Még a 2012-es év egyik érdekes önkormányzati híre volt az, hogy Szentendre egyik alpolgármesterét a város legnagyobb hitelezője, a Raiffeisen Bank "delegálta". A válságkezelő alpolgármester a város gazdálkodásának konszolidációja után lemondott.
Ez az úgy látszik sikeres modell azonban számos kérdést felvet. Egyrészt a folyamatosan romló finanszírozás mellett is lehet kezelni az akut válsághelyzeteket, másrészt az is látszik, hogy erre azért van lehetőség, mert a helyi közösségek gazdálkodása nem mindig és mindenben volt racionális.
Másrészt ez a megoldás, amikor az egyik hitelező kényszeríti rá az akaratát - akár az ésszerű gazdálkodást is - egy helyi közösségre, a helyi demokráciát veszélyezteti, hiszen a nem jó gazda módjára sáfárkodó testületeket végső soron a helyi polgárok bízták meg. Így végső soron az ő akaratukat írják felül.
Forrás: Wikipédia
Az önkormányzatok eladósodása
Korábbi bejegyzésünkben írtunk arról, hogy az önkormányzatok - elsősorban a magyar viszonylatban nagyobb méretű egységek - eladósodásának kettős gyökerei vannak. Egyrészt a helyi közösségek - rövid távú politikai érdekekből - nem hozták meg a közszolgáltatások ésszerűsítéséhez kapcsolódó alapvető fontosságú döntéseket, így azok többletköltségei őket terhelték. Így például a csökkenő gyereklétszám ellenére nem csökkentették az oktatási kapacitásukat, indokolatlanul üzemeltettek kihasználatlan tömegközlekedési járatokat stb. Az eladósodás másik oka az Unió által támogatott nagyberuházásokhoz szükséges önrész előteremtése volt. Mivel 2004 óta óriási mennyiségű forrást kaptak így az önkormányzatok, a látványos beruházásokhoz sokszor erőn felül vettek fel hiteleket, bocsátottak ki kötvényeket. Gyakran - svájci frankban.
Mindezek hatására 2006-2012 között megduplázódott a - többségében fideszes vezetésű - magyar önkormányzati rendszer konszolidált adóssága. Ezt az adósságot pedig valamikor törleszteni kell. Bár ezt az állam átvállalta (így tulajdonképpen jutalmazta a nem teljesen felelősen gazdálkodó helyi közösségeket), meg kell előzni az újabb adósságok felhalmozódását.
Bátor lépések kora
Bár a gazdasági stabilitási törvény számos hitelviszony létesítését kormányzati engedélyhez köti, azonban ennek a szabálynak a betartása is erős költségvetési fegyelmet tételez fel. Így a szükséges források előteremtéséhez megfelelő kiadáscsökkentésre van szükség.
Bár az államosításokat követően számos, kényes kérdésben - így az oktatásban, egészségügyben, bizonyos szociális szolgáltatásokban - nem az önkormányzatoknak kell meghozniuk a kényes döntéseket, azonban így is maradnak olyan terültek, ahol a költségcsökkentés konfliktusokkal, így szavazatvesztéssel is járhat. Ha az önkormányzatok rövid távú politikai érdekeiket követik, akkor a településük lehetetlenülhet el.
Bankárönkormányzat?
Szentendre is hasonló dilemma előtt állt. Itt azonban a legnagyobb hitelező a város által kibocsátott kötvények tulajdonosa, a Raiffeisen Bank is "besegített" a megoldás megtalálásában: azt kérte, hogy válasszanak egy olyan alpolgármestert, aki segít rendbe tenni a város pénzügyeit.
Az alpolgármester egyéves tevékenysége egyfajta jó gyakorlatnak is tekinthető: a beszámolók alapján feladatát úgy végezte el sikerrel, hogy a város szolgáltatási színvonala nem csökkent. Az alpolgármester sikerének legfőbb oka, hogy a csőd elkerülése érdekében a város vezetése felvállalta, hogy tisztán üzemgazdaságossági szempontok és logika alapján végzik el az önkormányzat konszolidációját.
Ez a megoldás azonban több szempontból is kérdéses. Egyrészt a helyi demokráciával nehezen egyeztethető össze, hogy városvezetőket bankok delegáljanak. Sokan elfelejtik ugyanis, hogy a nagyberuházásokra a lakosságnak is szüksége van, hiszen az ilyeneket végrehajtó helyi politikusok általában sikeresek szoktak lenni a választásokon. Ha ezek az építkezések nem hoznának szavazatokat, nem hajtanák őket végre. Ugyanígy, ha az intézményi korszerűsítés és racionalizálás nem járna szavazatvesztéssel, akkor könnyebben végrehajtanák.
A másik probléma az, hogy a tisztán üzemgazdaságossági szempontú megoldások nem minden esetben járnak eredménnyel. Ezt az elmúlt évtizedek nyugati gyakorlata is megmutatta. A tiszta gazdaságossági szempontú állami beavatkozás ugyanis sok esetben nem elegendő, más szempontokat is figyelembe kell venni a jó döntés meghozatalához.
A tanulság...
... az, hogy a helyi közösségeknek a gazdaságossági szempontokra is oda kell figyelniük. Ez igaz mind a helyi politikusokra, mind a helyi közszolgákra, mind a helyi választópolgárokra. A szentendrei példa is azt mutatja, hogy az igazi az lenne, ha a helyi politika, a helyi igazgatási és gazdasági ésszerűség által megkövetelt szempontokat egyszerre figyelembe vennék, anélkül, hogy az egyik rátelepülne a másikra. Ezt azonban csak látszólag egyszerű megoldani, hiszen mindig nagy a csábítás meghatározó szereplővé válni.