Az augusztusi rendkívüli ülés után a héten ismét teljes gőzzel dübörög az országgyűlés. Az évadnyitó plenárison megkezdődik az új szabálysértési törvény (tavaly április óta halogatott) általános vitája. Ez alapján, “ha” a parlament megszavazza, akkor az önkormányzatoknak lehetőségük lesz arra, hogy hajléktalan-mentes zónákat jelöljenek ki, ahonnan kitilthatják a fedél nélkülieket. Akit mégis a tiltott részeken kapnak el, arra büntetést szabhatnak ki.
A kiszivárgott információk szerint ezzel összhangban már készül is egy rendelettervezet a Fővárosi Önkormányzatnál, amely alapján a hidak, a hídfők, a játszóterek, a parkok, a nyilvános sportlétesítmények, az egészségügyi szolgáltató- és gyermekjóléti intézmények, az aluljárók, a fő- és nagy forgalmú utak, és azok kereszteződései, valamint mindezek 50 méteres körzetében nem lehet majd életvitelszerűen tartózkodni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy teljes egészében kitiltanák a fővárosból az “életvitelszerűen az utcán élőket.”
Kérdés, hogy ezúttal mit lép majd az Alkotmánybíróság, amely tavaly novemberben már egyszer elkaszálta a hajléktalanok büntetését lehetővé tévő szabályozást. Igaz, azóta sok minden változott: a törvényt az Ab elé küldő ombudsman személye és az Ab is.
Egy, a kreatív ötletek közül
Előző fejezeteinkből
Elsőként az egyes önkormányzatok kísérelték meg kitiltani a hajléktalanokat a belvárosokból, valamint büntettek egyes, jellemzően hajléktalanokhoz kötődő cselekményeket (pl. guberálás). Az ilyen önkormányzati szabályokat azonban az Alkotmánybíróság - Szabó Máté ombudsman indítványára - alkotmányellenesnek nyilvánította. Ezzel a helyi szabályozásra építő modell dugába dőlt, így ha fel akartak lépni a hajléktalanokkal szemben, akkor ezt már csak a kormány tehette.
Így aztán kormányunk is nekifutott, hogy egy laza mozdulattal megoldja a hajléktalan-kérdést. Már tavaly áprilisban a szabálysértési törvénybe foglalták, hogy aki az utcán él és itt tartja személyes holmiját is, arra a közterület-felügyelő helyszíni bírságot szabhat ki, amely legfeljebb 50 ezer forint lehet. Ha a hajléktalan nem tudja befizetni, ledolgozhatja közérdekű munkában, vagy büntetését a bíróság elzárássá változtatja. A hajléktalanok csak akkor mentesülhetnek a büntetés alól, ha az adott önkormányzat nem tart fennt hajléktalanszállót.
Egy legény a gáton
Ekkor azonban Szabó Máté ombudsman ismét az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte nem egyeztethető össze sem a magyar alkotmányossági normákkal, sem pedig az európai emberi jogi normákkal a hajléktalanok elzárását lehetővé tévő jogszabály, valamint az a felhatalmazás, amely "parttalanul széles körben" teszi lehetővé a rendészeti eszközök alkalmazását a közterületeken. Az Ab megvizsgálta Szabó beadványát, majd annak igazat adva alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a rendelkezést. A taláros testület indoklása szerint összeegyeztethetetlen (a gránit szilárdságú) alaptörvényben szabályzott emberi méltóság védelmével, ha az állam önmagában azt bünteti, ha valaki kényszerűségből az utcán él. A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.
Az Alkotmánybíróság szerint sem a hajléktalanok közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását.
Új próbálkozás
Az előzményekből tanulva a régi-új szabályozás más megközelítést alkalmaz. Míg a korábbi szabály általában tiltotta meg a közterületen való életvitelszerű tartózkodást, addig az új rendelkezések alapján csak az önkormányzat rendeletében kijelölt helyeken lenne tilos. Ez a korábbinál jelentősebb változtatás, hiszen így nem a település egésze, hanem csak meghatározott részei tekintetében alkalmazna szankciót.
Az első látásra korrektebbnek tűnő javaslat azonban számos kérdést vet fel. Egyrészt továbbra is büntetné a hajléktalanságot, ezzel korlátozva a hajléktalan személyek mozgásának szabadságát. Ráadásul a korábbi Ab-határozatban felhozott, emberi méltósággal kapcsolatos problémák továbbra is fennállnak.
Másrészt a szabályozás elvileg lehetővé teszi, hogy a települési önkormányzatok úgy húzzák meg a “hajléktalanmentes övezetek” határait, hogy az ténylegesen az egész települést magába foglalja. Ez a megoldás az Ab eddigi - igaz, a IV. Alaptörvény-módosítással hatályon kívül helyezett - gyakorlata alapján alkotmányellenes.
Azaz, ha a korábbi alkotmányossági megközelítésekre építünk, akkor bár a javaslat ötletes, de erős aggályokat vet fel.
Az előzőekben arról szóltunk, hogy a korábbi Ab-gyakorlat hogyan viszonyulna ehhez a szabályozáshoz. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán. Az egyik lényeges változás, hogy míg a korábbi indítványok esetében meghatározó volt az ombudsman eljárás-kezdeményező szerepe, időközben a hajléktalanok jogait határozottan védő biztos megbízatása lejárt. Az új ombudsman még nem lépett hivatalába, s kérdéses, hogy ő mennyire tartja majd fontosnak a fedél nélküli személyek emberi jogainak védelmét.
A másik, hogy az Ab is átalakult az elmúlt években. Az új tagokkal kibővített taláros testületben kérdéses, hogy - az Alaptörvény IV. módosításának “törlő” rendelkezése által is megerősítve - miként viszonyulnak a korábbi, emberi jogias megközelítéshez. A bírák előtt ugyanis több lehetőség kínálkozik. Ha kitartanak az eddigi gyakorlat mellett, akkor könnyen lehet, hogy ez a szabály sem állja ki az alkotmányossági próbát. Lehet kevésbé bátor is a testület, ekkor viszont csak alkotmányos követelményeket határoz meg, vagy a felhatalmazó rendelkezés pontosítását követeli meg. Az sem kizárt, hogy az új, a korábbiaktól valóban eltérő jogi megközelítést alkotmányosnak nyilvánítja.
A lehetőségek adottak. Az, hogy milyen döntés születik, a jövő zenéje.