A NAV-botrány árnyékában mutatták be Budapesten a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexét (Corruption Perceptions Index – CPI), amely a világ egyik legátfogóbb felmérése a jelenségről. A kutatás lényegében változatlan állapotokat mutat: Magyarország uniós összehasonlításban egyetlen helyet rontott a tavalyi eredményhez képest. Hazánk ezzel a régión belül a középmezőnyben van, Észtország, Lengyelország, Litvánia és Szlovénia előzi meg.
A valóság azonban jóval komorabb képet fest. Jól jellemzi a hazai közállapotokat, hogy az ezermilliárdos nagyságrendű áfacsalással előálló volt NAV-os alkalmazottat egy 48 órás alibiátvilágítás után simán feljelentik és össztüzet zúdít rá a jobboldali- és a közmédia is. Az ügy kezelése teljes mértékben ellentétes azzal, ahogyan a közérdekű bejelentők ügyében el kellene járni.
Így aztán nincs mit csodálkozni azon, hogy Magyarországon az emberek 70 százaléka nem jelentené a hatóságoknak, ha korrupciót észlel. Vagy azért, mert nem bízik a hatóságokban, vagy mert attól fél, hogy bajba kerül. A társadalmi apátia és rezignáltság ijesztő méreteket ölt. Eközben a korrupció az elmúlt három évben minőségi változáson esett át: kialakult a foglyul ejtett állam állapota.
Nem újdonság az sem, hogy a korrupció nemcsak az egészséges állampolgári aktivitásra és tudatosságra van hatása, hanem az ország versenyképességére is rányomja a bélyegét. Ezt csak tetézi a kormányzati ámokfutás a magántulajdon ellen, az ad hoc jellegű gazdaságpolitika és a kiszámíthatatlan jogi környezet.
Magyarország az EU alsó harmadában
A NAV-botrány árnyékában mutatták be Budapesten a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexét (Corruption Perceptions Index – CPI), amely világ egyik legátfogóbb felmérése a jelenségről. A kutatás lényegében változatlan állapotokat fest Magyarországról: egyetlen helyet rontott tavalyhoz képest. Hazánk 2013-ban 54 pontot ért el a CPI felmérésen, ezzel a vizsgált 177 ország közül a 47. helyet szerezte meg.
Ezzel az eredménnyel Magyarország a régión belül a középmezőnyben van, Észtország, Lengyelország, Litvánia és Szlovénia előzi meg. Bérelt helyünk van tehát az alsó harmadban. Ennek oka a fékek és az ellensúlyok rendszerének szinte teljes felszámolása és a közintézmények kormány iránt elkötelezett vezetőkkel való feltöltése. De ide tartozik a jogalkotás politikai érdekek alá rendelése is.
Továbbra is fennáll, sőt súlyosabbá vált, hogy a közpénzek elköltésére vonatkozó adatok korábban sem korlátok nélküli nyilvánossága 2013-ban, az információszabadságról szóló törvény módosításának köszönhetően tovább szűkült. Magyarország tehát ebből a szempontból nem előre-, hanem visszalépett.
A valóság ennél sokkal rosszabb
A fentiek alapján azt is hihetnénk, hogy hazánk nem különösebben korrupt hely. A valóság azonban jóval komorabb képet fest. Jól jellemzi a hazai közállapotokat, hogy az ezermilliárdos nagyságrendű áfacsalással előálló volt NAV-os alkalmazottat egy 48 órás alibiátvilágítás után simán feljelentik és össztüzet zúdít rá a jobboldali- és a közmédia is. Az ügy kezelése teljes mértékben ellentétes azzal, ahogyan a közérdekű bejelentők ügyében el kellene járni.
Emiatt nem is csodálkozhatunk azon, hogy Magyarországon az emberek 70 százaléka nem jelentené a hatóságoknak, ha korrupciót észlel. Vagy azért, mert nem bízik a hatóságokban, vagy mert attól fél, hogy bajba kerül. A bizalmatlanság minden eddiginél jobban áthatja a közéletet, ami táptalaja a szabálykerülésnek, a korrupciónak és az apátiának.
Az elmúlt 3 és fél évben pedig a korrupció nemhogy csökkent volna, hanem egyenesen intézményi szintre emelkedett: kialakult a foglyul ejtett állam állapota. (Ennek diszkrét megnyilvánulását itt láthatjuk.) A 2010-ben az elszámoltatással kampányoló Fidesz módszeresen szállta meg a közintézményeket és számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét.
Átláthatóság és kiszámíthatóság nélkül nincs versenyképesség
Nem újdonság az sem, hogy a korrupció nemcsak az egészséges állampolgári aktivitásra és tudatosságra van hatása, hanem az ország versenyképességére is rányomja a bélyegét. Az ország versenyképességének kapcsán is születtek nagyívű kormányzati ígéretek. Ezeknek épp az ellenkezője teljesült eddig. Több nemzetközi kutatásban is sikerült visszaesnünk, amit alátámaszt a rekord alacsony GDP- arányos beruházási ráta is.
Tanulság
A Transparency International felmérése hízelgő lehet a kormányoldal számára, hiszen régiós összehasonlításban a középmezőnyben vagyunk. Ugyanakkor a mindennapok és a közélet eseményei egy mélyen fásult rezignált társadalmat mutatnak, ahol a kormányzó oldal azonnal karakter gyilkolná a kitálaló volt NAV-os alkalmazottat. A 2010-ben az elszámolás ígéretével kampányoló (majd ezen igyekezetében felsülő) kormánypárt maga az akadálya a korrupció intézményszintű felszámolásának. Így aztán mindössze egy szomorú mosolyra futja, amikor a miniszterelnök-helyettes (a korrupciómentes világnap alkalmából) olyan "kultúra kialakításáról" beszél, amely "önmagában lehetetlenné teszi a korrupció kialakulását az államigazgatásban."
