A rendszerváltás óta nem tapasztalt jelenség tanúi lehetünk a Parlamentben nap mint nap mióta Kövér László lett a ház „fura ura”. A 2010. május 14-én megalakult országgyűlés házelnöke olyan új légkört hozott a falak közé, amely eddig nem volt tapasztalható.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a független és semleges ülésvezetés mára már csak egy múltbéli álom, amit az Országgyűlésről szóló törvény elfogadásával is megerősített a T. Ház. Ennek egyik pontja azt mondja ki, hogy: „A házelnök biztosítja az Országgyűlés jogainak gyakorlását, gondoskodik az Országgyűlés tekintélyének megóvásáról, az Országgyűlés rendjének és biztonságának fenntartásáról, valamint az Országgyűlés munkájának megszervezéséről.”
Erre való hivatkozással Kövér László még azt is megengedheti magának, hogy a neki (vagy a fideszes többségnek) nem tetsző interpellációkat kicenzúrázza a napirendből. Meglepve sajnos nem vagyunk, már 2011 végén búcsút vettünk a valós funkcióját betöltő parlamenttől.
Kellemetlen téma? - méltatlan a Házhoz
A parlament „fenegyerekeként” is számon tartott Szanyi Tibor 2013. április 30-án „Lett a nemzetnek 1500 trafikosa?” címmel (annak rendje és módja szerint) interpellációt nyújtott be a T. Házhoz. Ebben a szocialista képviselő a nagy fideszes trafikmutyi részleteivel kapcsolatban kérdezte volna Németh Lászlóné fejlesztési minisztert.
Az interpelláció azonban nem hangzott el. Kövér László ugyanis visszautasította a szöveget, azzal az indoklással, hogy „kijelentései sértették volna az Országgyűlés tekintélyét, és fegyelmi intézkedésekre is okot adhattak volna."
Az interpelláció szövege:
„Tisztelt Miniszter Asszony! Lett a nemzetnek pár ezer trafikosa. Övék a dohány java, egész pontosan a Fidesz haverjaié és csókosaié. A maffia-kormánynak mit se számít, hogy több tízezer benzinkutastól, élelmiszerboltostól, újságostól, avagy tényleg trafikostól vette el a megélhetés lehetőségét. A kereskedőknek a dohányon eddig se volt jelentősebb hasznuk, konkrétan 4 százalék. Ez rendszerint kitett annyit, hogy talán fedezte a bolt rezsijét, habár a bérleti díjakat, a dolgozók bérét nyilván e felett kellett kigazdálkodni. Az igazi hasznot persze eddig is az állam kaszálta be a jövedéki adó és az áfa révén.
Mi történt most? Nagyjából minden húsz eddigi bolton lehúzhatják a rolót, s húsz-húsz bolt helyett nyílik egyetlen trafik. Ezt úgy is érthetjük, hogy húsz-húsz eddigi bolt haszna fog egy-egyben összpontosulni. Ám a most elrendelt, de már jobbára a csókosoknak járó 10 százalékos, illetve a hírek szerint 12 százalékos haszon révén az a helyzet áll elő, hogy egy-egy nemzeti trafik az eddig megszokott, boltonkénti dohányhaszon ötven-hatvanszorosára számíthat. Sokszoros jövedelem a haveroknak és a csókosoknak. Ez ám a vérbő disznóság!
A trafikengedélyek ügye Európában szinte mindenütt a korlátozott munkaképességűek privilégiuma szokott lenni. Miért? Hát azért, mert ez a munka igényli a legkevesebb mobilitást, helyhez kötött dolog, és nem túl bonyolult. A kormány ezt a hagyományt rúgja fel azzal, hogy magyar kisvállalkozók tízezreit teszi földönfutóvá, s helyükben a dagadt hasú csókosainak ad szinte minden lehetőséget, akik immár tetszőlegesen válogathatnak a frissen kisemmizett nyomorultak közül, strómannak, éhbérért alkalmazottnak.
A kormány hazugságtrösztje közben ontja a hamis igét. Ám hiába hazudoznak, a tízezrével tönkrementeket nem fogják megtéveszteni, sem a családtagjaikat. De tovább megyek. Hovatovább élő ember nincs ebben az országban, aki bevenné az Önök álnok szövegeit. Még Önök saját maguk se, hiszen pontosan tudják, hogy törvényt hoznak, hogy rabolhassanak. Önök most igazi magyar munkahelyek tízezreit áldozták be, hogy szabadon garázdálkodhassanak az állami monopóliummal. Ebben az Önök Magyarországa valóban minden más rezsimnél „jobban" teljesít.
Kérdezem hát Miniszter Asszonyt: nem sül le a bőr a képükről? Ám ha lesül a bőr a képükről, akkor vajon tervezik-e a hatalomból való távozást és az illő elbujdoklást, avagy immár teljesen arcbőr nélkül, tehát – az önök szóhasználatával élve – „pofátlanul" akarják-e folytatni az ország fosztogatását? Várom magyarázkodását."
A szövegben kiemeltük a „legdurvább" kifejezéseket. Azok, akik rendszeresen nézik az országgyűlés plenáris üléseit tudják, hogy ebben az interpellációban semmi olyan nem hangzott volna el, ami ne lenne egy teljesen hétköznapi dolog a T. Ház falain belül. Sőt! Hallhattunk már ennél sokkal cifrábbat is, nem is egyszer! Időnként a szigorú házelnök maga nyilvánul meg olyan módon, amely véleményünk szerint méltatlan a tisztségéhez. Miként az is, hogy ilyen eszközökhöz folyamodik annak érdekében, hogy a fideszes többség számára kellemetlen témákat ilyen módon tartsa távol a szélesebb nyilvánosságtól.
A helyében mi átgondolnánk a cenzúra további alkalmazását, mivel ez a példa is remekül bizonyítja, hogy így még nagyobb visszhangot kap egy-egy ilyen felszólalás, mintha a megszokott módon, a T. Ház falain belül hangzott volna el. No persze nincsenek illúzióink: jól látható módon sem a Fidesz, sem a kormány nem ad már a látszatra sem, ugyan miért éppen ez lenne a kivétel.
