Korábbi írásunkban jeleztük, hogy a 2012-től hatályos szabályok alapján a népszavazási kezdeményezések elhúzására számos jogi lehetőség állt rendelkezésre. Úgy tűnik, ez a szabályozás jelentősen átalakulhat 2014-től.
Az országgyűlés ugyanis - a parlamentarizmus nagyobb dicsőségére - több mint kétévnyi "vakáció" után ismét megnyitotta a népszavazási törvényről szóló javaslatot. Azon túl, hogy az új választási eljárási szabályokhoz igazították annak rendelkezéseit, immáron szigorú jogorvoslati határidőket vezetnek be a jelenlegi "sürgősségi" elbírálással szemben. Azaz, ha nem is lehet egyszerű egy ilyen eljárás kezdeményezése, de legalább azok számon kérhető határidőket jelentenek.
A módosított törvényben kísért a "lex Margitsziget" emléke is: a helyi népszavazások körében az átírt önkormányzati törvényre utalnak vissza. Az új szabály azonban továbbra is szűk körben tartja a helyi népszavazásokat: bár bizonyos önkéntes feladatvállalásokról lehet szavazni, de a testületek szervezetalakítási ügyeiben, a költségvetésről és a helyi adókról továbbra sem lehet szavazni.
Rétestészta
Korábban már megírtuk, hogy bár 2011-ben, az Alaptörvény elfogadását követően benyújtotta a kormány a népszavazási törvényjavaslatot, végül az általános vita gyors "lezavarását" követően jegelték a törvényt, s az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatályba lépésével összefüggésben nem egy új jogszabályt adtak ki, hanem a korábbi rendelkezéseket hozták összhangba az Alaptörvénnyel.
A 2012-től hatályos szabályozást vizsgálva kiemeltük, hogy ott rendkívül nehéz volt azt elérni, hogy a népszavazási kezdeményezés a napirenden maradhasson, s arról ténylegesen véleményt is nyilváníthasson a nép. A módosított szabályozásba több olyan buktatót építettek, amely akár évekre is elhúzhatta a folyamatot. Talán nem véletlen, hogy a kormányzat számára "veszélyes" két választás közötti időszakban ez a szabály érvényesült, amely fék jól is működött, hiszen a számtalan népszavazási kezdeményezésből végül nem lett referendum.
Nem félünk a farkastól népszavazástól?
Úgy tűnik, a korlátozó szabály megtette kötelezettségét, így az mehet, attól a kormánypártok érzékeny búcsút vesznek. Az országgyűlés ugyanis közel 2 és fél év után ismét megnyitotta a 2011-ben benyújtott népszavazási törvényjavaslat vitáját.
A javaslatot gyakorlatilag újra kellett írni. Az új választási eljárási törvény gyökeresen alakította át a szabályokat, s számos törvény és maga az Alaptörvény is sokat változott az elmúlt két és fél évben. Így az alkotmányügyi bizottság módosítója nyomán szinte egy új törvény jelenik meg.
A törvény az eljárási, bizottsági szabályok mellett jelentősen átalakítja a népszavazás kiírásának folyamatát is. Az új rendelkezések révén a korábban határidő nélküli kúriai és alkotmánybírósági eljárásokat szigorú határidők keretei közé helyeznék. Így a Kúria a hitelesítéssel kapcsolatos döntésről az eljárási elutasítást (visszautasítást) követő 30, az érdemi elutasítást követő 90 napon belül köteles dönteni. A továbbra is bárki által kezdeményezhető alkotmánybírósági eljárás nyomán az Ab-nek pedig 30 nap állna rendelkezésére.
Így végül is jelentősen felgyorsulhat a népszavazási folyamat, ami azt mutatja, hogy most már a kormánypártok kevéssé tarthatnak politikailag ettől az eszköztől.
Persze az új szabályozásban is találhatunk humorbonbonokat, amelyek a kezdeményezések egy részének komolyságára is utalnak: így az egyéni benyújtás korlátozása mellett kimondják, hogy a kezdeményezés nem lehet szeméremsértő, azaz gyakorlatilag trágár. Ezek arra utalnak, hogy előfordulhattak ilyen kezdeményezések is a korábbi gyakorlatban.
Bizonytalanságok a helyi népszavazások körül
Az új szabályozás próbálja elvarrni a helyi népszavazással kapcsolatos nyitott kérdéseket. Így például nem határozza meg külön a kötelező népszavazási tárgyköröket, azok tekintetében az önkormányzati jogra utal. Ezzel nem nyitja újra a "lex Margitszigettel" kapcsolatos vitát, azaz, hogy területszervezési ügynél mikor kell ügydöntő népszavazást tartani.
Ami továbbra is bizonytalan, hogy miként lehet helyi feladatvállalással kapcsolatos döntést kezdeményezni. Az új törvény például kifejezetten lehetővé teszi, hogy a feladat önkéntes felvállalásáról népszavazás döntsön, ám a népszavazási törvény kizárja a költségvetésről és a testületi szervezetalakításról szóló döntést. Márpedig egy önkéntes feladatvállalás ilyen kérdéseket érinthet, így az egyik törvény alapján tiltott, a másik alapján pedig lehetséges a helyi referendum. Ráadásul a tiltólista továbbra is széles körben korlátozhatja a helyi közvetlenebb demokrácia széles körű érvényesülését. A szervezetalakítási és a költségvetési kérdések ugyanis rendkívül tágan is értelmezhetek, így alig lehet olyan ügyet találni, ahol egyértelműen sor kerülhet helyi népszavazás tartására.
Ezek a bizonytalanságok is jelzik, hogy még lenne mit csiszolni as törvényen. A kérdések megnyugtató, jogalkotási elrendezése hiányában ugyanis ismét a bíróságok kezébe kerülhet a döntés.
