meghatározza az új (szövegezésű) Alaptörvény. A módosítások között találhatunk kifejezetten pozitív irányúakat is. Ilyen például, hogy immáron a Kúria elnöke is kezdeményezhet utólagos normakontroll-eljárást, valamint a jövőben nem lesz ügyvédkényszer az Alkotmánybíróság előtt az alkotmányjogi panasz körében.
Ugyanakkor ez a törvény hajtja végre az alaptörvény-módosítás legtöbb vitatott rendelkezését is. Így az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság nyilvánosan köteles meghallgatni a törvényalkotó véleményét.
Összeszedtük a legfontosabb pozitív és negatív változásokat.
Forrás: index.hu
Hatékonyabb jogvédelem
Az Alaptörvény IV. módosítása számtalan vitatható rendelkezése ellenére néhány pozitív változást is hozott. Ezért az azt végrehajtó csomag is többféleképpen értékelhető.
A szabályozás továbbra is fenntartotta az Országos Bírósági Hivatal elnökének jogát, hogy egyes ügyek tárgyalására más eljáró bíróságot jelöljön ki, ám lehetővé tette, hogy ezt a határozatot a Kúria előtt meg lehessen támadni. Így legalább egyfajta jogi kontrollt épített be a rendszerbe. A kormány ezzel feltételezhetően elébe ment a komolyabb nemzetközi bírálatoknak.
Szintén a pozitív változásokhoz sorolhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntésével összhangban immáron törvényi szinten is eltörölte az ügyvédkényszert az alkotmányjogi panasz benyújtásával kapcsolatban. Ezzel szélesebbre tárta az alkotmánybírósági jogvédelem kapuit, mert nincs szükség külön ügyvéd megbízására (ráadásul korábban még a jogi segítségnyújtás lehetőségét is kizárták).
A pozitív változások közé tartozik az is, hogy bővült az utólagos normakontroll benyújtására jogosultak köre: most már a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész is benyújthat ilyen indítványokat.
Népköztársaság Elnöki Tanácsa : Alaptörvény 1:0
Az ésszerű változtatásokhoz sorolhatjuk azt a rendelkezést is, amely szerint a polgármesteri hivatal ügyintézője is elláthat államigazgatási hatósági feladatokat. Erre a változtatásra azért került sor, mert 2013. január 1-jével alaptörvény-ellenes helyzet állt elő azzal, hogy az anyakönyvvezetőket az 1982-es anyakönyvi törvényerejű rendelet (amelyet még a Népköztáraság Elnöki Tanácsa fogadott el) alapvetően a polgármesteri hivatal ügyintézőjeként határozta meg.
Az anyakönyvi igazgatás összetettségét figyelembe véve nem volt arra lehetőség, hogy zökkenőmentesen átadják ezeket a feladatokat más szereplőnek. Emiatt vagy egyfajta káosz alakult volna ki az Alaptörvény elhamarkodott szövegezése miatt, vagy pedig tudatosan Alaptörvényt sértettek. 2013 januárjában az utóbbit választotta a kormányzat - igazgatásilag teljesen racionálisan.
Végül az Alaptörvényt sértő helyzetet úgy oldották fel, hogy az Alaptörvényt igazították - egy 1982-ben alkotott (igaz, azóta sokszor módosított) törvényerejű rendelethez. Mindenesetre azért van egyfajta "bukéja" ennek a megoldásnak: miközben a kommunizmus elítélése az Alaptörvénybe került, magát az Alaptörvényt módosítják egy, a szocializmus idején elfogadott jogszabályhoz.
Békemenet az Alkotmánybíróság épületéhez?
Korábban írtunk már arról, hogy milyen furcsa helyzetet idéz az Alkotmánybíróság hatásköreinek szűkítése, valamint a korábbi határozatok "hatályon kívül helyezése". Így ezekkel a kérdésekkel most nem kívánunk foglalkozni.
Viszont az Alaptörvény módosítása előre jelzett egy érdekes rendelkezést, amelyet itt töltenek meg tartalommal. Eszerint az Alkotmánybíróság minden esetben köteles meghallgatni a jogszabály alkotóját is egy eljárásban. Eddig ez így is volt - az Ab gyakorlatában kialakult, hogy egy jogszabály alkotmányosságáról való döntés előtt minden esetben kikérték az azt kiadó szerv véleményét.
Az új szabályozásba azonban bekerült egy "apró" porszem: mostantól a jogszabály alkotóját vagy kezdeményezőjét nyilvánosan kell meghallgatni. Ez első ránézésre korrekt megoldást jelent, hiszen elvileg nő az Ab működésének transzparenciája azzal, hogy nyilvánosan fejtheti ki álláspontját a "védekező" fél.
A pozitívum azonban csak látszólagos. Egyrészt: az Ab - neve ellenére - valójában nem bíróság. Az Ab ugyanis nem jogvitát dönt el, hanem azt, hogy egy jogszabály összhangban van-e az Alaptörvénnyel. Így bár az 1989-ben helyét kereső Ab kísérletezett ezzel a megoldással, nem véletlenül merült feledésbe.
A nyilvános tárgyalás ugyanis a politika befolyásolási lehetőségét rejti magában. Az arra való "mozgósítással" a különféle politikai erők nyomást gyakorolhatnak az Alkotmánybíróságra. Márpedig az Ab nem politikai alapon kell hogy döntsön, hanem a "gránitszilárdságú" Alaptörvényben lefektetett alkotmányosság absztrakt, az egyedi helyzettől alapvetően független mércéje alapján. Így ez a rendelkezés végső soron az Alkotmánybíróságra nehezedő politikai befolyásolás erősödését hozhatja.
Ez a törvény csak az első az Alaptörvény IV. módosításának végrehajtási szabályai közül. Kíváncsian várjuk, milyen lesz a folytatás.
