Kisebb ajándékkal kedveskedett a nemzetgazdasági miniszter az egyházaknak a költségvetési törvényjavaslat módosításakor. Az egyházi iskolák pedagógusainak jutó 7 milliárd forint kiegészítő támogatás mellett további 100 millió forintot kaptak a hittanoktatásra is. Az, hogy a szükséges költségek biztosítására utólag, a tanév megkezdése után került sor mutatja, hogy kötelező hit és erkölcstan bevezetésével nincs minden rendben. Erre a tényre korábban nem más, mint Erdő Péter, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Elnöke hívta fel a figyelmet.
Véleménye szerint, ha egy állam dönti el, hogy mit kell etika címén oktatni, akkor ahhoz kellene egy világnézeti egyetértés a minimális értékekben, de "ez bizony egy-egy országon belül sem nagyon van meg...". Egy demokratikus társadalomban nincs olyan zárt, egységes erkölcsi rendszer, amit megtanulható tananyaggá lehetne formálni.
Bizonyára sok pedagógus lesz, aki az erkölcstan órákat is hasznosan fogja felhasználni, de ezt leginkább csak a kötelező tantervektől eltérve teheti meg. Az erkölcsi nevelés eddig is feladata volt iskoláknak, ez azonban nem egy meghatározott tananyag átadását jelenti, sokkal inkább a minden tantárgyat érintő etikai problémák nyílt megtárgyalását és persze példamutatást.
Kartotékadat
Már a kezdet is nehéz volt, mivel a hit vagy erkölcstant kötelezővé tevő törvényi rész elfogadása finoman szólva sem a gondos jogszabályalkotás szabályainak megfelelően történt. Ez az elképzelés ugyanis eredetileg nem szerepelt a köznevelési törvényben, hanem (a mostani módosításhoz hasonlóan) zárószavazás előtti módosító indítvánnyal került bele. Magyarán: sem államigazgatási, sem szakmai egyeztetésen, sem érdemi parlamenti vitán nem kellett átesnie. Ezért aztán arra sem volt mód, hogy a következményeket mérlegelni lehessen, pedig a rendelkezések akár alapjogokat is sérthetnek.
A tantárgy fakultatív volta miatt a szülőknek nyilatkozniuk kell arról, hogy melyik egyház hittanórájára kívánja járatni a gyereket, illetve arról, hogy inkább erkölcstanon látnák szívesen a tanulót. Aki nem nyilatkozik, az olyan, mintha az erkölcstant választaná. Bármennyire igyekezett eloszlatni az adatvédelmi aggályokat a kiadott kormányrendelet, az továbbra is tény marad, hogy az iskola kezelni fogja azt az adatot, hogy a gyerek milyen hittanra jár. A vallási hovatartozás azonban érzékeny személyes adat, amelynek széles körű állami kezelése komoly kérdéseket vet fel főleg, mert a világnézeti meggyőződésnek nemcsak a megvallása, hanem a meg nem vallása is alkotmányos jog.
A vallásszabadság nem csak ezen a ponton sérülhet. A kisebb vallási közösségek ugyanis nyilván nem tudják minden iskolában biztosítani a hitoktatást. Az eddig szokásos módon, az iskolán kívül szervezett hitoktatás viszont nem helyettesíti a kötelező iskolai foglalkozást, így ezeknek a gyerekeknek a hitoktatáson való részvétel nagyobb teherrel jár, mint mondjuk a katolikus kisdiákoknak.
Helykereső
A nehézségek és aggodalmak ellenére tavasszal a beiratkozásokkal együtt lezajlott a hit, illetve erkölcstanra járó diákok összeírása is. Az, hogy a szülők és diákok közel fele a hittant választotta, nem annyira a hirtelen vallási ébredésnek köszönhető, mint inkább annak, hogy a szülői tájékoztatókon az egyházak az eddig is a fakultatív hittanoktatást tartó oktatókat és kész tankönyveket, elképzeléseket tudtak bemutatni, miközben az erkölcstan esetében a legtöbb esetben sem a pedagógus személye, sem a tananyag nem volt ismert. Így aztán sok, nem különösebben vallásos szülő is inkább a kiszámítható hittant választotta a bizonytalan erkölcstan helyett.
