Bár sokat nem hallani róla, mindkét érdekelt fél elmondása szerint jó ütemben haladnak az éppen egy hónappal ezelőtt elindult ellenzéki tárgyalások. Az előzetesen megállapított menetrend szerint a héten megállapodás születhet a szakpolitikai kérdésekben és következhetnek a személyi ügyek. Miként mi is jeleztük: ez jóval nehezebb “menet” lesz, mint az eddigiek.
Az sem igazán segít, hogy mind az Együtt 2014 Együtt - a Korszakváltók Pártja, mind az MSZP a sajtón keresztül üzenget egymásnak. Ezzel a stratégiával sem egymás, sem a választók felé nem lehet növelni a bizalmat. Pedig a menetrend elég szoros: augusztus végéig (ezt ígérik) meg kell egyezni mindenben: a résztvevők körében, a jelöltek ügyében, no és persze a miniszterelnök-jelölt személyében is. Aztán jöhet a kampány.
Ráadásul az Együtt-PM szövetség támogatottsága elérni látszik egy plafont. Ha nem érik el a 10 százalékos támogatottságot, akkor meg KELL állapodniuk az MSZP-vel, mert nem érik el a parlamentbe jutás küszöbét. Márpedig egyelőre nem érték el. A másik út az egyesülés, amely valójában a PM önfeladása lenne az Együtt oltárán. Ezzel az Együtt-PM szövetség nagyon rossz, kiszolgáltatott és egyértelműen alárendelt helyzetbe sodorta magát az együttműködési tárgyalásokon.
Hogy áll az ellenzék?
A Tárki június végi pártpreferencia-kutatása alapján májushoz képest csak a kormánypártok és az MSZP tudta érdemben növelni szavazó táborát. Úgy tűnik, hogy az ellenzéki összefogás első lépései végre aktivizálták a szavazókat, elkezdett csökkenni a bizonytalanok aránya is.
Az Együtt 2014-PM számára fontos tanulság lehet, hogy sem az országjárás, sem a szocialistákat támadó megszólalásaik nem hoztak sikert. A biztos pártválasztók körében a parlamenti küszöb alá kerültek, de támogatóik aránya a teljes lakosság körében is három százalékpontot esett.
A folyamatos botrányokat ( pl.trafik-, föld-, patikamutyi) figyelve szinte hihetetlen, de a Fidesz-KDNP is erősíteni tudott. Igaz, ez egyértelműen a rezsicsökkentésnek köszönhető, amelyet a kormány az azzal járó negatív következmények ellenére nyom tovább. Az így kieső bevételeket meg egész egyszerűen további megszorításokkal pótolják, bűnbakként az EU-t használva.
Mindezek ellenére összességében az látszik, megmozdult az eddig meglehetősen apatikus ellenzéki szavazók egy része. No persze még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni: a kormánypártok továbbra is majdnem kétszer akkora szavazótáborral rendelkeznek, mint az ellenzék legerősebb pártja, az MSZP.
Hogyan tovább?
Ha bárkiben felmerült volna ennek ellenkezője, az adatokat látva most már teljesen biztos, hogy az ellenzéki erőknek nincs más lehetőségük, mint az összefogás. A nyilvánosság előtt ezt a két érdekelt fél (az Együtt2014 Együtt-PM és az MSZP) is elismeri, sőt állításuk szerint a tárgyalások remek ütemben haladnak, az előzetesen felállított menetrendnek megfelelően.
Ezt a pozitív képet némileg árnyalja, hogy mindezek ellenére előszeretettel üzengetnek egymásnak a különféle sajtóorgánumokon keresztül. Mesterházy elhinti, hogy a Bajnai-féle társulatnak még csak az egyéni jelöltjei sincsenek meg. Szigetvári válaszul sérelmezi az eljárást, cáfolja, hogy nincs elegendő jelölt, sőt szerinte eddig nem is volt arról szó, hogy ilyen listát kellett volna elküldeniük.
A választók meg közben lemondóan legyintenek: ezeknek is csak a pozíció számít, marakodnak a csontokon. Kétségtelen, hogy nem ez a legjobb stratégia az esetleges ellenzéki szavazók meg/visszahódítására.
Leírtuk már, de úgy tűnik újra és újra ismételni kell: a szereplők érdeke, hogy mihamarabb pontot tegyenek ezen "versengés" végére. A miniszterelnök-jelölt személye ráadásul már eldőlni látszik: Mesterházy Attila előnybe került a versenyben.
Az Együtt együttműködési kényszerben
Ezt Bajnai Gordon leginkább saját magának köszönheti - jelesül annak, hogy némiképp eltaktikázta magát. Most éppen ott tart, hogy csúnyán beszorult az egyre markánsabb politikát folytató MSZP és a vele közösködni továbbra sem hajlandó LMP közé. Az Együtt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, támogatottságuk gyors csökkenésével számukra létkérdéssé vált, hogy összefogjanak a szocialistákkal. Hiszen a PM-hez hasonlóan valószínűleg nem lesz meg a 10 százalékuk, ami a közös listás bejutási küszöb.
A másik út az egyesülés, ami valójában a PM önfeladása lenne az Együtt oltárán. Ezzel az Együtt-PM szövetség nagyon rossz, kiszolgáltatott és egyértelmű alávetett helyzetbe sodorta magát az együttműködési tárgyalásokon.
Emellett a politikusok népszerűségi listáján májusban Mesterházy népszerűbb lett Bajnainál, ezzel elnyerve a legnépszerűbb ellenzéki politikus címet. Ez önmagában természetesen még nem egy nagy truváj, de Mesterházy mögött egy komoly szervezeti háttérrel álló párt áll, amelyre a kampányban óriási szükség lesz. Ezzel szemben Bajnaiék háttere még meglehetősen kezdetleges, ráadásul már nincs elég idő arra, hogy ezt a megfelelő szintre ki tudják építeni. (Jól mutatja ezt, hogy nincs meg még a 106 jelölt sem.)
Bajnai komoly válságkezelő miniszterelnöki kredittel bír, azonban kétségtelen, hogy ehhez a parlamenti szavazatokat anno Mesterházy frakcióvezetésével az MSZP biztosította. Emellett Mesterházy és az MSZP folyamatos fejlődést tud felmutatni. Jó példa erre a márciusi nagy rendezvény az Arénában: tízezer ember, látványos show-elemek, stand up comedy-t hozó politikusok és egy jól felépített miniszterelnök-jelölti beszéd.
Közeleg az ősz
Itt tart jelenleg a hónapok óta húzódó ellenzéki párkereső. Közeleg az ősz, a feleknek lassan pontot kell tennie a kérdések végére, különben csak álom marad a mindkét jelölt által oly nagy meggyőződéssel emlegetett rezsimváltás. Persze ehhez szavazókat is kell szerezni. Először kb. 400 ezret, hogy a Fidesz közelébe érjenek, majd kb. még 400-500 ezret, hogy érdemi esélyük legyen a győzelemre.
Ha tartják a menetrendet és valóban sikerül félretenniük az ellentéteket, akkor erre elég lehet az ősztől tavaszig tartó időszak. Ha viszont tovább folytatják ezt a “gyere ide takarodj” stratégiát, akkor jobb, ha lélekben már készítik magukat az Orbán-kormány következő négy évére.
Az utolsó 100 komment: