Az Alaptörvény ötödik módosításához kötődő "salátatörvény" egyik eldugott pontján apró jogtechnikai változtatást hajtanak végre: eltörlik az alkotmánybírák esetében a hetvenéves felső korhatárt.
Ez a módosítás csak elsőre tűnik technikainak: ha figyelembe vesszük, hogy a kormányzat és a kormánypárti kétharmados többség mennyit küzdött a bírói tisztség felső korhatárának csökkentéséért, ez egy csúnya szélkakasnak tűnhet. Akkor azonban, ha megnézzük, hogy kik azok a bírák, akiket ez a változtatás előnyösen érint, már egyértelműbb a kép. Legtöbbjük ugyanis a kormánypártok nézeteihez közelálló gondolkodású, illetve általuk jelölt alkotmánybíró.
A felső korhatár és a kormánypártok: minden állat egyenlő, de egyesek még egyenlőbbek?
Amennyiben a közszférában történő foglalkoztatás felső korhatárának kérdésére tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy a kormányzat és a kormánypártok hozzáállása erősen ambivalens. Döntő többségében a kormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy a nyugdíjas korúakat távol tartsa a közszférától, azonban voltak olyan "kiválasztottak", akik esetében még könnyített is a szigorú szabályokon, s viszonylag idősebb koruk ellenére is lehetővé tette a köztisztség ellátását.
A vesztesek...
... közé tartozik szinte mindenki. A közszférában ugyanis a kormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy nyugdíjaskorú személy ne dolgozzon. Így egyes kiemelt ágazatok - ilyen például a felsőoktatás - kivételével általános jelleggel megtiltotta a nyugdíjkorhatárt betöltők foglalkoztatását, amely tilalom alól csak a miniszter (vagy annak helyettesei, az államtitkárok) adhatott felmentést.
Ráadásul, ahol még elvileg megengedte a további foglalkoztatást, ott is bevezetett egy olyan szabályt, amely szerint a nyugdíj és a közszférában kapott fizetés vagy illetmény párhuzamosan nem folyósítható. Ezzel szintén azt ösztönözte, hogy a nyugdíjasok távolabb kerüljenek a közszféra munkapiacától.
A szabadságharcos hevület ...
... is megjelent a nyugdíjaskorúak egy csoportjánál: még az Alaptörvénybe is beleírták, valamint az alapján a bírók jogállásáról szóló törvényben is rögzítették, hogy a bírák nem foglalkoztathatóak a reájuk irányadó nyugdíjkorhatár betöltése után. Ebben az ügyben a kormányzat nagyon elszánt volt, a hazai és a nemzetközi kritikák ellenére is kitartott álláspontja mellett.
Hiába. Ahogyan korábban már írtuk, az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek vélte ezt a rendelkezést, ráadásul az Európai Unió Bírósága is kimondta, hogy a bírák jogállásáról szóló törvény rendelkezései ellentétesek az uniós joggal. Így a 65. életév betöltésére történő csökkentés csak több lépcsőben, fokozatosan valósulhat meg - ezt szabályozza egyébként ez a "saláta" javaslat is.
És a kivételezettek...
..., akiknek a köre rendkívül szűk. Ugyanis a kivételek e körben klasszikus "lexek", azaz olyan törvények, amelyek egy-egy személy vagy személyek jól körülhatárolt kis csoportjainak érdekében születtek.
Ezek közé sorolhatjuk a már általunk is bemutatott "lex Szapáryt", amely lehetővé tette, hogy a 72 (!) éves Szapáry Györgyöt washingtoni nagykövetté nevezhessék ki.
Miként írtunk róla, a politikusokra sem terjedt ki a közszféra nyugdíjszabályozása.
Az új nyertesek...
... az alkotmánybírák. Ugyanis esetükben csak annyi lenne a szabály, hogy 70. életévét betöltött személy nem választható meg, ám a megválasztott alkotmánybíró a 70. életévének betöltését követően is hivatalban maradhat. Elsőre nem egyértelmű, hogy mi annak az értelme, hogy miközben a bírák felső korhatárát, ha több lépcsőben is, de csökkentik, akkor ugyanabban a törvényben az alkotmánybírói tisztnél ezt megszüntetik.
Ha az Alkotmánybíróság honlapján megnézzük a testület tagjainak névsorát mindjárt világosabbá válik a kép: a bírák születési időpontjaiból kiderül, hogy a viszonylag közeli jövőben olyan bírák töltik be a 70. életévüket (Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Salamon László), akiknek a jogról és az államról alkotott felfogása - szavazataik, párhuzamos indokolásaik és különvéleményeik alapján - a kormánypártok világnézetéhez áll közelebb. Azaz, ezzel a szabállyal elsősorban a "kétharmad" által megválasztott, s ahhoz közeli gondolkodású személyek megbízatását hosszabbítják meg. Ez pedig "bebetonozás" a javából.
Ha tehát ahhoz kormánypárti érdek fűződik, teljes egészében megváltozik a Fidesz álláspontja a nyugdíjkorhatár kérdésében. Volt már erre példa, akkor is, most is a jól bevált módszerhez folyamodtak: írtak egy újabb lexet.
