Korábban már több alkalommal foglalkoztunk a szegénység magyarországi alakulásával. A gyermekszegénységről szóló blogunkban már jeleztük, hogy a kormányzat által korábban hangoztatott cél, az alulról nyitott, széles középosztály helyett polarizációt figyelhetünk meg a társadalom felső és alsóbb rétegei között. Ez sajnos különösen aktuális, lévén tegnap volt a szegénység elleni küzdelem világnapja.
A Tárki egy korábbi kutatása alapján a válság óta (2009 és 2012 között) jelentősen nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya. Most pedig a KSH adta ki a szegénység mértékével és kiterjedtségével kapcsolatos kiadványát, amely szintén lesújtó állapotokat mutat. Csak ízelítőül: a háztartások háromnegyedének nincs fedezete váratlan kiadásokra, 32 százaléknak pedig kétnaponta nem futotta húsra.
Az olyan intézkedések, mint a családi adókedvezmény kiterjesztése vagy a rezsicsökkentés nem fogják ezeket a folyamatokat megfordítani. Az előbbit eddig csak olyan a családokban tudták teljesen kihasználni, ahol mindkét szülő az átlagnál jobban keres, és a mostani kiterjesztés sem fog segíteni sokaknak. De a rezsicsökkentés sem jelent sokat a háztartások azon 15 százalékának, ahol bevallásuk szerint nem tudták megfelelően fűteni a lakásukat.
A legnehezebb helyzetben az Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon élők vannak. Ezek a térségek szerepelnek a legrosszabb 20-ban a vásárlóerő szempontjából, karöltve a bolgár, a román és a lengyel régiókkal az uniós listán.
Az ország harmadát érinti a relatív jövedelmi szegénység
Annak ellenére, hogy Magyarország már kétségtelenül jobban teljesít minden tekintetben, a teljes népesség egyharmadát, közel 3,2 millió embert érintett a relatív jövedelmi szegénység, vagy a társadalmi kirekesztettség. Ezen belül mély szegénységben közel félmillióan éltek 2011-ben - derül ki a KSH friss kiadványából.
Árulkodó jelzőszám a társadalmi lecsúszásról, hogy az anyagi deprivációs ráta 2010-ben közel 40, tavaly már 44 százalékos volt, a súlyos anyagi deprivációs ráta is ezzel párhuzamosan 21,6 százalékról 25 százalék fölé emelkedett.
Tavaly a háztartások háromnegyedének nem volt fedezete váratlan kiadásokra. Harmadának kétnaponta nem futotta húsra. Beszédes az alábbi grafikon, amely a lakosság húsfogyasztását illusztrálja. Eszerint a legtöbb húst közvetlenül a rendszerváltás előtt ettek a magyarok. A válság óta pedig folyamatosan lecsökkent a tendencia a kétezres évek elejének szintjére.
A szegénység ellenszere?
Persze, hogy a munka. Míg foglalkoztatottak körében 5,3 százalék, ezzel szemben a nem foglalkoztatottak 17,1 százaléka, közülük is a munkanélküli háztartások fele élt a szegénységi küszöbérték alatt. Az aktív munkaerő-piaci részvétel jelentősen csökkenti a szegénységi kockázatot.
Csakhogy a foglalkoztatottság növekedése közmunkának felfuttatásának és a külföldön dolgozóknak köszönhető. A gazdaság recesszióba döntésével pedig még unortodox módon sem lehet a versenyszférában munkahelyeket teremteni.
Ahol a rezsicsökkentés sem segít
Az olyan intézkedések, mint a családi adókedvezmény kiterjesztése vagy a rezsicsökkentés nem fogják ezeket a folyamatokat megfordítani. Az előbbit eddig csak olyan a családokban tudták teljesen kihasználni ahol, mindkét szülő az átlagnál jobban keres és a mostani kiterjesztés sem fog segíteni sok helyen.
De a rezsicsökkentés sem jelent sokat a háztartások azon 15 százalékának, ahol bevallásuk szerint nem tudták megfelelően fűteni a lakásukat. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek köszönhetően 15 százalékkal csökkent a közüzemi tartozás. Viszont azoknak, akik ennek ellenére sem tudták csökkenti díjhátralékukat még a húsz százalékos csökkentés is kevés lesz.
A legnehezebb helyzetben az Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön, a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl élők vannak. Ezek a térségek szerepelnek a legrosszabb 20-ban a vásárlóerő szempontjából, karöltve a bolgár, a román és a lengyel régiókkal az uniós listán.
_(%25_of_GDP).png&filetimestamp=20121023174050){kind=link}