Ismételten nagy vihart kavart a zsebszerződésekkel szembeni, a kormány által is támogatott törvényjavaslat. A javaslat eredeti szövegének számos elemével szemben még a kormánypártokkal nem kifejezetten ellenséges, s a tervezet végrehajtásáért felelős ügyészi szervezet vezetője is számos alkotmányos aggályt fogalmazott meg.
Bár a kormányzat a legfontosabb ügyészi észrevételekre egy módosító indítvánnyal (amelyet - meglepő módon - egyéni képviselőként nyújtott be) reagálni próbált. Azonban így is kérdéses, hogy a lényegében visszaható hatályú, erőteljes szankciókat tartalmazó javaslatcsomag alkotmányossá vált-e.
Ez a szabályozás végső soron egy jelentős földállamosítás lehetőségét nyitja meg, hiszen a zsebszerződésekkel érintett földek így lényegében térítésmentesen a Nemzeti Államosítás Kormányához kerülhetnének. Ez pedig ismét újraosztható, bérbe adható - ami eddig sem volt egy teljesen tiszta történet.
Forrás: Greenr blog
A zsebszerződések vége?
A miniszterelnök már az első, 1998-2002 közötti kormányzati ciklusa idején harcot hirdetett az "osztrák vircsafttal", a földek tulajdonjogának átszállását célzó zsebszerződésekkel szemben. A mostani földtörvény megalkotását követően a szabadságharc magasabb fokozatra kapcsolt. Természetesen egyéni képviselői indítványként egy olyan javaslatot nyújtottak be, amely visszamenőleges hatállyal lehetővé tette volna, hogy az ügyész kezdeményezésére a zsebszerződésekkel érintett földek tulajdonjogát az állam kaphassa meg.
Ehhez az ügyészi perindítási jogkörhöz rendkívül erős és szinte korlátlan jogosítványokat kapott volna az ügyész. Így bárhová szabadon beléphetett volna, nem lehetett volna előtte ügyvédi titokra hivatkozni, s bár "terhelő" vallomás tételére nem kötelezhette volna az ügyész az érintetteket, azonban minden szükséges, akár terhelő információt is köteles lett volna az érintett az ügyész rendelkezésére bocsátani.
Ezekkel az erős jogosítványokkal akarták biztosítani azt, hogy az ügyészség hatékonyan felléphessen. Hiszen már 2001-ben megüzente a miniszterelnök, hogy vége az osztrák vircsaftnak, azonban az még most, három év ismételt kormányzás után sem változott meg alapvetően.
És jogállami ez?
...az ellenzéki elfogultsággal kevéssé vádolható legfőbb ügyész szerint nem igazán. A legfőbb ügyész - aki ennek a törvénynek a végrehajtásáért elsősorban felelne - számos alkotmányos aggályt fogalmazott meg. Így Polt Péter szerint az állam javára történő tulajdonelvonás, mint a színlelt (s így érvénytelen) szerződés szankciója sérti a tulajdonhoz fűződő, az Alaptörvényben biztosított alapjogot. Ráadásul ez a kötelezettség visszamenőleges hatállyal jelenne meg, amely a jogalkotási törvény mellett a jogállamiság - szintén az Alaptörvényben rögzített - elvével ütközne.
Az már csak hab a tortán, hogy az ügyészi jogosultságok, s az, hogy azokkal kapcsolatban semmilyen jogorvoslati és felülvizsgálati lehetőséget nem biztosítottak, szintén ellentétes a tisztességes eljárás és a jogorvoslathoz való jog Alaptörvényben meghatározott szabályaival. Így bár a legfőbb ügyész erős kétségeket és aggályokat fogalmazott meg, a kormányzat alapvetően kitartott az álláspontja mellett.
Azonban a legfőbb ügyész levele mellett a kormány és a kormánypárti kétharmados többség nem mehet el szó nélkül, hiszen éppen az Alaptörvény - sokat vitatott - 4. módosítása biztosította a legfőbb ügyésznek az Alkotmánybíróság előtti utólagos normakontroll-eljárás megindításának jogát.
Korrekciók...
... éppen ezért a kormányzat - természetesen ezt is egyéni képviselői módosító indítványként benyújtva (a módosítót a minisztérium államtitkára, Buday Gyula jegyezte) - próbált valamit kezdeni ezekkel az érvekkel.
A visszaható hatállyal kapcsolatos kérdést nem úgy akarta kezelni, hogy visszavonulót fújt. A kormányzat ehelyett megpróbált trükközni: adott egy harminc napos moratóriumot, s csak azután lép fel a törvény teljes szigorával. Az állam javára történő tulajdonelvonás azonban továbbra is élő szankció maradna. Mindezeken túl az ügyész vizsgálati jogosítványai körében illesztett be jogorvoslati szabályokat, valamint fogadta meg az ügyészségnek a tisztességes eljáráshoz és a titokvédelmekhez kapcsolódóan megfogalmazott tanácsait, s lényegében átvezette azokat a javaslaton. Szintén rendezték az érvénytelen szerződésekkel kapcsolatos nyitott kérdéseket.
És elég ez?
Bár elsőre rendkívül elegánsnak tűnik az új megoldás, azonban attól a visszaható hatály még visszaható hatály marad. Ugyanis a moratórium ellenére végső soron évekkel - olykor évtizedekkel - korábban megkötött szerződések esetén vezetne be egy új, eddig ismeretlen szankciót: az állam javára történő tulajdonelvonást. A harminc napos moratórium nem változtat azon a tényen, hogy ezek a szerződések már sokkal-sokkal a törvény hatályba lépése előtt létrejöttek, s most végső soron ezekre a régi ügyekre alkalmazna egy újabb szankciót.
Ráadásul az anyag nem változtatott a tulajdonelvonáson sem. Így gyakorlatilag a legfőbb ügyész észrevételeinek többségét lényegében figyelmen kívül hagyta a jogalkotó.
Az államosítás ismét dübörög?
Ez a szabályozás végső soron egy jelentős földállamosítás lehetőségét nyitja meg, hiszen a zsebszerződésekkel érintett földek így lényegében térítésmentesen a Nemzeti Államosítás Kormányához kerülhetnének. Ez pedig ismét újraosztható, bérbe adható - ami eddig sem volt egy teljesen tiszta történet.
Igaz, a megoldás nem biztos, hogy mindenben kiállja a jogállamiság próbáját, de az ilyen módszerek alkalmazása általában csak akkor zavarja a kormányzatot, ha azt vele szemben vetik be.
Kommunikációs trükk?
Ráadásul kérdéses, hogy ezekkel az eszközökkel elérik-e egyáltalán a kívánt célt, azaz fel tudják-e deríteni a zsebszerződéseket. Az ugyanis nem látszik, hogy ehhez a feladathoz az ügyészség többlet erőforrásokat kapna, márpedig ennek a szervezetnek van dolga éppen elég. Így könnyen lehet, hogy alkottak egy, a nemzeti föld védelmét fontosnak tartó személyek számára jól hangzó törvényt - amelyet aztán nem tudnak megfelelően végrehajtani. Nem ez lenne az első ilyen eset.
