A héten kezdi el tárgyalni az országgyűlés azt a törvényjavaslatot, amelyet a hozzáértők csak "börtönkódexként" emlegetnek.
A kódex - amely súlyos vitákat gerjesztett szakmai körökben - egyszerre próbál modern, a korábbiaknál nagyobb garanciákat biztosító szabályokat bevezetni, illetve korábban rendeletben szabályozott kérdéseket törvényi szintre emelni, másrészt (a kormányzati politikával összhangban) nagyobb figyelmet kíván szentelni a börtönök önfenntartóvá tételére, azon belül a foglalkoztatásra és az azzal kapcsolatos finanszírozási kérdésekre. Mindezeken túl bizonyos, korábban ingyenes szolgáltatásokat is fizetőssé tesz.
Kérdéses, hogy ezek az új szabályok érdemben tudják-e csökkenteni a fogva tartás költségeit, vagy azok inkább csak egyfajta határozott politikai üzenetként értékelhetőek.
A korábbi kódex...
... egyértelműen megérett a cserére. Az előző büntetés-végrehajtási kódexet még 1979-ben, gyakorlatilag az 1978-as Büntető törvénykönyv megalkotásához kötődő kodifikációs hullámban fogadták el. Bár az eredeti törvény több ponton próbált a szocialista börtönügytől a nyugati normák felé közelíteni, a kódexet a rendszerváltozást követően gyakorlatilag újraírták, és az 1990-es évektől kezdődően folyamatosan módosítják. Így a jogszabályanyag áttekinthetősége és ellentmondásmentes értelmezése már amúgy is szükségessé tette a felülvizsgálatot. Erre amúgy is jó alkalmat adott a büntetőjogi terület újrakodifikálása, az 1978-as Btk. felváltása az új törvénnyel.
Előrelépések
A törvény több ponton a korábbi szabályozásnál előremutatóbb rendelkezéseket alkalmaz. Így az előző kódex a legtöbb részletszabály megalkotását az igazságügyért felelős miniszter rendeletére hagyta, a tényleges fogva tartás körülményeinek pontos meghatározását egy közigazgatási szereplőre bízva. Az új törvény számos, korábban rendeleti szinten rendezett szabályt törvényi szintre emel.
A börtönfoglalkoztatás elősegítése érdekében lehetővé teszi, hogy a fogvatartott "börtönbeli" foglalkoztatása nyugdíjjal kapcsolatos jogszerző idő lehessen. Így elvileg a szabadságvesztés büntetés alatt végzett munkát is figyelembe vehetik a nyugdíj megállapításánál.
A törvénynek szintén fontos újítása, hogy legalábbis bizonyos intézmények bevezetésével erősíti a fogvatartottak társadalmi integrációját elősegítő eszközöket.
... és elég ez?
A jogvédő szervezetek a fenti előrelépések ellenére is kritizálják a törvényt. Kritikájuk egyik eleme a viszonylag széles körű parancsnoki intézkedési és fegyelmi jogkört jelentő szabályok fenntartása jelenti, szerinte ezek a jogkörök az elítéltek jogainak széles korlátozását teszik lehetővé.
A kritika másik fontos elemét a térítésköteles szolgáltatások bevezetése jelenti. Ezek az intézkedések ugyanis érdemben nem javítják a börtönök finanszírozását, az elítéltek számára azonban jelentős anyagi terhet jelenthetnek. Az elítéltek foglalkoztatásának alacsonyabb díjazása (a minimálbér legalább egyharmada a teljes munkaidőre járó alapdíj) miatt korlátosabb erőforrásokkal rendelkeznek. Szintén kifogásolják, hogy az alacsonyabb alapdíj miatt a szolgálati idős szerzésére is csak alig kerülhet sor: a jellemzően részfoglalkoztatású elítéltek csak külön befizetéseikkel válhatnak jogosulttá a TB-szabályok alapján.
Ezen felül a jogvédők hiányolják a jelentősebb előrelépéseket a jogvédelmi rendszerben is.
Munkaalapú és önfenntartó börtön?
A törvény azonban erős üzenetet hordoz: a börtönfoglalkoztatás erősítése azt mutatja, hogy a kormány komolyan vette célkitűzését, és legalább a szabályozás szintjén próbálja a fogva tartás költségeinek viselésébe bevonni az elítélteket. Ehhez kapcsolódnak a kiegészítő szolgáltatások - a törvény példálózó jelleggel a hűtőt, a vízforralót és a konditermet sorolja fel - fizetőssé tétele is.
Ez a nagyjából 60 milliárdos költségvetésből gazdálkodó börtönök esetében nem jelentős tétel, miként a börtönfoglalkoztatás sem képes hagyományosan a tényleges terhek viseléséhez jelentősen hozzájárulni. Az egyik legnagyobb börtönfoglalkoztató, a BUFA Kft. például 2012-ben 12,5 millió forint körüli nyereséget termelt. Így ezek az új szabályok inkább értelmezhetőek politikai üzenetként és a megtett ígéretek betartására irányuló cselekvésként, mint valós átalakításként.
