A II. Orbán-kormány legelső ígéretei közé tartozott a vállalkozói szférát fojtogató körbetartozások felszámolása. Mivel Magyarországon a körbetartozás jelentős része az egyik legnagyobb megrendelőtől, az államtól és az önkormányzati szektorból indul, ezért a kormány arra is garanciát vállalt, hogy az államnak minden esetben és azonnal teljesítenie kell a kifizetéseket. Mint azt látni fogjuk, nem sok sikerrel.
Eközben a kényszervállalkozói létforma igen elterjedt Magyarországon. Annak ellenére, hogy sok nehézséggel jár, kezdve a kifizetésekből adódó bizonytalanságokból és az akkor is kötelező adóterhekig, amikor nem is volt bevétele a vállalkozónak. Az egyéni vállalkozóknak legalább 32 ezer 805 forint szociális hozzájárulási adót, 13 ezer 770 forint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot és 10 ezer 800 forint nyugdíjjárulékot kell befizetnie. Ez összesen 57 ezer 375 forintot jelent havonta. És csak ezután adózik a bevétel után. Már ha van neki.
Az elmúlt években jogszabály-módosításokkal sodortak csapdahelyzetbe több tízezer kényszervállalkozót. Még a Gyurcsány-kormány idején lépett hatályba az a szabályozás, hogy a köztartozást felhalmozó cég nem törölhető a cégjegyzékből. Persze a gyakorlat érthető, hiszen mindenki érdeke, hogy a tartozást felhalmozó cégek ne tűnhessenek el nyomtalanul a hatóságok szeme elől.
Ugyanakkor a munkanélküli ellátásokhoz sincs jogosultsága annak, aki vállalkozói tevékenységet folytat (hiszen kereső tevékenységnek minősül). Így amíg a céget nem törlik, addig álláskeresési ellátást sem kérhet. Így ha az illetőnek nincs bevétele, nem tudja törleszteni az adósságát.
A körbetartozások felszámolása
Az adósság elleni harc jegyében a Fidesz (nagyon helyesen) hadat üzent az üzleti szférát gúzsba kötő lánctartozásoknak. Mint számos állami és civil szervezet eltartója, az állam gyakran találja magát a tartozás-hálózat középpontjában. A jelenségnek szélsőségesen negatív következményei is lehetnek: ha egy-egy vállalkozásnál jelentősen késik a betervezett bevétel, akkor munkahelyek – rossz esetben az egész vállalat fennállása – kerülhetnek veszélybe és emberek egzisztenciális válsághelyzetbe.
Ezért az állam megpróbálta érvényesíteni a 90 napos helyett az egy hónapos fizetési határidő érvényesítését, de nem hozta meg a várt eredményt. Mint ahogy hiába vállalt garanciát az állami kifizetések azonnali teljesítésére. A kormány az önkormányzati egészségügyi és közoktatási intézmények állami kézbe vételével jelentős adósságokat is átvett. A régi tartozásokat pedig az új állami tulajdonos sem fizeti gyorsabb ütemben, mint tették azt korábban az önkormányzatok. A Magyar Államkincstár szerint a költségvetési szervek által jelentett tartozásállomány 2013. október végén 120,9 milliárd forintot tett ki. A részleges kórház-konszolidáció jegyében az egészségügyi intézmények 33 milliárd forintot kapnak, amelyek nagyjából a lejárt tartozásaik kifizetésére elegendőek.
A kényszervállalkozók országa
Bár a körbetartozások nemcsak az egyéni vállalkozókat érintik, hanem a nagyobb cégeket is, a legnehezebb helyzetben az előbbiek vannak. A kényszervállalkozói létforma igen elterjedt Magyarországon. A KSH adatai szerint jelenleg 377 ezer egyéni vállalkozó van hazánkban. (Ide kattintva egy interaktív térképen lehet megtekinteni az egyéni vállalkozók arányát az összes működő vállalkozás közül különféle területi bontásban.)
Annak ellenére, hogy sok nehézséggel jár, kezdve a kifizetésekből adódó bizonytalanságokból és az akkor is kötelező adóterhekig, amikor nem is volt bevétele a vállalkozónak. Az egyéni vállalkozóknak legalább 32 ezer 805 forint szociális hozzájárulási adót, 13 ezer 770 forint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot és 10 ezer 800 forint nyugdíjjárulékot kell befizetnie. Ez összesen 57 ezer 375 forintot jelent havonta. És csak ezután adózik a bevétel után. Már ha van neki.
A bevétel után háromféle módon adózhat a vállalkozó: az evás a bruttó bevétel 37 százalékát adózza le, az átalánynál a bevétel 60 százaléka az adóalap és abból kell 16 százalékot adózni vagy gyűjtheti is a számlákat és ezután a megmaradt részből adózik 16 százalékot.
Csapdahelyzetben
Az elmúlt években jogszabály-módosításokkal sodortak csapdahelyzetbe több tízezer kényszervállalkozót. Még a Gyurcsány-kormány idején lépett hatályba az a szabályozás, hogy a köztartozást felhalmozó cég nem törölhető a cégjegyzékből. Persze a gyakorlat érthető, hiszen mindenki érdeke, hogy a tartozást felhalmozó cégek ne tűnhessenek el nyomtalanul a hatóságok szeme elől.
Ugyanakkor a munkanélküli ellátásokhoz sincs jogosultsága annak, aki vállalkozói tevékenységet folytat (hiszen kereső tevékenységnek minősül). Így amíg a céget nem törlik, addig álláskeresési ellátást sem kérhet. Azaz, ha az illetőnek nincs bevétele és máshogy nem tud pénzhez jutni, nem tudja törleszteni az adósságát.
A lánctartozások és az állami kifizetések elmaradása továbbra is mérgezi a hazai kkv-szektort. A kormányzati ígéretek ellenére (az egészségügyi és közoktatási intézmények állami gyámság helyezése miatt) kiugróan növekedtek az állami intézmények adósságai.
Eközben sokan próbálnak érvényesülni a szabadpiacon és közmunkás alamizsna helyett saját erőből építkezni. A kényszervállalkozó lét azonban nem könnyű: kezdve a kötelező járulékokon keresztül a bevételek bizonytalanságáig. Illetve azzal is számolni kell, hogy illető, ha köztartozását nem tudja befizetni nem tud részesülhet az álláskeresési járadékokból.
