Folytatódik a választási költségvetés és az osztogatás előkészítése, ehhez pedig Varga Mihálynak a korábban már kitaposott unortodox gazdaságpolitika ösvényére kellett lépnie. A tíz nappal ezelőtt bejelentett második Varga-csomagot máris módosították. A bankoknak pedig a 7 százalékos önkormányzati adósságátvállalás helyett egy egyösszegű pótlólagos adót kell befizetniük a költségvetésbe az első 5 hónapban kiesett tranzakciós bevételek után, így a korábban becsült 30-40 milliárd forint helyett megközelítőleg 75 milliárd forintot.
Miközben a kormány tovább sarcolja a bankokat, ezzel növelve a kiszámíthatatlanságot és rombolva a gazdasági klímát, sorjában szivárognak ki az információk arról, hogy mire is kell a többletforrás: kezdetben demográfiai programra, nyugdíjemelésre, valamint további rezsicsökkentésre (a kieső áfabevételek miatt ez is hatással van a költségvetésre). Így szinte már biztosra vehető, hogy a Varga-csomagok - még több is várható - a jövő évi választási költségvetésnek készítik elő a terepet.
Kell a pénz...
A mindenkori kormányok egyik legnagyobb problémája volt, hogy a választások előtt hogyan osztogassanak úgy, hogy közben nem szalad meg a költségvetési hiány. 2010-ben erre nem volt lehetőség a válság és a külföldi szigor miatt, előtte viszont visszatérő momentum volt, hogy a költségvetési hiány növekedésének terhére végül az osztogatás mellett döntöttek a kormányok (1994,1998, 2002, 2006).
Most, hogy kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, talán mégse kellene vissza kerülni 2014-ben, ezért a választási költségvetésre - a győzelmi esélyek növelésének érdekében - csak és kizárólag úgy van lehetőség a szűk mozgástér mellett, hogy vagy a bevételeket kell növelni, vagy a kiadásokat kell csökkenteni. Utóbbira pont a választások előtt nincs lehetőség, hiszen a szociális ellátórendszer, vagy más támogatások megvágása érzékenyen érintené a különböző társadalmi csoportokat. A szavazatmaximalizálásra törekvő politikusok ezért inkább a bevételek növelését választják. A bevételeket viszont úgy kell növelni, hogy az lehetőleg minél kevésbé érintse a háztartásokat, vagy csak közvetve, másra terhelve a felelősséget. Ennek ékes példája a bankrendszer agyonadóztatása, hiszen a devizaadósság felfutásában játszott szerepük miatt nem túl népszerűek manapság, ráadásul pénz is van ebben a szektorban. Az, hogy a bankok áthárítják a bankadót és a tranzakciós adót, már másodlagos, hiszen ezt a pénzügyi műveltséggel nem rendelkezők kevésbé értik meg.
A legújabb előterjesztés alapján a bankoknak 208 százalékos adót kell befizetniük, amelynek adóalapja az általuk eddig befizetett tranzakciós illeték. Cserébe nem kell befizetniük a második Varga-csomagban bejelentett 7 százalékos adót az önkormányzati adósságátvállalás után, de még így is rosszabbul járhatnak megközelítőleg 30-40 milliárd forinttal. A bankrendszernek van fedezete erre a tételre, viszont a teljes nyereséget elviszi az új különadó. Ennek eredménye a további bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a beruházási hitelek visszatartása és az újabb áthárítások.
(Érdemes hozzátenni, hogy jórészt a Magyar Államkincstár (MÁK) miatt folyt be kevés tranzakciós adó a büdzsébe. A MÁK-kal kapcsolatos problémákat pedig már 2012 végén megírtuk mi is.)
Lesz osztogatás!
A második Varga-csomag így már több mint 100 milliárd forintra tehető. Ezzel az összeggel már fedezni lehetne a kormány demográfiai programját, viszont nagyobb nyugdíjemeléshez, és további rezsicsökkentéshez újabb Varga-csomagokra lesz szükség annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülésünk. A pár-tizedszázalékos GDP-növekedés ahhoz kevés lesz, hogy fedezni lehessen az újabb kiadásokat, így mindenképpen újabb forrásokat kell majd találni, amely nem lesz egyszerű, hiszen a bankrendszert már lehetetlen tovább adóztatni.
Mire kell a pénz? Nyugdíjemelésre, tanári béremelésre, egészségügyi dolgozók béremelésére, újabb rezsicsökkentésre a kieső áfabevétel miatt), valamint egyéb kisebb tételekre. Ez viszont 200-300 milliárdot is elvihet (GDP 1 százaléka), így véleményünk szerint további Varga-csomagokra lesz szükség, hogy alaposan meg lehessen ágyazni a 2014-es választási költségvetésnek.
Mivel az új banki különadó csak egyszeri tétel, így lehet, hogy ebből fedeznének egy egyszeri "nyugdíjpótlékot", viszont akkor a demográfiai programra kellene forrásokat találni.
Az egykulcsos adó hajnala
Mivel megtakarítással többnyire azok rendelkeznek, akik jól jártak az egykulcsos adóval (magasabb jövedelmű csoportok), így a megnövelt kamatadó (eddig 16 százalékos kamatadó volt, most ehhez jön még 6 százalékos eho a kamatjövedelem után, kivéve állampapírok esetén) ezeket a csoportokat fogja érzékenyen érinteni. De jellemzően ezek a társadalmi csoportok bonyolítanak le több pénzügyi tranzakciót, így a megnövelt (és áthárított) tranzakciós adó is leginkább őket fogja érinteni. Így ha titokban is, de a legújabb kormányzati intézkedések már közvetve azokat a csoportokat terhelik, akik jól jártak az egykulcsos adóval. Arra azért nem kell számítani, hogy visszavezetik a progresszív rendszert: ha van gazdaságpolitikai hiba, amelyet sosem fog elismerni a Fidesz, az az egykulcsos adó.
Csomag csomag hátán
Az ad hoc gazdaságpolitikai játék nem ért véget. Az elmúlt három évben már annyi csomagot jelentettek be, majd módosítottak utólag, hogy azt már lehetetlen követni. Ez egyértelműen kiszámíthatatlanná teszi a magyar gazdaságpolitikát. A befektetők ezért elkerülik az országot, a beruházási ráta pedig továbbra is mélyponton marad. Talán pont ez a magyar gazdaságpolitika legnagyobb hibája: totális kiszámíthatatlanság és kapkodás.