Könnyen lehet, hogy ők döntöttek jól. Az erkölcstant tanító pedagógusok ugyanis nem sok segítséget kaptak az új tananyag elsajátításához. Félő, hogy nagyon is jól jelzi a helyzetet az a nagy figyelmet kapott továbbképzési ajánlat , amely strandon való tanulással kecsegetett.
Az is kiderült, hogy az alternatív hit és erkölcstan kiötlői elfeledkeztek arról, hogy egy osztályterembe csak egy foglalkozás fér be egyszerre. Így aztán, ahol van erre lehetőség külön termet kell biztosítani a különböző hittanosok és az erkölcstanosok számára. Ahol viszont nincs erre elég terem, ott továbbra is délután oldják meg a hittan órákat. Így viszont az a helyzet, hogy a hittant választó diákok a folyosón csellengenek, de olyan is volt, ahol megőrzés céljából az erkölcstanos csoportba osztották be őket.
Halálos bűn
Alapvető kérdéseket vetnek fel az elkészült tankönyvek is. Az egyik erkölcstan könyv ugyanis pedagógiailag rossz minőségűnek bizonyult, miközben elképesztő állításokkal van tele. Ez talán kevésbé meglepő, ha tudjuk, hogy szerzője meglehetősen sajátos történelmi nézeteket vall - ez magánügy. Az viszont közügy, hogy hogyan tudott egy ilyen minőségű könyv átcsúszni a tankönyvvé nyilvánítási eljáráson. Állítólag az újabb eljárásnál a legkritikusabb részeket már elhagyták a könyvből, de akkor is teljesen világos, hogy az a szerző saját személyes nézeteinek gyűjteménye, és mint ilyen, legfeljebb egy a lehetséges erkölcsi felfogások közül.
Azonban nem csak az erkölcstan könyvekkel van a baj. Egy katolikus hittan oktatásra használt kiadvány ugyanis a negyedikes kisdiákokat tájékoztatta arról, hogy azonos neműek közötti kapcsolat halálos bűn. Ez teológiailag is fölötte problémás (a katolikus tanítás szerint minden házasságon kívüli szexuális kapcsolat halálos bűn, ha nem gyónják és bocsátják meg), de a homoszexuálisok bűnösségének kiemelése Ferenc pápa nyílatkozataival is ellentétes. Jó hír, hogy a kiadó a könyv javítását ígéri.
Az egész koncepcióval, a “hittanpótló” erkölcstannal kapcsolatos alapvető problémára mutat rá egy másik Erdő Péterrel készült interjú. Véleménye szerint, ha egy állam dönti el, hogy mit kell etika címén oktatni, akkor ahhoz kellene egy világnézeti egyetértés a minimális értékekben, de "ez bizony egy-egy országon belül sem nagyon van meg...". Egy demokratikus társadalomban nincs olyan zárt, egységes erkölcsi rendszer, amit megtanulható tananyaggá lehetne formálni.
Tanára válogatja
Bizonyára sok pedagógus lesz, aki az erkölcstan órákat is hasznosan fogja eltölteni, de ezt leginkább csak a kötelező tantervektől eltérve teheti meg. Az erkölcsi nevelés eddig is feladata volt iskoláknak, ez azonban nem egy meghatározott tananyag átadását jelenti, sokkal inkább a minden tantárgyat érintő etikai problémák nyílt megtárgyalását, és persze példamutatást.
Hogy ne ilyen komor gondolatokkal zárjuk a bejegyzést, ajánljuk minden olvasónk figyelmébe az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet erkölcstant népszerűsíti videóját. A fentiek alapján nem vagyunk egészen meggyőzve, hogy “Gabikám” jobban jár a központilag kiosztott erkölcstannal, mint az autókereskedő életszagú útmutatásával.
