Bár döcögősen indult, most mégis fontos állomáshoz érkezett az MSZP és az Együtt-PM Választási Szövetség közötti egyeztetési folyamat. A legutóbbi fordulóban két fontos dokumentumot sikerült elfogadniuk. Az egyik a későbbi kormányprogram alapjait tartalmazó célokat és ígéreteket tartalmazza. Ebben gazdaság- és társadalompolitikai, illetve közjogi terveiket összegzik, ezek között szerepel az egykulcsos adó megszüntetése, az ügynökakták nyilvánosságra hozása, egy korrupcióellenes stratégia megalkotása, az álláskeresési járadék folyósítási idejének 3-ról 9 hónapra emelése, és az, hogy 2014-től minden, a bekerüléshez szükséges pontszámot elérő felsőoktatási hallgató ingyen kezdhesse meg tanulmányait.
A másik az egyéni képviselőjelöltek állításának szempontjait sorolja fel. Ebben deklarálták, hogy a jelölteknek irányadónak kell tekinteniük a pártok alapszabályában foglalt erkölcsi normákat és politikai alapértékeket. A felek a másik jelöltjét csak akkor kifogásolhatják, ha annak jelölése a választási szövetség alapelveiben meghatározott követelményeket sértené, illetve ha a politikus a kampányban nem teljesíti vállalt kötelezettségeit.
Annak ellenére, hogy a (feltehetőleg komoly konfliktusokkal járó) személyi kérdések még mindig hátra vannak, mi úgy látjuk fontos lépés a két dokumentum elfogadása. Igaz azt sem szabad elfeledni, hogy hiába szépek, támogathatóak és fontosak a megfogalmazott célok és ígéretek, jó néhányból akkor sem lesz semmi, ha kormányváltásra kerül sor 2014-ben. Egy részük a kétharmados bebetonozás (ilyen mértékű ellenzéki győzelmet lényegében kizárhatunk), míg némelyikük egész egyszerűen pénzhiány miatt ítéltetett bukásra.
Lózungok és konkrétumok
A későbbi kormányprogram alapját képező dokumentum bevezető szövege meglehetősen általános. Olyan, már jól ismert fogalmakkal operál, mint pl. az Orbán-Simicska rezsim leváltása, az elesettek, kiszolgáltatottak, rászorulók jogainak védelme, a nehéz sorban élők ösztönzése, az emberi jogok tiszteletben tartása ...stb.
Ezek után viszont a papír konkrét ígéretekre (egészen pontosan 25 pontba szedve) tér ki:
A fenti táblázatból (amely korántsem tartalmazza az összes ígéretet) világosan látszik, hogy a papír gyakorlatilag az összes lényeges szakpolitikai területre kitér. Közpolitika, gazdaság, foglalkoztatás és szociális kérdések, rendvédelem, oktatás, egészségügy, fejlesztéspolitika, külpolitika, környezetvédelem, közlekedéspolitika mind-mind megtalálható a pontok között.
Felesleges ígéretek?
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a megfogalmazott célok és ígéretek jó része megvalósíthatatlan. Mi is részletes elemzésben vettük számba azokat a területeket, amelyek bebetonozásáról jó előre gondoskodott a kétharmad.
Az Alaptörvény önmaga, valamint az abban foglalt szabályok szélesítették azon állami szervek körét, amelyek minősített többség nélkül nem szervezhetőek át, illetve amelyek vezetői hosszú időre, "kétharmados" többségű választással nyerik el tisztségüket. Az új alkotmányos szabályozás az alapvető jogok körében ugyan már nem követeli meg a sarkalatos (azaz "kétharmados") szabályozást, ám az alapjogok helyett a gazdasági életet és az állam gazdálkodását meghatározó kérdésekben már igen.
(Az ábra kattintásra megnő.)
.png)
Így egy új kormány mozgástere erősen korlátozott lehet: az új sarkalatos törvények ugyanis éppen a legfontosabb gazdasági kérdésekben szűkíthetik a kormányzati mozgásteret. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a fenti szabályokat ellenőrző szervek élén hosszú időre minősített többséggel "bebetonozott" személyek állnak, akkor látható, hogy ha egy kormányváltásra úgy kerülne sor, hogy az új kormányerő(k) nem rendelkezne (nem rendelkeznének) minősített többséggel, akkor csak kevés ponton kerülhet sor lényeges átalakításra. Nem véletlenül mondta 2011-ben a miniszterelnök, hogy megkötötte a következő tíz kormány kezét.
Ahol esetleg megmaradt a mozgástér, ott a finanszírozás szólhat közbe. A Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitikának és a “nagy sikerű” szabadságharcnak köszönhetően a büdzsé továbbra sincs jó állapotban (erről is írtunk már számos alkalommal). Így aztán korántsem biztos, hogy elegendő mozgástér lesz a nagyobb költségekkel járó ígéretek betartására. Ezeket megígérni viszont nem túl okos döntés, ha más nem is, Mesterházy Attila egészen biztosan rendelkezik ezen a téren elegendő tapasztalattal.
A lényeg még hátravan
A másik papír az egyéni jelöltek állításának szempontjait sorolja fel. Itt szintén elmondható, hogy a felsoroltak egy része általános “lózung” (elkötelezettnek kell lennie a demokrácia, a fékek és ellensúlyok rendszere, a jogállami normák stb. mellett), míg a másik fele konkrétumokat (büntetlen előéletű, felsőfokú képesítés, 3000 karakter hosszúságú programterv leadása stb.) tartalmaz.
A dokumentumból az is kiderül, hogy a felek az egyéni képviselőjelölt-állítási folyamat első két lépésén már túl is estek: mind a munkacsoporti egyeztetés, mind a politikai döntés a célokról és az elvekről megtörtént. No persze csak most következik a “feketeleves”: fel kell osztaniuk a választókörzeteket és meg kell állapodniuk a jelöltek személyéről. Minderről (sőt a miniszterelnök-jelölt személyéről is) meg kell egyezniük 2013. augusztus 31-ig.
Szűk hat hét áll tehát rendelkezésükre ahhoz, hogy a legjobb jelölteket találják meg - mégpedig pártállástól függetlenül. Az eddig történteket figyelembe véve ez korántsem lesz egyszerű feladat. Talán nem véletlen, hogy a Mesterházy Attila és Bajnai Gordon aláírásával hitelesített dokumentum így zárul: “A fentebb felsorolt pontok sarokpontjaitól kölcsönös egyetértés esetén el lehet térni.” Maradt tehát kiskapu, ha úgy van.
