Bár rohamosan fogy az idő, továbbra sincs megegyezés ellenzéki oldalon. Az ugyan tény, hogy hosszú idő után legalább abban sikerült megállapodni, hogy 2014-ben minden választókerületben egy közös jelöltet indítanak majd, de fontos részletek még mindig tisztázatlanok.
Ezek egyike, hogy ki lesz az ellenzéki összefogás arca, a létrejövő választási szövetség miniszterelnök-jelöltje. A verseny mostanra egyértelműen két indulóra szűkült: Mesterházy Attila vagy Bajnai Gordon. Az elmúlt napok hírei különösen aktuálissá teszik a kérdést, ugyanis mindkét jelölt egyértelműen “bejelentkezett” a posztra. Mesterházy Attila ráadásul azt ígéri: augusztusig ebben is dűlőre jutnak majd.
Előző fejezeteinkből
Miután tavaly október 23-án Bajnai Gordon (korábbi ígéretével szemben) visszatért a politikai porondra, személyét és a körülötte szerveződő formációt komoly érdeklődés, sőt, a magyarokra oly jellemző messiásvárás fogadta. A Bajnait övező lelkesedés azonban gyorsan kifulladni, az Együtt 2014 kezdeti lendülete pedig megtörni látszott, amelyet Mesterházy Attila és a szocialisták ügyesen használtak ki, és átvették a kezdeményezést az ellenzéki oldalon.
Az ezt követő időszakot leginkább a “gyere ide - takarodj! - stratégiával” tudnánk leírni: hol Bajnai, hol Mesterházy tett egy lépést előre, majd kettőt hátra. Ezzel mindössze annyit sikerült elérni, hogy támogatottságuk gyakorlatilag beragadt, a Fidesz és Orbán Viktor pedig nevető harmadikként a háttérből figyelhette a két politikus “pávatáncát”.
Minden bizonnyal az ebből fakadó tanulságokat is figyelembe véve most mindketten egyértelműen bejelentkeztek a miniszterelnök-jelölti posztra.
Bajnai vagy Mesterházy?
Erre a kérdésre a törzsszavazókon kívül jelen pillanatban senki nem tud egyértelmű választ adni. Az elmúlt időszak eseményeit látva azonban úgy tűnik: Mesterházy Attila előnybe került a versenyben.
Ezt egyébként Bajnai Gordon leginkább saját magának köszönheti - jelesül annak, hogy némiképp eltaktikázta magát. Most éppen ott tart, hogy csúnyán beszorult az egyre markánsabb politikát folytató MSZP és a vele közösködni továbbra sem hajlandó LMP közé. Sőt, valójában Bajnai egyetlen érvet tud felsorakoztatni maga mellett: a közvélemény-kutatások alapján még mindig őt szeretnék a legtöbben látni a kormányfői székben. Ezt leszámítva azonban Mesterházy mindenben lekörözi.
A politikusok népszerűségi listáján májusban népszerűbb lett Bajnainál, ezzel elnyerve a legnépszerűbb ellenzéki politikus címet. Ez önmagában természetesen még nem egy nagy truváj, de Mesterházy mögött egy komoly szervezeti háttérrel álló párt áll (30 ezres párttagság, kiépült infrastruktúra és aktivistahálózat), amelyre a kampányban óriási szükség lesz. Ezzel szemben Bajnaiék háttere még meglehetősen kezdetleges, ráadásul már nincs elég idő arra, hogy ezt a megfelelő szintre ki tudják építeni.
Bajnai komoly válságkezelő miniszterelnöki kreditet tud felmutatni, azonban kétségtelen, hogy ehhez a parlamenti szavazatokat anno Mesterházy frakcióvezetésével az MSZP biztosította. Emellett Mesterházy és az MSZP folyamatos fejlődést tud felmutatni. Jó példa erre a márciusi nagy rendezvény az Arénában: tízezer ember, látványos show-elemek, stand up comedy-t hozó politikusok és egy jól felépített miniszterelnök-jelölti beszéd.
Kattintásra megnő!
Persze az mindkét jelölt számára komoly korlát, hogy a Fidesz rezsidémonnal folytatott harcával kb. 400 ezer új szavazóra tett szert az elmúlt hónapokban, ezzel kikerült a veszélyzónából. Ugyanis az összefogni készülő pártok (MSZP-E14-DK) támogatottsága pont annyi, mint a Fideszé volt egész 2012-ban - kb. 20 százalék.
Pont kellene a végére
Mindent összevetve, nehéz vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy e pillanatban az MSZP “a legerősebb, legszervezettebb, legfelkészültebb és legnagyobb ellenzéki párt". Márpedig, ha az MSZP vezeti az ellenzéki összefogást, akkor nehezen tűnik elképzelhetőnek, hogy ne a párt elnöke legyen Orbán Viktor kihívója 2014-ben.
Meglepődnénk, ha Mesterházy hajlandó lenne lemondani erről a szerepről Bajnai javára. 2010-ben ugyanis (míg Bajnai simán lelépett) bevállalta a biztos bukást, rendezte a szocialisták sorait, megszilárdította a szavazóbázisukat és megfiatalította a párt vezérkarát. Ő és pártja is úgy gondolja, joga van a jelöltséghez.
No persze Bajnai alkalmasságát sem lehet megkérdőjelezni. Senki nem vitathatja el a válság idején nyújtott kormányfői teljesítményét. Csakhogy tőle azóta sem látunk ezrek figyelmét lekötő beszédeket, politikusi megnyilvánulásokat is csak erősen korlátozottan. Ami egy politikusnál, különösen a miniszterelnökségre törő politikusnál lássuk be, komoly hiányosság.
Itt tart jelenleg a hónapok óta húzódó ellenzéki párkereső. A feleknek lassan pontot kell tenni a kérdések végére. Különben csak álom marad a mindkét jelölt által oly nagy meggyőződéssel emlegetett rezsimváltás. Persze ehhez szavazókat is kell szeretni. Először kb. 400 ezret, hogy a Fidesz közelébe érjenek, majd kb. még 4-500 ezret, hogy érdemi esélyük legyen a győzelemre.