„Kevesebb mint fele emberrel fogunk dolgozni"- ígérte még 2010. április 29-én a miniszterelnök. Orbán Viktor szavait a Miniszterelnökség akkori vezetője Varga Mihály is megerősítette. A most már a nemzetgazdasági tárcát vezető Varga saját hivatalával kapcsolatban azt mondta: „ennek a hivatalnak a létszáma, a bürokráciája jóval kisebb lesz, mint a mostani miniszterelnök körül található apparátus létszáma”. Zárásként Navracsics Tibor, leendő miniszterelnök-helyettes foglalta össze a legfontosabb teendőket: „hatékony, olcsó és fegyelmezett államra van szükségünk. […] Az a célunk, hogy az államigazgatás intézményrendszerét ésszerűbbé, áttekinthetőbbé, egyszerűbbé tegyük.”
Az olcsóbb állam ígérete azonban már a bejelentést követő hónapban megdőlni látszott. Az ugyan igaz, hogy az új struktúrában lecsökkent a minisztériumok (ezáltal pedig a miniszterek száma), de a tárcák irányításában 42 államtitkár és 54 helyettes államtitkár vett részt. (Az akkori köztársasági elnök, Sólyom László kénytelen volt két körben kinevezni őket, mivel nem fértek el egyszerre a ceremónia helyszínéül szolgáló Sándor-palota Tükör termében.) Ha tehát csak a vezetői helyeket nézzük, máris „győzött” a II. Orbán-kormány, elődjéhez képest 106 - 94 arányban. Ez természetesen a kiadásokban is megmutatkozott, már ekkor 9 millió 37 ezer 188 forinttal költöttek többet a vezetői bérekre, mint Bajnaiék idején.
A helyzet azóta sem változott. Sőt, rosszabb lett. Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy a „luxuskormányzás helyett valóban az emberek számára fontos döntéseket hozó, a puritán elveket szem előtt tartó plebejuskormányzás” eszméje nem igazán jött össze.
A vízfej
A létszámcsökkentést illetően a legnagyobb bukta egyértelműen a kormányváltás után létrehozott Miniszterelnökség. Annak ellenére, hogy kiemelt cél volt apparátusának csökkentése, a kezdeti 50 fős létszámot először 94-re emelték, majd 2011 őszére több mint két és félszeresére duzzadt az apparátus létszáma. Ezt követően év végén és 2012 tavaszán is felvettek újabb embereket. Jelenleg összesen 275 főnél tartunk, bár korántsem biztos, hogy ez a helyes adat. A hivatal szervezeti és működési szabályzata ugyanis pl. 11 helyettes államtitkárral számol, holott tudjuk, hogy számuk mostanra 13-14-re rúg. Ez azt jelenti, hogy három év alatt számuk meghatszorozódott(!).
A létszámnövekedést nagyrészt a Miniszterelnökség feladatainak bővülésével indokolták. A vezetőváltással - vagyis, hogy Varga Mihály helyett Lázár János vette át a vezetést - egy időben ugyanis a szervezethez került a fejlesztési ügyek és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) felügyelete, az egységes kormányzati kommunikáció, valamint az Információs Hivatal is.
Az [origo] a helyettes államtitkárok juttatásait firtató kérdésére ugyan kimerítő választ adott a Kormányzati Információs Központ (KIK), az egyes vezetők illetményét azonban nem írták meg tételesen, pedig a törvény szerint a bérük nem egységes. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár javaslata alapján 30 százalékos illetményeltérítésben és célprémiumban is részesülhetnek. A Miniszterelnökség utolsó, tavaly szeptemberi összesítése szerint néhány helyettes államtitkár 747 ezer 900, néhány pedig 897 ezer, illetve 972 ezer forintot keresett.
Fizetésükön túl további juttatások is járnak a (gombamód szaporodó) helyettes államtitkároknak:
- személyes gépkocsihasználat állapítható meg, legfeljebb felső közép kategóriájú személygépkocsira
- ideiglenes külföldi kiküldetés esetén költségtérítés és napidíj
- külföldi repülőutakon Európán belüli utazásnál turista, a négy óra repülési időt meghaladó tengerentúli utazásnál és más hosszú járatoknál magasabb komfortosztálynak megfelelő árú repülőjegy, vonattal első osztály igénybevétele
- kormányváró helyiségek használata
- diplomata-útlevél
- a kormány központi üdülőjének használata
- soron kívüli, kiemelt egészségügyi ellátás
Hiába van kevesebb minisztérium
Az ugyan igaz, hogy a Bajnai-kormányhoz képest jóval kevesebb minisztérium állt fel 2010-ben (13 helyett 8), ez azonban korántsem jelenti azt, hogy kevesebb vezetővel, vagy olcsóbban működne az új struktúra. Bajnai idejében 15 miniszter dolgozott, fizetésük összesen havi 16,5 millió forintot tett ki. Orbán Viktornak 9 minisztere van (Semjén Zsolt is miniszter), fizetésük havi 10 millió forint. A különbség tehát itt még Orbán javára havi 6,5 millió forint, csakhogy az apparátus nem csak miniszterekből áll.
Bajnai munkáját 25 államtitkár és 54 szakállamtitkár segítette, akikre havonta összesen 72 millió forintot kellett költeni. Az Orbán-kormányban jelenleg 44 államtitkár és 72 (?) helyettes államtitkár dolgozik, havi illetményük összesen 110 millió forint. A különbség tehát havi 38 millió forint, ami még úgy is sok, ha levonjuk azt az 6,5 milliót, amit a minisztereken spóroltak meg Orbánék. Ha az egész évre vonatkoztatva nézzük a számokat, akkor még szembetűnőbb a költekezés. Orbán kormányzati struktúrája ugyanis éves szinten közel 400 millió forinttal kerül többe (egészen pontosan 378 millió forinttal), mint Bajnaié.
És eddig még nem is számoltuk össze az egyéb, állami tisztséget nem viselő kormánybiztosokat. Róluk azt kell tudni, hogy államtitkári illetményben és juttatásokban részesülnek, s munkájukat egy, az államtitkári titkárságokkal azonos jogállású (azaz minisztériumi főosztálynak minősülő) titkárság segíti. Belőlük jelenleg 9 van, legutóbb Jeneiné Rubovszky Csillát nevezte ki Balog Zoltán EMMI miniszter az idősek szociális biztonságát erősítő országos mintaprogram kidolgozására és bevezetésére.
.png)
Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy a “„uxuskormányzás helyett valóban az emberek számára fontos döntéseket hozó, a puritán elveket szem előtt tartó plebejuskormányzás” eszméje nem igazán jött össze.
Folytatjuk!
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
